Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-13 / 37. szám
601 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 602 nánt adták át nekünk, a késő utókornak, azok nagy részben másolatok, egyszerű utánzatok még a legrigorózusabb exegeta szemében is s már századokkal, ezredekkel azelőtt éltek, megvoltak, taníttattak, alkalmaztattak egy ősrégi nép életében történelmében, vallási, erkölcsi és polgári tanításaiban? Nem ingattatik e meg ezzel hitünk, vallásos rendszerünk, mely a változhatatlan örök isteni kijelentésen alapszik. Vagy legalább a tudományos világ előtt nem tűnik e fel kétes szinben a kereszténység, mikor isteni eredetűnek, származásúnak gondolt és hirdetett kijelentései, a tudomány boncoló, elemző műhelye előtt rég elfeledett, eltemetett pogány nép eszméivé, tanítatásaivá, köztudatuvá alakulnak és változnak át ? Nem, bizonnyal nem ! E tekintetben a legkisebb aggodalomra, kételyre sincs okunk. Szomorú dolog és tünet lenne, ha a keresztyénség áltáljában a vallás örök érvényű eszméi, érzései, hatása, a koronként módosuló, újabbnál újabb igazságokra eljutó emberi tudás és buvárlatok ereje, eredményei által megingathatók, kisebbíthető^ avagy teljesen ki is irthatók lennének. A történet és a tapasztalás minden kétséget kizárólag beigazolták a múltakban s fogják beigazolni a jövőben is. hogy egy-egy tudományos felfedezés, buvárlat sohasem gyakorolt még csak bénító, kisebbítő befolyást sem a keresztyénség, általában a vallásos eszmék, a vallásos érzület lényegére és egész jelentőségére sokkal világraszólóbb, korszakalkotóbb, s a korabeli keresztyénség tanításával homlokegyenest ellenkezőbb volt — mert hiszen ekszkommunikációt vont maga után a papság részéről — Galilei elmélete, tanítása „a föld forgásáról a nap körül“ s hatása, jelentősége, úgyszólván semmi vagy elenyészően csekély a keresztyénség, általában a vallásos érzés, a vallásos élet körül. Mit bizonyít, mit igazol a mesopotamiai, ősbabiloni ásatások és kutatások eredménye ? Azt, amit nemcsak bölcsészek, de keresztyén theologusok, újabban Velhausen és követői is hirdetnek és vallanak az ó szövetségi kritika terén, hogy az isteni kijelentés Izrael népénél is ép úgy mint a világ bármely műveltségre emelkedett népnél nem egyszerre, rögtönösen, mintegy új világot, új művelődést teremtve történik, hanem fokozatosan, századok, ezredek lassú építő munkájával, átvéve és kölcsönöive egyik nép a másiktól, de viszont a másiknak eszméit, igazságait átgyurva, átöntve azokat saját nemzeti érzületének, szokásainak, életszükségleteinek s mindenek felett Mózeseiknek, nagy korszakalkotó vezéreiknek tudása, szelleme erejének alkotó képessége szerint. De váljon mit tartozik, mily befolyással van ez a hitre, a keresztyénségre s főként mit tartozik az én egyéni hitemre, vallásos érzületem és meggyőződésemre? Mi is az a hit, mi a vallás ? a maga tökéletes igazi lényegében, mivoltában függ az, határozódik, módosul-e ilyen mellékkörülményektől, a tudomány, a haladás esetleges vívmányaitól, alakulásától? Pál apostol azt mondja (XI. 1.) „A hit azoknak a dolgoknak bizonyos valóságuk, amelyek nem láttatnak.“ A vallás legelfogadottabb és legkifejezőbb meghatározás szerint nem egyéb, mint bizonyos világnézeten nyugvó boldog érzület, amely önmagának megfelelő tettekben nyilatkozik ! Amott az apostolnál, a nemláthatóknak bizonyos valóságok, emitt a meghatározás szerint egy boldog érzület, mind a két felfogás tökéletesen födi egymást s mind a kettő szerint ki van véve a hit és a vallás is az érzékelhető, az anyagi dolgok és képek köréből. — Láthatatlanokra való törekvés, láthatatlanokba ideális, sokszor meglehet csak az emberi lélek legbensőb rejtekeibe képződött eszményiekben, a földnek gőzkörén túlemelkedő égiekben való elmeriilés, szemlélődés, megnyugvás s az ezen képzetek folytán keletkezett azon boldog érzület, hogy az ember lelkének szárnyalásaival, szivének dobbanásaival, forró óhajtásaival kiemelkedni képes a földiség porából, sorsát összekötve, vezetve, biztosítva érezi, egy felsőbb égi kéz vezérlete támogatása alatt. S a vallás csak addig vallás, a hit csak addig hit, mig ilyen, mig az eszményiség ragyogó világában, érzéki tapasztalásaink körén túl, a magasban lorog, amint leszáll a mathematikai igazságok, a fizikai képletek sorába, amint a különböző expermentumok retortáiba kerülnek annak tanai, amint a 2.2 tételei szerint bánhatunk el annak minden kifejeződésével, megszűnik a hit, megszűnik a vallás lenni a szó-szoros értelmében. Ne féltsük hát ily és ehez hasonló buvárlatoktól hitünket, vallásunkat, ma mindenek felett azt az öreg, ezredéveken át élt szent könyvünket, hitünk szerint az ó és újszövetségi isteni kijelentés tárházát, a bibliát, „sokkal nagyobb viharokat és próbáltatásokat diadalmasan állott az ki már, s erejét, hatását, életképességét azok megrendíteni képesek nem valának. Nagy garral, a reklám, a hódolat, a csodálat hangján bámult, hirdetett újabbnál-újabb tudományos, irodalmi alkotások eltűntek elenyésztek s nem egyszer az emberi szellem aberrációjának bizonyultak, az az egyszerű, igénytelen könyv pedig áll, mint emberi ismeretünk, érzéseink, vallásos óhajtásaink kiapadhatatlan és kiaknázhatatlan tárháza. Vajha mennél több ily buvárlatok, kutatások gazdagítanák az emberiség szellemi tudományos világát, hogy tisztán láthatna már az emberiség s feltárulnának előttünk nemcsak a régmúltnak eltemetett titkai, hanem a szellemi, lelki világ, a vallásos élet sok misztériumai is s vinnék közelébb a kutató, a törekvő, a tökéletesedés után szomjuhozó emberi lelket: a minden tökéletesség örök forrásához : az örökkévaló Istenhez s annak megértéséhez. Patay Károly.*) *) Felolvasta a Léván tartott lelkészértekezleten.
