Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-11 / 41. szám
671 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 672 Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés! A folyó év április hó 15-én Komáromban tartott közgyűlésünk jegyzőkönyve 18. pontjának a parochiális könyvtárakra vonatkozó részét illetőleg alólirott teljes tisztelettel a következő indítványt terjesztem be : Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy minden anyagyülekezetet kötelez arra, hogy évi 12 korona díjjal legyen rendes tagjává a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, egyrészről azért, hogy e társaság ez által anyagilag úgy megerősödjék, hogy rendes tagjai számára eddigi kiadványain kívül még oly munkákat is adhasson ki, amelyek, mint „a vallás- és egyháztudomány körébe eső és maradandó értékű könyvek,“ a lelkészképzésnek és a lelkészek képzettsége színvonalának emelését célozzák első sorban ; másrészt azért, hogy ez utón a régóta közkivánságot képező parochiális könyvtár minden anyagyülekezetben egyszerre meglepő nagy méretben létesülhessen. E kötelezettség azonban gyülekezeteinkre nézve csak akkor lép életbe, ha a többi 4 ev. ref. egyházkerület és az ág. h. ev. egyházkerületek is ugyanilyen határozatot hoznak. E végből közgyűlésünk e határozattal keresse meg úgy az ev. ref., mint az ág. h. ev. egyházkerületeket, hogy azok is ugyanily határozatot hozni szíveskedjenek. Ha pedig akár a mi egyházkerületünk, akár más egyházkerület vonakodása miatt a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak ily nagymérvű felkarolása létre nem jöhetne, ez esetben egyházkerületünk a maga részéről már most kötelezi a gyülekezeteket arra, hogy a másik 4 ev. ref. egyházkerülettel egyesülve, ha osak lehet, a dr. Antal Géza pápai főiskolai tanár tervezete szerint, házilag, belkörüleg adják ki a lelkészi könyvtárt alkotandó műveket.“ lm ez az én meggyőződésem. Kis Tivadar úrtól én nem ajánlatot kértem; ő maga is egyszer használja csak, levele végén az ajánlat szót, de nyomban ki is igazítja, költségjegyzékre. Én költségvetést kértem. Hogy miért kértem, azt A. G. tudhatja legjobban, hisz ő szorított rá, amikor „László és T.“ ajánlatának eléggé reális voltát védve azt kérdezte: „tud-e bárki egy nyomdával a mostani munkabérek mellett 12 évre szerződni?“ E kérdésre jobb választ, mint Kis Tivadar levelét, én nem adhattam volna. Azonban az ő költségvetése is csak az által nyert igazi értéket, hogy kötelezőleg kijelentette, hogy ha megbizatnék a dolog kivitelével, helyt fog állani. Ez tiszta dolog. A 2. pontra nincs más megjegyzésem, minthogy „László és T.“ nem 720 ívet ajánl, hanem „legalább 620 ívet s legfölebb 720 ívet.“ 4. pontban jól esik látnom, hogy elismeri, miszerint „végeredményben Kis Tivadar úr ajánlata jóval előnyösebb volna „László és T.u ajánlatánál“; és kijelenti, hogy igen szívesen látná azt is, ha a vállalatot Kis Tivadar úr hajtja végre.“ Jól esik látnom, hogy kiábrándult a „László és T.“-ból s fölhagyott a kapacitálással; hogy számítása most már nagyon közeledik az enyimhez í mert úgy 9 ezer korona az szerinte is, amivel „L. és T.“ az utóajánlat mellett is többet kiván, mint amenynyit szabad lett volna. Az eredeti ajánlat szerint pedig még ezentúl 3200 koronával többet. Nem kétlem, hogy most már azt is belátja, hogy az én célom nem az volt, hogy bizonyos dolgoknak számításon kívül hagyásával, minél nagyobb számokkal dobálózhasson „László és T.“ nyereségének kimutatásakor; azt meg én ismerem el, hogy igen találóan fejezte ki magát, mikor azt mondta hogy a vállalat a legprimitívebb otrombasággal akar becsapni nem is egy, hanem öt egyházkerületet. Felszólalásomnak ez a tényleges eredménye nem kétlem, hogy igazol engem minden kicsinyes gyanúsítás ellen. Különben túlvagyok már azon a gyávaságon, mely gyanúsítástól való félelemből nem mer szót emelni meggyőződése mellett. Nekem úgy tetszik, hogy lölszólalásom nélkül a mi tájékozatlan egyházkerületi közgyűlésünk, a megindult kapaoitálás mellett, igen beérte volna azzal, ha „László és T.“ eredeti ajánlatát oda módosította volna, hogy a könyveket kötve adja. Pedig, hogy édes kevés engedmény lett volna ez, azt ma már mindannyian jól tudjuk. Az meg, ha csak a szerződés megkötése után világosítottuk volna meg igazán e vállalatot, eső után köpönyeg lett volna, de magunkat is kompromittáltuk volna. Azonban mind e mellett is eszembe se jut azt mondani, hogy ime én jobban értek a dologhoz, mint dr. Antal Géza. Sőt szívesen elismerem, hogy ő ért jobban hozzá. Hisz csak egy éve, hogy kiadta „A heidelbergi káté 52 egyházi beszédben“ c. nagy munkáját. Ismeri hát ő nagyon jól a dolog apró részleteit is, lévén ő különben is finánc-kapacitás. Csakhogy a finánckapacitások se csalhatatlanok. Ezért őket is támogatnunk kell. S e támogatás nem mindig abban áll, hogy amit ők kigondolnak, arra mindjárt igenlően bólintsunk ; hanem inkább abban, hogy ami hibát nem vettek észre, figyelmeztessük őket rá mi. Hogy rendkívül nagy elfoglaltságom mellett is szakítottam időt ez ügy megvitatására, ez csak azért történt, mert a lelkiismeretem parancsolta, hogy az e téren szerzett tapasztalataimmal és tudásommal siessek hasznára lenni gyülekezeteink közjavának. * $ * Végül a Magyar Szót tisztelettel kérem, ne vegye rossz néven, ha némi részrehajlást látok abban, hogy mig dr. Antal és a „László és T.“ terve mellett négy felszólalást (S. Szabó, Sáfrány, Vénfalussy, Antal G. püspöki jelentése) és egy reklám-vegyest adott közre, addig ez oldalról, bár jelezte, hogy érkezett be felszólalás, egyet se közölt. Kis József.
