Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-23 / 34. szám
545 DUN ANT ÜLI PROTESTÁNS LAP. 546 son a tanuló holmi ördöngös dolgokat. Ugyancsak a hold vonzó ereje (holdkórosság) stb. stb. . . . Az önálló életre való nevelés tekintetében az eddig általam fölsorolt tárgyakhoz méltán sorakozik a hozzá fűződő módozatokkal az egészség- és életmentéstan a gyakorlati életből vett alapokon. Minthogy a példabeszéd szerint: „egészséges testben lakik csak egészséges'lélek“ alaposan ismertetendők a jó, egészséges lakás, ruházat, táplálék fő kellékei, hozzáfűzve mindegyikhez ama irányító tant, amire a legközönségesebb embernek is szüksége van, beláttatván az illetővel, hogy ahol van a jó egészség, ott az erő és ahol van az erő, ott az önállóság. A beteges ember nem éppen önálló, mert minduntalan másokra van utalva. Az életmentésből a gyakori, mindennapi balesetek ismertetése egy önálló ember számára elengedhetetlen í öl tétel, hogy az előfordulható szerencsétlenségeknél fejét ne veszítse. Ilyen balesetek, melyeknek ismertetésével önálló életre képezünk: csonttörés, ájulás, orrvérzés, fagyás, vizbefulás, akasztás stb. miknek kezelését, hogy életreképezzünk, magyarázat közben egy kijelölt, bajt szimuláló tanuló gyakorlatilag is be kell mutatni épp úgy, mint a katonáéknál a sebesültek kezelése bemutattatik a sebészeknek. A reál tárgyakról most áttérek a vallásoktatás s erkö'csi képzés azon módozataira, mely önálló életre képesít. Első e téren az imádkozás, (éneklés) vagyis az Istennel való beszélgetés. Hogy általuk életre képezzünk, legyen az rövid, természetes és egyszerű. Vezessük a tanulót oly modorban, hogy ne csak betanult imát tudjon, de Önállóan, a saját szavával is képes legyen egy-egy szivből jött imát a körülményekhez képest elmondani. Hogy önálló vallás erkölcsi életre képezzüuk a bibliát, mint hitünk fundamentomát vázlatos egymásutánban adjuk az ismétlők előtt és gyakoroltassuk az egyes helyek kikeresését s a bibliai történetekhez füzzük mindjárt hozzá a íelebaráti, Isten iránti, társadalmi és magunk iránti kötelességeket 8 a történetből a tanulságot magukkal a tanulókkal levonatni, soha el ne mulasszuk. Ezekhez sorakozik, hogy szivet, lelket nemesítsünk, a minennapi életből vett példázat, melynek célja ne annyira a példázat száraz menetének megértése, mint inkább annak szívhez szóló irányítása legyen. Elmaradhatatlan tényező egyházunk alapos története elődeink szenvedése, halála, kik készek voltak szenvedni, sőt mártír halállal meghalni, mint sem hogy hitüktől megváltak volna. Az egyháztörténelem kezelési módja: elbeszélési alapon keresztül tanítani s a hithű példákat felmutatva, lelkűkre kötni tanítványainknak, hogy ők is úgy cselekedjenek, ha a szükség úgy hozza magával, mert a kit hitéből könnyű kitántorítani, az ingatag ember, ki nem érdemli meg azt, hogy embernek nevezzék. Cél egyáltalában : beláttatni a tanulókkal, hogy csak úgy lehetnek igazán Isten képére teremtett emberek, ha önálló, józan eszüket és nemesen érző szivüket követik, mert ember és ember között igen nagy különbség van ám. * * * Mielőtt munkámat bevégezném, függelékül áttérek azon korra is. amikor már a tanuló az ismétlő iskolát is elhagyva, kilép a világ színpadjára, hol társadalom, egyház, község és haza kiegészítő tagjának tekinti őt. E korban már félig-meddig ugyan megszűnt a tanító közvetlen befolyása, de mégis közelébe vonhatja a világba kilépetr ifjút, ha behívja őt az énekkarba, olvasókörbe, ifjúsági egyletbe, vallásos esték, hazafias ünnepekben való közreműködésre és egyes jótékony célú mulatságokba. Az erkölcsi tevékenységek e mezején, hogy önállóságra neveljük, a következő módon kell rá befolyást gyakorolni : Észre kell vele vétetni, hogy ő már nem gyerek, azért mind viselkedése, mind foglalkozása legyen férfias és mások iránt a férfiassággal párusult tisztelet legyen oly jellemvonása, mely azt mutatja, hogy ő egy olyan tényező, aki nemsokára a társadalom, egyház és haza szolgálatában egy olyan álláspontot fog elfoglalni, amit körültekintő férfiassággal, okos megfontolással, szivvel-lélekkel odaadóan kell betölteni, hogy Isten és társadalom előtt becsületben, tiszteletben megállhasson. A gyerekes modort vagy az éretlen, serdülő-korbeli viselkedést el kell vele hagyatni — s a férfiúi önérzetet kell szivében befolyásunkkal fölébreszteni s meggyőzni arról, hogy ö már egy komolyabb életcél határához ért, amely megkívánja, hogy gondolkozása, cselekedete, magaviseleté olyan legyen, ami által mindenkor kiérdemelje azt a jutalmat, ami egy hasznos és tiszteletreméltó honpolgárt, egyháztagot és embert méltán megillet. * * * Végére jutottam munkámnak, melyet ama biztató reménnyel fejezek be, hogy tálán célomat elértem ? Ha az általam papírra vetett dolgok, bármely néptanító által végrehajtatnak : úgy munkája teljesen meg fog félelni ama nemes célnak, hogy önálló életre képezzen. Egy házas-Rádóc. Darab Lajos, ref. néptanító. Levél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Tudod, — hiszen hitoktatója vagy — hogy Olga lányom a múlt iskolai évben pápai leánynevelőnkben végezte az első polgári iskolát. Folyó évi június hó 18-dikán elmentem érte, hogy haza hozzam. Ez alkalommal megtekintettem intézetünket gyökeresen. Végig jártam a tan- és hálótermeket, megnéztem a konyhát, a fürdőszobát, udvart, stb. Kutatásom, firtatásom talán fel is tűnhetett, de hát egy apától ki venné rossz néven, ha érdekli annak a helynek minden zege-zuga, hová kis lánya tiz hónapon át internálva van ? . . . Jelen voltam a növendékek zenevizsgálatán, gyönyörűséggel hallgatván ügyes játékaikat úgy a zongorán, mint czimbalmon, valamint a hegedűn; hát mikor az a sok szép fehér ruhás kis lány hármóniában énekelt, azt képzeltem, hogy nem is templomban, hanem mennyországban, kis angyalok közt vagyok ! . . . Úgy az épület, mint ennek berendezése, valamint a zenevizsgálat, — a többi vizsgálaton, legnagyobb saj-34*
