Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-30 / 35. szám
561 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. munkást, az 1890 évi törvényhatósági közgyűlésen hozott határozata értelmében, életnagyságu arcképét lefestette s az 1891. évi közgyűlésen pedig polgári és hazafiui érdemeit jegyzőkönyvbe igtatta, hadd tanulja meg a serdülő nemzedék, hogy miként kell a közjónak szolgálni s a kötelességet és a hazafiságot gyakorolni. Az egyházi köztéren is, kora ifjúságától kezdve a miénk volt. Hiszen 72 évig szolgálta az ev. ref. egyházat s ebből 46 évig a belsősomogyi egyházmegyét. Részint mint tanácsbiró s az egyházkerületnek 1845—1860-ig világi főjegyzője, részint mint a b.-somogyi egyházmegyének 1861—1878-ig gondnoka, részint mint a kerületnek 25 éven át, — halála napjáig világi tanácsbirája; a csurgói, a pápai és a kaposvári főgimnáziumok jóltevöje s a jákói kis gyülekezetnek nagyszivü és bőkezű pátronusa, sőt: alapvető faktora. Az 1842—1844 évek közt történt, hogy Csépán Antal, Csépán József, Madarász Lajos, Molnár Zsigmond és a Veszprém vármegyéből leszakadt Paál András — földes urak, — közös elhatározással, 3/4 polgári telket mérettek ki saját birtokukból az alakulásba vett jákói ev. ref. egyház javára és ugyanakkor egy szép és tágas belsőséget, a templom s az iskola és tanítói lak számára. Ez a tény vetette meg alapját annak, hogy a 23 földmives gazda s a nevezett 5 úri család, — 150 lélekkel, — megalapította 1845-ben, a csökölyi anyaegyházhoz leányosított jákói preor. tanítóságot. De azontúl is egymást érik a jótétemények Csépán Antal és az áldozni kész család részéről. Napa: az áldott emlékű néhai Tóth Pápai József püspökünk özvegye, szül. Székely Ilona úrnő, leányával Tóth Pápai Apollóniával, valódi magyar Thábitái voltak a jákói egyháznak s a jákói szegényeknek. Amivel azonban koronát tett maga a családfő, az ápolók keze által felvirágoztatott egyházra, az: azon újabb alapítványa, melynek értelmében az alapvető egyházalkotó, egy 4000 K értékű házat s egy 2000 koronás alapítványt adott át már életében, az egyház és iskola céljaira. . . Ez volt az ö élete. Az egyház és politikai köztéren végzett áldásos működése. Ki a hit mellé — követvén az apostol intését — cselekedeteket is ragasztott; (II. Pét. 1 : 5-) aki öntudattal mondotta el magáról: a cselekedetek, melyeket én cselekedtem, bizonyságot tesznek én rólam. (Ján. 5 : 36.) Családja nem maradt, de neve élni fog Somogyvármegye közéletében s kerületünk és a b.-somogyi egyházmegye évkönyveiben. Azokért, 562 a melyeket cselekedett a néppel, az űr házával és annak rendtartásaival. (Neb. 13 : 14.) S még pár intermezzót az ő életéből! Kik látták öt életének már roskadozó idején, midőn péld. a csurgói fögimn. új épületét — mint az intézet életben lévő legidősbb növendéke, — kegyeletes visszaemlékezések közt megtekintette: vagy midőn a somogyi egyházmegyében végzett püspöki egyházlátogatás idején, — beteg ágyában is derűre kelve, — kerületünk föpásztorát házába hivta; midőn Darányi főisk. gondnok látogatását fogadta s midőn a pápai új templomra adott ajándékát az öt felkereső pápai lelkésznek átadta s ugyanakkor ipa és napa arcképeit a kerületi főiskolai múzeumnak felajánlotta: lehetetlen, hogy ne érezte volna azt az őszinte melegséget, mely a nagy Pátriárchának vallásához, annak vezetőihez és az ö egyháza intézményeihez való ragaszkodását dicsérte. . . . Midőn megemlékezünk az elhunytról, felszáll lelkűnkből a végbucsu, de az elválás pillanatán, összefolyik kegyeletes érzelmünk azzal a vággyal: vajha adná a gondviselés, hogy a porladozók nyomán támadna fel a közszellemben a hit és az erő, mely megtermékenyítené összes törekvéseinket, melyek nagyjaink lelkét hevítették s cselekvésre és alkotásra bírták! Csépán Antal emléke előtt pedig hajtsuk meg még egyszer a zászlót s hamvvedrét — bús ciprus-ággal illesse meg Melpoménénk zokogva! . . . Barakonyi Kristóf. Méltóságos és Főtiszteletü Antal G-ábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében. (12-ik közlemény). A vámosi határban a községi képviselőtestület élén a jegyző üdvözölte püspök urat s azután a községbe vonulva a lelkészlak előtt, a lelkesedéssel ünneplő nagy közönség által körülvéve Száz Kálmán lelkész mondott üdvözletét. Életemben egyik legkedvesebb pillanat ez, melyben gyülekezetünk minden tagja nevében szívből üdvözölhetem Méltóságodat A benső megindulásnak és forrd hálának érzelmétől áthatva áll itt gyülekezetünk. Tiszteletünk, szeretetünk, hódolatunk, ragaszkodásunk oly őszinte és igaz, amily páratlan főtiszteletü püspök úr lelkigondozása és ébersége, mellyel az egyházak egyetemét minden időben és körülmények közt körülveszi. Isten hozta Méltóságodat! Ajándékozzon meg bennünket lelkiajándékkal, hogy legyen ma ami lelkűnknek tápláléka egy kánai menynyegzői lakoma, amelyből a lelkiörömnek, békének, tudásnak édes érzésétől áthatva térjen meg ki-ki hajlékába. Isten éltesse Méltóságodat!
