Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-13 / 50. szám
821 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 822 gél, szent hevülettel veri vissza s szép apológiát ír az ó-testamentom mellett, meggyőzően kimutatva annak művészi, történeti jelentőségét, nagy aesthetikai értékét, az egyház építése, az erkölcsi nevelés, oktatás terén való nélkülözhetetlen voltát. Főfő jelentősége azonban abban rejlik, hogy „feltétlen bizonyossággal kezeskedik nekünk Isten azon üdvtervének tényéről és lényegéről, mely az űj-szövetségben Jézus Krisztus személyében és munkájában befejeződött és beteljesült.“ Okulhatnának a kritikai hajlamú Kautschnak itt ismertetett fejtegetéseiből mindazok, akik — többen éppen hivatásuk tisztök ellenére -— könnyelműen vélekednek, nyilatkoznak az ó-szövetségi kánonról. Az Egyházi Szemle a külföldi egyházi életet ismerteti. A német birodalomban levő evang. országos egyházak egyesülésének kérdése ismét szőnyegre került, még pedig azon okból, hogy az egységességében nagy erőt mutató róm. katholicismus erőfeszítésével szemben kívánatosnak látszik az evangéliom barátainak szorosabb phalanx-szá tömörítése. A dolgot pro és contra élénken tárgyalják, sőt az orthodox lutheránus tartományi egyházak részéről meglehetős szenvedélyesség is tapasztalható. Látszólag nem is ok nélkül, A nemegyesült, hitvallásos lutheránusok félnek a Berlinbe, a porosz egyházi főtanács elnökének kezébe helyezni a szándékolt központi vezetéstől, miután a főtanács elnöke igen függő viszonyban van a rom. katholikus felekezet iránt tűi előzékeny porosz királyi kormánytól, mely viszont a nem egyesült evangélikusok egyházi érdekeivel szemben több esetből tapasztalhatólag túl a rendén érzéketlen. Féltik továbbá az egyesüléstől a confesBÍot, mint Róma ellen legerősebb fegyvert. Féltik végül a tartományi egyházak önkormányzati jogait, melyek mindezideig hatalmas védbástyáknak bizonyultak. Egyébiránt a liberális politikai körök sem rokonszenveznek a szövetségi tervezettel, miután Poroszországot pápista-barát politikájáért nem tartják alkalmatosnak a vezér szerepére. Az egész dologban fontos tanulságok rejlenek. Mint a rovatvezető helyesen jegyzi meg, egyike ezeknek, hogy „a protestantizmus minden vélt és állított felvilágosultsága mellett sem ment a római kovásztól.“ Imhol Németországon a szervezet központi mindenhatóságára törekvés s az ennek ellenébe szegezett lutheránus hitelvi merevség : meggyőző példa ez állítás mellett. Ami hazánkat illeti, a központosítás lejtőjén vavagyunk mi is s hogy hová fajulnak e tekintetben a közállapotok : halandó azt meg nem mondhatja. A hitelvi merevség : no hát ez — a hitélet, a prot. szellem sajnosán tapasztalható nagy kárára — a szükséges adagban sincs meg bennünk s útban vagyunk a konfeszsziótlanság anarchiája felé. A másik nem kevésbbé nevezetes tanulság, hogy az egyesülés ellenzéke azon okból is tiltakozik a porosz vezetés ellen, mert tudvalevő, hogy politikailag érdekelt egyének alkalmatlanok az egyházi szabad élettevékenység vezetésére, minthogy érdekösszeütközés esetén az egyházi érdeket kisebbnagyobb mérvben alája rendelik a politikai tekinteteknek. Jól jegyzi|meg a rovatkezelő, Pokoly József, hogy nálunk különösen megszivlelendő ez utóbbi tanulság, mert ami egyházi közigazgatásunk az állampolitikusok befolyása alatt vergődik. Minekokáért tanácsos volna fontolóra venni jó előre, mily káros következései lennének nálunk az uniónak, amiért pedig némelyek érthetetlen módon annyira lelkesednek. Az egész füzetet irodalmi szemle zárja be. Biráló ismertetését olvashatjuk ebben Somogyi Ede „Szúrnirok és magyarok“, dr. Csiky Kálmán „Tacitus fenrnaradt összes művei“ c. munkájának. Továbbá ismertetve vannak: „A nagypénteki ref. társaság évkönyve és emlékkönyv“; dr. Horváth Ödön „Jogakadémiák és jogi vizsgálatok“ cimü műve; dr. Székely György tanulmánya a „Művészet és erkölcsről.“ S egy pár külföldi könyv. Az elmondottakból is eléggé nyilvánvaló, hogy a „Prot. Szemle“ valamint alakilag, úgy tartalmilag is magas színvonalon álló dolgozatokat nyújt s elmondható, hogy az a 8 korona, mely az egész évfolyam előfizetési ára. nagyon jutányos ár, A Prot. írod. Társ. pártfogó, alapító, rendes és pártoló tagjai pedig egyéb könyvekkel együtt ingyen kapják. Mezőlak. Szabó Mihály, ref. lelkész. jegyes ^özlEménye^. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Mint biztos forrásból értesülünk, „Somogyi Gyula egyházasrádóci ev. ref. lelkész s az őrségi ev. ref. egyházmegye esperese erős meghűlés következtében nov. I9ike óta súlyosan beteg. Életben maradását Isten után kitüuő kezelő orvosának dr. Hering Miklós körmendi orvos urnák és mindent föláldozó drága jó nejének köszönheti. Ma már túl van a veszélyen, de teljes felépüléséhez, legalább is 3—4 hét kívántatik. Erejét elveszítvén, most kezd újra menni tanulni. Az istenitiszteleteket saját kérelmére a pápai főiskola theologiai igazgatósága engedőimével I. éves theologus fia és az egyházas- és pusztarádéci tanító urak végezik, karácsony ünnepében pedig a főiskolai szénior fog az első nap Égyházas-Rádócon, a második nap pedig Szombathelyen prédikálni és urvácsorát osztani.“ H. — Ha a közügyek vagy egyesek magánügyei, tekintve a beteg súlyos helyzetét, nem intéztedének el oly gyorsan, mint egészséges állapotában — tiszteletteljesen kér a beteg elnézést. — Kádár Kálmán vámosmikolai ügyvéd, ki vallásos buzgóságának s anyaszentegyházunkhoz való kiváló ragaszkodásának immár több jelét adta, 300 kor. pályadíjjal pályázatot kirdet egy népies modorban irt műre, melyben a következő kérdések fejtendők ki : 1. Mi volt alap-oka annak, hogy Kálvin János elszakadva a római egyháztól megalakította a kálvinista vallást? 2. Kik voltak azon főbb magyar kálvinisták, (egyháziak s világiak) kik egyházunk igazságai mellett síkra szállva ennek és ezzel kapcsolatban a magyar szabadságnak érvényesüléséért személyes szabadságukat, véröket és életüket áldozták ? 3. Miért kell büszke öuérzettel, fölemelt fővel egy magyar kálvinistának hirdetni, hogy ő magyar kálvinista? A pályaműveket 1904. junius 1-ig kell beküldeni az
