Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
783 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 784 tetszik s sokau eltűnődhetnek felette a nélkül, hogy bárhol bárminemű felvilágosítást találhatnának. Nem az összegeket sokallom én, bár az is meglehetős nagy, hanem azt nehézményezem, hogy a költségvetésnek ily nagymérvű átlépésénél, — mikor alig van a legszükségesebbekre fedezetünk,— sem pótköltségvetés nem készíttetik, sem semmi megjegyzés nem tétetik, hogy mi indokolja azt a nagy kiadást, hanem csak egyszerűen bevezettetik, hogy eloirányoztatott 4550 korona, kiadatott 8558 kor. 72 fillér. Talán jó lenne, ha a főt. egyházkerület állapítana meg meghatározott összeget az illetőknek fuvar és napidíjakra, akkor nem fordulna elő ilyen eset. Nem mondom, hogy ezen megállapított összeg mindig elegendő volna, de a közügyért sokszor kell áldozatot is hozni. 111. Tűzkár alap. Alig van kerületi gyűlésünk, hogy ezen ügy szőnyegre ne kerülne és méltán. Azonban mindig tévesztett irányban történtek a felszólalások, nevezetesen az volt a kifogás ellene, hogy ezen alap rendeltetésétől elvonatik és más célra fordíttatik. Ez is baj, de ha a teherviselés igazságos, méltányos és arányos volna, akkor még tűrhető lenne a céljától való elvonás is. Hanem az a nagyobb baj, hogy hallatlanul aránytalan a teherviselés és ezzel ismét a szegény és kis gyülekezetek vannak sújtva Méltóztatnak tudni, hogy praeparandiai alapra, adósság törlesztésre, gyámoldára stb. vannak fordítva a kamatok és visszatérülő összegek, még pedig erős mértékben. Praeparandiára : 7000 korona ; gyámoldára : 2000 korona; adósságra 700 k.; adó pénztárkezelésre 1200 k. — Ezekről a kiadásokról 6enki nem mondhatja és nem állíthatja, hogy azok nem közszükségletek. Ennélfogva hozzá kellene járulni minden egyháznak lélekszáma szerint, mert ezen célokra csak nem lehetne anynyit kivetni Tihanyra, mint Farkasára. A tüzbiztosítási díjat pedig a gyülekezetek nem népességük arányában fizetik, hanem épületeik után. Az épületeknél is nagy külömbség van. Téglából, cserépre épült hajlékok után a biztosítási díj gondolom 8 fillér. — Talpra, sárfalra épített, zsúppal vagy náddal fedett épület után 80 fillér, tehát tizszer annyi. Melyik egyházban vannak masszív, a kor szinvonalán álló épületek ? Legnagyobb részt a népes egyházban. S hol találunk régi, elavult, talpra épített, zsúppal vagy náddal fedett épületeket? A szegény, kicsiny, sok terhet viselő gyülekezetekben, melyeknek nincs arra tehetségük, hogy nagy költséggel új épületeket emelhessenek. Ezek tehát tizszer annyi biztosítási díjat fizetvén, tizszer annyi Összeget kapnak vissza, tehát tizszer annyi összeggel járulnak a fent említett közszükségletekhez. Ez igazságtalanság és méltánytalanság. Csudálkozom rajta, hogy ez a nyilvános dolog, amit mindenkinek első pillanatára látni kellett volna, kikerülte a mélyen tisztelt kerület figyelmét, midőn ezen alapot rendeltetésétől elvonta, s olyan szükségletekre fordította, melyekhez tehetség és népesség arányában kellett volna járulni az egyházaknak. De világosság okáért lássunk példát is. Mivel e tekintetben csak egyházmegyénk gyülekezeteit ismerem, innét fogok nnhány adatot felemlíteni. Zs.-Kisfalud népessége 240 lélek, tűzbiztosítást fizet 30 koronát, (biztosított összeg 10.860 kor.) Viszszajár neki évenként 40°/0 al 12 korona. Harang, népessége 1250 lélek ; tüzbiztosítási díja 15 korona (biztosított összeg 4.705 kor.) Visszajár neki évenként 50°/0-al 2 korona. Az előbbi egyház éppen tizszer anynyival járul a közszükségletekhez, mint az utóbbi. Mert ha Zs.-Kisfalud évi 12 koronát fizet 240 lélek után, úgy Daránynak kellene fizetni 1250 lélek után — ötször annyit, tehát 60 koronát, fizet pedig 6 koronát. Megfordítva, ha Darány fizet 6 koronát, Zs.-Kisfaludnak ötször kevesebbet kellene fizetni lélekszáma után, az az 1 kor. 20 fillért, fizet pedig 12 koronát. Somogy- Szob fizet 14 kor. 04 fillért. Szentbenedek 39 kor. 26 fillér stb. stb. Ezekből a példákból lehet tisztán látni, miszerint ismét a kicsiny és szegény egyházakkal történt méltánytalanság. De ennél még van nagyobb baj is. Közszükségletre fordíttatik a tíizkáralap. Lehetséges dolog az, kogy közszükséglet fedezése alól bármelyik gyülekezet kivonhassa magát ? Lehetséges dolog az, hogy az egész egyházkerületet illető közszükségleteket a kerület kebelében alakult kisebb társulat fedezzen ? Igen, nálunk lehetséges. Mert egyh. megyénkben Nagy Korpád, Szenta, Nagy-Marton az első 20 évi ciklusban nem biztosítottak, az utóbbi kettő még most sem biztosított, tehát ezek nem fizetvén biztosítási díjat, nem is kapnak semmi százalékot az adriai intézettől s igy sem a képezdei alaphoz, sem a gyámoldához stb. nem járultak s járulnak semmivel. Ok ezen szükséglet fedezése alól mentesek. Igazságos dolog az, hogy mig Szentbenedek az első 20 évi ciklusban — fizetvén 785 kor. 20 fill, biztosítási díjat, visszakapott 314 kor. 08 fillért s ezt mind odaáldozta kerületi szükségletekre, Nagy-Korpád, Szenta Nagy-Marton pedig egy fillért sem adott ezen célokra. Vegyük hozá még azt is, hogy midőn létrejött ezen kerületi kapcsolatban való biztosítás, világosan ki volt kötve, hogy a visszatérülő összegből alap képeztetik, mely utóbb fedezi a gyülekezetek biztosítási díjait. Figyelmeztetve lettek az egyházak, hogy a biztosításnál lehető teljes értékben vegyék fel az épületeket, mert ha kezdetben igen takarékoskodnak s kevésre biztosítanak, úgy utóbb, mikor már a kerület fizeti a biztosítási díjakat, az összeget felemelni nem lehet, hanem marad mindig a régi összeg, a miután fizettek.— Ezért egyházaink meglehetős magas összegre biztosítottak, azon reményben, hogy utóbb a kerület is ezen magasabb biztosítási összeg után fizeti az évi díjat. Azonban csalódtak, mert a főt. kerület más célokra fordította a befizetett pénzük után visszakapott összeget s Ők a magas biztosítási díjat fizethetik most örök időkig. Igaz, hogy most azzal biztattatnak az egyházak, hogy a tőkésítés nem lett beszüntetve, hanem csak elhalasztva. De ez is baj és méltánytalan dolog. Mert ha 48*