Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-01 / 5. szám

Tizennegyedik évfolyam.5. szám. Pápa, 1903. február 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozl­­mére küldendőit. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János fómunkatárs ozimére küldendők. Vakbuzgóságot vet Ismeretes dolog, hogy a pápa és a papiz­mus az Istent, a vallást, az egyházat egészen a maga számára foglalta le, vagy leg­alább akarja lefoglalni világszerte; a ki a ró­mai pápát, az Isten helyettesét, a Jézus Krisz­tus földi helytartóját, az egész keresztény világ szentséges Atyját valami ellenmondással, óhaj­tásának, vagy rendeletéinek nem teljesítésével megbántja, az istentelen, vallástalan, hitehagyott, csúfolt «jó» katholikus, még ha nem lép is ki a római katholikus egyházból. Ismeretes dolog pedig az is, hogy a pápa és a papizmus, ez a világra kiterjedő politikai érdekszövetkezet, hogy igazán és minden tekintetben Ur lehessen a lel­kek felett, az Isten, a vallás, az egyház elutasithatatlan követelményének, parancsolatá­nak igyekszik feltüntetni mindent, a mi előtte hatalmi szempontból, a nép, az együgyü nép engedelmességben tartására s a gazdag aristok­­ratiának oldalához füzesére célszerűnek látszik. Az egyénnek nem csak vallási, de polgári, po­­litakai jogait és kötelességeit is, a legapróléko­sabb részletekben, a vallás isteni tekintélyével akarja szabályozni; s az ide vonatkozólag adott szabályok pontos betartására való felügyelettel, a rendőri hatóságok jogköréhez hasonlóan, a kö­tési és oldási joggal felhatalmazott papságot bizta meg. És e papság, ha a napi politika úgy kö­veteli, mit se törődik a legsúlyosabb beszámí­tás alá eső erkölcsi törvénytelenségekkel, bű­nökkel, de a politikai irányzata ellen való vét­séget halálos bűnnek, az Isten ügye elárulá­sának minősiti. A családi élet tisztasága és szentsége ellen elkövetett undok bűnök, paráz­— hitetlenséget arat. nálkodások semmik ahoz képest, a mi bűnt el­követ a pápista akkor, ha egy községi képviselő­­testület megválasztása alkalmával nem római hitü egyénre adja szavazatát vagy ha ilyenre adja is, de szabadelvű, a más vallásuakat is élni hagyó türelmes emberre. És ez igy történik vi­lágszerte, sok század óta. A papizmusnak ezen tisztán hatalmi törekvése ellen, a mi igazán el­árulása a szeretet Istenének, elárulása az ember veleszületett jogainak, szintén sok század óta folyik már a harc. Nevezetesebb zászlóvivői : Wiklef, Huss, Prágai Jeromos, Savanarola, IV. vagy Szép Fülöp francia király; azután a nagy reformátorok. Az egész görög-keleti keresztyén­­ség, az egész protestantismus a maga virágzó országaival s ezeknek együttvéve a pápistaság­­nál jóval nagyobb száma élő és hatalmas tilta­kozás az Isten nevében elkövetett római hatal­­maskodás és istentelenségek ellen. Mostaná­ban pedig Kómának, vagyis a papizmusnak, a saját népével gyűlt meg a baja. Mert hiába: a világosságnak előbb-utóbb, bármily nagy harcok árán is diadalmaskodni kell a sötétség felett. Olaszország megfosztotta a pápát — az ország jóléte és békessége érdekében — világi ha­talmától. Spanyolországban elkeseredett a nép a papuralom és a papok kizsákmányoló po­litikája ellen; Franciaország kiűzte az or­szág belső békéjét feldúlni akaró szerzetese­ket; sőt itt igen erős párt alakult, a mely­nek az a célja, hogy az állam egyházi célokra ne áldozzon semmit; a költségvetésből töröl­tetni akarta az egyházi kiadásokat, a lelkészek fizetéseit. Nagy, hatalmas párt alakult, a mely 5 * Az egyház és iskola köréből. A dunáDtúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. . megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom