Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-01 / 5. szám
Tizennegyedik évfolyam.5. szám. Pápa, 1903. február 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendőit. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János fómunkatárs ozimére küldendők. Vakbuzgóságot vet Ismeretes dolog, hogy a pápa és a papizmus az Istent, a vallást, az egyházat egészen a maga számára foglalta le, vagy legalább akarja lefoglalni világszerte; a ki a római pápát, az Isten helyettesét, a Jézus Krisztus földi helytartóját, az egész keresztény világ szentséges Atyját valami ellenmondással, óhajtásának, vagy rendeletéinek nem teljesítésével megbántja, az istentelen, vallástalan, hitehagyott, csúfolt «jó» katholikus, még ha nem lép is ki a római katholikus egyházból. Ismeretes dolog pedig az is, hogy a pápa és a papizmus, ez a világra kiterjedő politikai érdekszövetkezet, hogy igazán és minden tekintetben Ur lehessen a lelkek felett, az Isten, a vallás, az egyház elutasithatatlan követelményének, parancsolatának igyekszik feltüntetni mindent, a mi előtte hatalmi szempontból, a nép, az együgyü nép engedelmességben tartására s a gazdag aristokratiának oldalához füzesére célszerűnek látszik. Az egyénnek nem csak vallási, de polgári, politakai jogait és kötelességeit is, a legaprólékosabb részletekben, a vallás isteni tekintélyével akarja szabályozni; s az ide vonatkozólag adott szabályok pontos betartására való felügyelettel, a rendőri hatóságok jogköréhez hasonlóan, a kötési és oldási joggal felhatalmazott papságot bizta meg. És e papság, ha a napi politika úgy követeli, mit se törődik a legsúlyosabb beszámítás alá eső erkölcsi törvénytelenségekkel, bűnökkel, de a politikai irányzata ellen való vétséget halálos bűnnek, az Isten ügye elárulásának minősiti. A családi élet tisztasága és szentsége ellen elkövetett undok bűnök, paráz— hitetlenséget arat. nálkodások semmik ahoz képest, a mi bűnt elkövet a pápista akkor, ha egy községi képviselőtestület megválasztása alkalmával nem római hitü egyénre adja szavazatát vagy ha ilyenre adja is, de szabadelvű, a más vallásuakat is élni hagyó türelmes emberre. És ez igy történik világszerte, sok század óta. A papizmusnak ezen tisztán hatalmi törekvése ellen, a mi igazán elárulása a szeretet Istenének, elárulása az ember veleszületett jogainak, szintén sok század óta folyik már a harc. Nevezetesebb zászlóvivői : Wiklef, Huss, Prágai Jeromos, Savanarola, IV. vagy Szép Fülöp francia király; azután a nagy reformátorok. Az egész görög-keleti keresztyénség, az egész protestantismus a maga virágzó országaival s ezeknek együttvéve a pápistaságnál jóval nagyobb száma élő és hatalmas tiltakozás az Isten nevében elkövetett római hatalmaskodás és istentelenségek ellen. Mostanában pedig Kómának, vagyis a papizmusnak, a saját népével gyűlt meg a baja. Mert hiába: a világosságnak előbb-utóbb, bármily nagy harcok árán is diadalmaskodni kell a sötétség felett. Olaszország megfosztotta a pápát — az ország jóléte és békessége érdekében — világi hatalmától. Spanyolországban elkeseredett a nép a papuralom és a papok kizsákmányoló politikája ellen; Franciaország kiűzte az ország belső békéjét feldúlni akaró szerzeteseket; sőt itt igen erős párt alakult, a melynek az a célja, hogy az állam egyházi célokra ne áldozzon semmit; a költségvetésből töröltetni akarta az egyházi kiadásokat, a lelkészek fizetéseit. Nagy, hatalmas párt alakult, a mely 5 * Az egyház és iskola köréből. A dunáDtúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. . megjelenik minden vasárnap.
