Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

437 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 438 A belsösomogyi egyházmegyében 1624 óta szolgált lelkészeknek névsora abc rendben. (Folytatás.) Tüzetesen a lelkészi pályára készülvén 1845-ben a kálmáncsai gyülekezetben nyert alkalmazást Kacsóh Lajos 3 ott a halhatatlan Szegedi Kis István katedrájában hir­dette Istennek igéjét 1859-ig, amikor meghivatott a kis­hajóim egyházba. Mint lelkipásztor páli erélyt és bölcsessé­get egyesítve Péter hevével, tanításaiban kortársainál fölül­­mulhatatlan volt. Ha megzendült beszédes ajka, szava mint a sebesen zuggó szélnek zendülése, ült a lelkekre, vagy mint az enyhítő szellő, mely megcsókolgatja a fáradtak és szenvedők homlokát. 1848 ban egykm. aljegyzővé vá­lasztatott s a hazánkra örökre nevezetes történeti évben az ő remek tollából került ki a belsősomogyi szent tár­saságnak az első független felelős magyar minisztérium­hoz, ma már kevesektől tudott, még kevesebbektől is­mert bizalmi felirata ; 1855-ben pedig egyházm. főjegy­zővé és 1859-ben esperessé választatott. Esperessége kez­dete tehát az abszolutizmusnak azon szomorú idejére esik, midőn a pátensnek erőszakolásával önkormányzati jogun­kat végenyészet fenyegeté. De a bátor kormányos min­dig a küzdők első sorában állott s megmentette egyház­megyénk becsületét, amennyiben, bár hajlam mutatkozott rá, egy egyházunk se lett pátenses. Közgyűléseink alkal­mával, mint elnök, a sokszor ingerült, zajos vitákban, türelmes kitartással vezette a tanácskozásokat, elbánása kivált lelkésztársai iránt, mindig elnéző s kiméletes volt. 1861-ben egyházkerületi al-, 1873-ban pedig főjegy­zőül választá a közbizalom s mint ilyennek, minden em­beri beszédnél maradandóbb emléket emelnek, mély tudo­mánnyal, törvényismerettel, szabatos irállyal megszerkesz­tett évkönyveink. így küzdötte fel magát az idegenből jött férfiú, protekció és nepotizmus segélye nélkül, pusz­tán önerejével, azon díszes polcra, melyre tudtunkkal a belsösomogyi egyházmegyéből, ő előtte egy lelkész sem emelkedett még. Isten kegyelméből tette, amit tett, maga által lett, amivé lett. A közjó iránt való buzgalmában, egy világot lett volna képes — mint Atlas vállaira venni. Hitfelei, barátai családi örömét, gyászát melegen tolmácsolá s a feléje for­dult bizalmat vissza nem utasítá soha. Volt eset, midőn alig volt ideje ruhát cserélni is, ő igy szóllott mint Jé­zus : „Elmegyek.“ Elment s végezett becsületesen, vissza­jött megdicsérve és áldva. A társas életben valami gyönyör volt őt hallgatni, midőn e különben zárkózott és rideg embernek vidám kedélye megnyilatkozott. Öreg és ifjú egyiránt felderült tanuságos és nyájas körében. Szikrázó élcei, találó ado­mái vidám kedvcsapongással frissiték fel szórakozó tár­sait anélkül azonban, hogy az illem korlátáit átlépte volna. „A fecske'sebesen csap el a föld felett, de szárnyai soha sem érik a ronda port.“ Ámde a szakadatlan szellemi foglalkozás, éjjeli vir­rasztás, görnyedve irás, terhes utazások aláásták egészsé­gét, idült májbetegsége emésztőleg támadta meg s le­vette lábairól. Végórái közelgetését érezvén, lehivatott magához s beteg ágyában magához ölelve igy szólott hoz­zám : „Istennek áldott embere, közelgőt az utolsó óra, végezze el majd — arra kérem — koporsóm mellett a szer­tartási gyakorlatot, mutasson tetteimre, de ne dicsérjen !“ Mit is tettem volna mást, rámutattam tetteire, azok sok­kal hangosabban megdicsérték, mint az én gyenge sza­vaim/ .... Meghalt 1877 január 10-én. Ave mi care praeceptor! 173. Kalmár István idősb. Szolgált Kiskovácsiban 1805 — 1807, Zádorban 1809 —1814, Visonta 1814—1836. 174 Kalmár István ifj. előbbinek fia, 1836-ban Csur­gón ekszmittáltatott s ugyanott Il-d lelkész és professzor lett, de csakhamar Jászkisérbe ment lelkésznek. 175. Kálmán János, baranyai fi, tanulását végezte Debrecenben. 1842 — 1844 Nagybajomban káplánkodott, ahonnan protekció folytán Csurgóra rendeltetett I ső lel­készül és tanárul. Ö azonban kellő hivatottság és megfe­lelő képzettség nélkül jutott e diszes állásra s az akkori jeles tanférfiak, Kacsóh Lajos, Vargha János és Matolcsy József mellett, az ő talmi képessége csak hamar devalvá­lódott, elannyira, hogy tanítványai, kik az említett klasz­­szikus műveltségű tanerőktől nyertük előképzettségünket megütközve vettük észre, hogy a mi új professzorunk a klasszika litteratura elemi ismereteiben is szánalmasan já­ratlan,' görögül olvasni alig tud, a mathesisben nagyon is gyenge. És a mily kirívóan alantjáró volt Kálmán J. tanári tehetsége, ép oly bántó volt durva modora. Tanít­ványait rhetorokat, logikusokat, rendre botozta és botoz­­tatta, egy VII. oszt. növendék B. J. a botozás elől ki­ugrott a teremből s másnap szuronyos börtönőr kísérte a sedes elé s nyilvánosan megbotoztatott s megbecstelení­­tetett az intézetnek egyik legképzettebb tagja. Igazi ter­rorizmus. Ismerem a gimnázium százados múltját, részint saját tapasztalataim, részint tanulmányaim alapján, de ily sötét napjai nem valának. Természetesen a visszahatás el nem maradhatott: az intézet egykori jóhirneve alászállt, a növendékek száma megcsappant s hozzá még K. J. tel­jesen elhanyagolta tisztét, megnősült, lovakat szerzett, a tanórákat elkocsikázta s a konzisztórium aztán a köz­vélemény nyomása alatt, őt időközben a kicsiny magyar­­ladi ekklézsiába dislocalta. Ladról 1852-ben Ötvöskónyiba változott s itt szolgált 1866-ig, amikor több pajkos tettei s papi emberhez nem illő garázdálkodásai miatt K. S. hirlapilag keményen aposztrofálta, az egyhm. közgyűlésen pedig ez ügyben vizsgálat lett elrendelve, de K. J. a vé­dekezés és vizsgálat elől kitért, a papságról lemondván. 176. Kaposi Grábor, homokszentgyörgyi rektóriáról rendeltetett 1784 ben Bürüsre, ott szolgált 1790-ig, ami­kor Balhásra változott, innét 1793-ba Dombóra költözött, egy év múlva pedig M.-Ladra ment s ott is halt meg. 177. Kaposi János, Pata 1765—1770, Kisfalud 1770—1785, Őrei 1786—1787. f 178. Karai Mihály, Bécz — ? Zs.-Kisfalud 1700— 1705, Hedrahely 1705—1712, Zádor 1712—1716, Hedra­­hely 1716—1724, Csokonya 1724—1726, Merenye 1726 — 1729, Hedrahely 1730—1741. 179. Kardos Zsigmond. Mint Csokonai tanító jó magaviseletéért, mind a szenior Vásárhelyi Sámuel dicsé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom