Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-30 / 35. szám
Tizennegyedik évfolyam.35. szám. Pápa, 1903. augusztus 3D. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelő* szerkeszt6 czimére killdendSk. ■A.Z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetéseit, reclaim a ti<51i Faragó János főmtinltatárs ozimére küldendőit. Osépán Antal emléke. 1806—1903. Világi nagyjaink közül is hullnak, pusztulnak az erősek. A legderekabbak és a legjobbak. Kik vadaikon hordták a közügy gondját s oszlopai voltak az egyháznak és társadalomnak s Maeeenásai a közjó oltárának: egymásután dőlnek ki a sorrendből. Alig hogy elvesztettük magát a vezért, kidőlt a Mezöföld büszkesége is ! És a harmadik jaj is hamar eljött (Jel. 11 : 14.) A régi gárda utolsó harcosa: a somogyi Patriarcha sincs többé . . . Csépán Antal az egyházkerület Nestora, egykori világi főjegyzője és tanácsbirája, a b.somogyi egyházmegye volt gondnoka, a puritán jellemű s testben és lélekben az utolsó Ízületig hithü protestáns férfiú, 95 évre ment hoszu pályáját e f. évi auguszt. hó 22-én befejezte. S ki egykor vezérként világolt az egyházban és társadalomban: ott alussza már örök álmát őséi mellett, a jákói családi sírboltban. Somogyvármegye közönsége és a belsősomogyi egyházmegye népes képviselete, inposáns temetést rendeztek a nagy Patriárchának és tisztelettel hajtották meg koporsója felett a zászlót. Illő és kegyeletes kötelességünk tehát nekünk is, hogy a dunántúli egyházkerület nevében s lapunk részéröl is, letegyük -—- most már a felbantolt sírra, — az emlékezés ciprusát. Csépán Antal — a györgyfalvi ösnemes Csépánok utolsó sarja, —- született Nagybajomban, 1806-ban. Édes atyja: Csépán István Somogyvármegye főügyésze, ki a b.-somogyi egyházmegyének szintén gondnoka volt. Gimnáziumi tanulmányait Csurgón kezdte, a pápai főiskolában folytatta, a jogi tanfolyamot pedig a pesti egyetemen végezte. Neveltetése és tanulmányai a politikai térre utalták ugyan, -ahol hosszú évtizedeken át oszloposa is lett a társadalomnak, de jelleme és gondolkodása — a prot. hithüséggel párosulva, az egyházi téren is vezérnagysággá avatták. Egész élete a puritanisrnus ideáljának a típusa. Az az antik nagyság, ki életének legfénylöbb zenitjén is megőrizte a múlt erényeit, — az egyszerűséggel s aranytiszta jellemmel. Akire kegyelettel tekintett a modern világ is, mert nemcsak tisztelni tudta az újabb kor eszméit és vívmányait, de élete utolsó percéig központja maradt a közművelődési társadalomnak. Közpályája Somogyvármegyében határozódott. Alig hogy az 1832. évben megszerezte az ügyvédi oklevelet, már az 1833. évi megyei tisztújításon a babócsai járás szolgabirójává választotta s a jövö cikluson újra ezt az állást foglalta el. Majd táblabirájává lett a vármegyének. Majd a 40-es évek mozgalma korában, midőn a nemzet erős vérlüktetése volt már hallható : az 1846. évi epochalis tisztújításon — mint a liberális párt jelöltje, — újból a babócsai főszolgabírói állásra történt megválasztatásával, a szabadelvű eszmékre is győzelmet hozott. Az 1848—49 évi szabadságharc lezajlása után 11 évig visszavonult, de midőn az alkotmányos élet újraéledésének hajnala derengem kezdett: ismét előtérbe állott. S előbb másodalispán, az 1867 évtől kezdve az 1883 évig alispán volt, mely évben — midőn megyei közszolgálatának 50-ik évfordulatát ünnepelte, — a megkoszorúzott köztérről visszavonult a közéletbe. Méltányolni akarván a vármegye a nagy 35 * Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. t Megjelenik minden vasárnap.
