Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

Tizennegyedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1903. szeptember 20. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozi­­mére küld end ők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reelamatiők Faragó János íomunkatárs czimére liüld.eiidoli. A lelkészi könyvtárak és az ..Egyházi könyvtár.1-A «Dunántúli Prot. Lap» múlt számában Kis József ur a Magyar. Prot. Irodalmi Társa­ság érdekében föleleveníti azt az indítványt, melyet Radácsy György és Fejes István ezelőtt 4 évvel az Irodalmi Társaság debreceni gyűlésén tettek s a «tömegtermelés» közismert előnyeire hivatkozással számszerűleg mutatja ki, hogy mennyire megerősödnék a Prot. Irodalmi Tár­saság s mily sok hasznos dolog kiadására volna képes — többek közt egy «Parochiális könyvtár» cime alatt megjelenő gyűjteményes vállalat ki­adására is — ha minden egyház évi 12 korona tagsági díjjal belépne a Társaság tagjai közé. Az előnyök annyira kézzelfoghatók, hogy minden aprólékos s emellett egyik-másik tételnél kissé optimisztikusan eszközölt számítás nélkül is be­láthatja s átérezheti mindenki a Radácsy-Fejes­­féle indítvány horderejét s megértheti, hogy miért emelte úgy a debreceni, mint a pozsonyi gyűlés az idevonatkozó indítványt a Társaság közóhaját kifejező határozattá. A Prot. Irodalmi Társaság két közgyűlésé­nek eme megnyilátkozása után szinte önkénte­lenül tolul ajkainkra a kérdés: miként történ­hetett, hogy azóta újabb teljes 3 esztendő el­múlt anélkül, hogy akár a Prot. Irodalmi Tár­saság lángbuzgóságu egyházi elnöke, a dunán­túli ág. hitv. ev. egyházker. püspöke, akár a többi kerületek püspökei s az Irodalmi Társaságnak az egyes kerületekben levő tekintélyes számú tagjai, a Társaság ezen óhaját saját kerületeik­ben diadalra juttathatták volna. A felelet a kér­désre ép ily közel fekvő: a Prot. Irodalmi Tár­saság ev. reformátusok és ág. evangélikusok közös társasága lévén, kiadványai köréből elv­­szerüleg ki kell zárni mindazt, ami akár az egyik, akár á másik felekezet érzékenységét a legtávo­labbról is érinthetné s éppen ezért lehetőleg a múlt semleges területein kell mozognia; az ide vágó munkákat pedig sem az ev. ref., sem az ág. ev. egyház nem tekintheti olyanoknak, melyek az egyház legégetőbb szellemi szükségein hivatva volnának segíteni, s igy a gyülekezeteket az ily természetű kiadványok megszerzésére nem véli kötelezhetőknek. Nézetem szerint ez helyesen is van igy, s a Prot. írod. Társasággal s ennek kiadványai­val szemben a kerületek eleget tesznek erkölcsi kötelezettségüknek, ha a Társaságot a legmele­gebben ajánlják s nem egyházigazgatási, hanem társadalmi úton igyekeznek minden lehető esz­közzel erősíteni. De a Társaság erre is csak az esetben számíthat, ha a megalakulását megelőző hosszas és néha szenvedélyes vitákra visszaem­lékezve, működése tovább is azon a téren — ha kissé tágabb keretben is — mozog, melyen ere­detileg megindult, s melyet az alapszabályok elébe kijelölnek. Minthogy a «Lelkészi könyvtárak» cikk­írója a «Parokhialis könyvtáriról, mint külön kiadvány-sorozatról emlékezik meg, melyet a Prot. Irodalmi Társaság az általa rajzolt eset­ben kiadványai közé vehetne föl s minthogy ere­detileg e cim alatt később a magyarosabb «Egy­házi könyvtár» címe alatt egy egyházi gyűjte­ményes vállalatot akarunk többen az Irodalmi Társaságtól függetlenül megindítani, indíttatva érzem magamat a Társaság gyűlése előtt ismer-38 * Az egyház és iskola köréből. * i diMíili ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —í-fc-S— . megjelenik minden vasárnap. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom