Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
439 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 440 rete, mind mások legjobb oldalról ismerése folytán, méltónak ítéltetett a papi szent szolgálatra s mint ilyen exmittáltatott a csökölyi templomban 1811-ben és rendeltetett Hencsébe, itt szolgált 1815-ig, aztán Kiskorpádon 1816-ig, Komlósdon 1821-ig, Bürüsön 1826-ig. 180. Károly Ferenc, Udvarhely? Ns.-Déd? 181. Karsai József, jött egyenesen a pápai kollégiumból s alkalmazva lett mint rendes lelkész 1806-ban M.-Atádon, itt szolgált 1810-ig, amikor mint a csökli disk protok. 26. p. mondja : „K. J. papi kötelességében hűségesen eljárt, de hirtelen föllobbanó és kemény természetét meg nem változtathatván, okot szolgáltatott több ízetlenségekre, a jó békesség kedvéért elrendeltetett Böhönyére,“ ahol 1810-től 1813 ig szolgált, akkor Orciba változott, innen pedig 1817-ben Szabásra, majd 1821-ben Hetesre, 1827-ben Segesdre, végül 1838 ban Patára költözött 8 ott meghalt 1855-ben. 182. Katona Mihály, Gige 1631-1636. Béc 1636—? ■183. Katona Sámuel, Hóból 1756—1770, Nemeske 1770-1772. f 184. Katona Jónás. Pettend ? Kutas 1696 1698, Kisbajom 1698—1702, Hoboly ? Egres ? Bürüs ? Kisa8szond 1725. 185. Kazi Pál, Hoboly 1771 —1774, Merenye 1774 — 1783, Jád 1783—1791, Csokonya 1792—1800. Az 1790 évi Ácson tartott, szuperint. gyűlésen Szentgyörgyi István proszenior Pákozdi Mihály béczi lelkésszel történt összekapása folytáu letétetvén, helyébe ideiglenesen Kazi Pál neveztetet ki s minthogy ugyanazon gyűlésen a rendes szénior Elek Sámuel is hivatalától levele által elbúcsúzott, szavazásra Szentgyörgyi István, Kazi Pál és Kovács Ferenc tűzettek ki, kik közül Kazi P. lett 1793-ban somogyi rendes esperes. 1800-ban a N.-Bajomban tartott szuperint. gyűlésen lelkészi és esperesi hivataláról önként lemondott. Kazi Pál esperessóge idejéből maradt fel egy akkori egyházlátogatási jegyzőkönyv, amely igen szomorú világot vet régi egyházi és iskolai életünk nyomorúságára. 186. Kajári Mihály, Hoboly ? 187. Kajáry Sámuel, M.-Újfalu 1737. 188. Kajtor György (Kujtor, Kojtor név alatt is.) Kálmáncsa 1753 —1756, Beleg 1756—1765. 189. Kecskeméti Mihály, Kálmáncsa 1723 táján. 190. Király Ferenc, született Veszprém megyében, Balatonkajáron 1749. Sárospatakra ment 1760-ban. Deákká lett Losoncon 1767—1771-ben Somogybán mesterré lett. 1781-ben a prédikátori szent hivatalra, fölszenteltetett 14 évi tanítóskodás után és szolgált Viszlón 1784—1788, Beleg 1788—1808, amikor erőtlensége miatt hivataláról lemondott. Utóda lett 191. Király Pál, Beleg 1808 —1821, Istvándi 1821 — 1831-ben assessor, meghalt 1832. 192. Kis András, alsoki fi, tanult N,-Kőrösön és Debrecenben subscribált 1782. Az akadémiai pálya bevégzése után Somogyba jött haza és szolgált : Böhönye 1790 — 1801, Kónyi 1802—1804. f 193. II, Kis András, született Alsókban 1796-ban földmives szüléktől, a helybeli elemi iskola elvégzése után a csurgói gimnázium tanulói közé íratott neve, honnét a debreceni főiskola falai közé vivék őt tudományos vágyai- Itt rövid időn becsültetés, sőt kitüntetés lön méltó jutalma, mert a főiskolai igazgatóság a rhetorok tanításával tiszteié meg, mit elvégezvén, a mezőtúri virágzó egyházba hivatott az ottani gimnázium felsőbb osztályainak vezetésére. Innét két év múlva, visszahivatott hazájába 1826. midőn a csurgói gimnázium legfelsőbb osztályában tanár s első lelkipásztor leve. Itteni érdemeit az egyházmegye 1832-ben a virágzó csokonyai egyház lelkészi hivatalával jutalmazá. Itt is a közügy oltárán lobogott életfáklyája, egyházmegyei tanácsbirósággal s 1848-ban az esperesi hivatal terheivel tisztelte meg a közbizalom. E minőségében vették körül a halálos nyavalyák, mig végre megkellett hajolnia a nagyobb erő előtt s lekellett fizetni a múlandóság közadóját 1852-ben. Természettől ,-zép külső vei s kiváló szónoki tehetséggel felruházott férfiú vala . . 194. Kis Bálint. Született Debrecenben, hol iskoláit elvégezvén 1792-ben a szalkszentmártoni rektóriára ment, három év múlva pedig Somogyba költözött és itt a beteges Nagy Gergely csökli prédikátor helyettese volt 1796— 1799 ig. Ez évben Hedrahely nyerte meg rendes lelkészévé, de csakhamar Nagy Gergely halálával a csökliek hívták vissza s ennek folytán a két versengő egyház között erős küzdelem támadt, a megkedvelt fiatal lelkész birhatására. A pár évig tartó versengést Csokouai Vitéz. Mihály, aki a vidéken gyakorta megfordult, egy hosszú versezetben örökítette meg, melynek kezdő sorai igy hangzanak Tegnap Csököly és Hedrahely Szinte üstökre kapott, Egy sem akarván bocsátni A másiknak a papot. Utoljára, hogy egymásnak Nem akartak engedni, Botra, halaskára kezdett A dolog kerekedni." A versezet azzal végződik, hogy egy nympha (a consistorium) leszáll és igazságot tesz a versengő felek között, Csökölynek nyújtván a győzelmi babért, a hol K. B. 1801 — 1825-ig szolgált 195. II. Kis Bálint, előbbinek unokája. Született Patán, hol hasonnevű atyja gazdatiszt volt. Tanult Csurgón és Pápán. Rendes lelkészi minőségben szolgált Gyöngyösmelléken 1868—1890. f 196. Kis Benedek. Kisasszond 1732. 197. Kis Mihály. Beleg 1753 kevés ideig, -j* 198. Kis Miklós. 1660 Csokona, Újlak. (Kiskomáromi régi matricula szerint.) 199. Kis János Pata 1685 —1697. 200. Kisvárdai János. Szenta. (Kiskomáromi matricula szerint.) 201. Kis Viktor, idősbb Kis Bálintnak fia. Született Csökölyben 1808. Tanult Csurgón, Pozsonyban és Pápán. 1831. szennai s.-lelkész, innét rendeltetett rendes lelkészül Nemeskisfaludra 1832—1834, Merenye 1834—1836, Nemesdéd 1836 -1841, Beleg 1841 — 1872. f (Folyt, köv.) Id. Csire István.
