Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

435

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

436

szónyokról, Tuba Gáspár ekeli lelkész ajkairól hangzott el és szintén élénk vitát provokált.

Lényege azon jóakaratu törekvés, hogy az uralkodó rendszertelenségbe bizonyos rendet szeretne vinni, általánosságban rokonszenvvel találkozott, amely végül azon óhajban kulminált, hogy vajha sikerülne általánosítani az értekezlet azon határozatát, amely szerint az egyházi adózást az egész vonalon olyképpen szeretné megállapítva látni, hogy bizonyos mérsékelt magasságú és mindenkire tartozó családi adón kívül, a hívek csak államadójuk 5°/0-ig lennének megadóztatva az egyház céljaira, az ezen kívül szükséges összeget fedezvén az állam az 1848, évi 20. t.-c. értelmében.

Ezzel kapcsolatban kimondja az értekezlet, hogy a naturálékat, ezután is mint ilyeneket óhajtja élvezni. Azoknak pénzre való átváltoztatását, közel fekvő okokból, maga részéről nem helyesli.

4. A negyedik előadást alulírott jegyző tartotta

az egyházi önbiztosításról. c

Ezt aktuálisnak is tartja ma, midőn a magasztos céllal alakult közalap felmondta a szolgálatot s tőkekamatsegélyt, a kiosztható összeg csekélysége miatt, előre nem látható ideig ismét nem oszt — és Antal Gábor püspök azon jóakaratu indítványa is, hogy az adóteher könnyítésére szolgáló alap gyarapítása végett félretétetni szokott évi 14000 korona osztassák ki s mármost szolgálja azon célt, melyet csak a távoli jövőben teljesíthet, elvettetett : egyházunk életérdekébe mélyen bevágó e sajnálatos körülményt szanálni szeretné azzal, ha a vezetők más források felé is irányítanák tekintetöket, a honnan epekedő egyházaink szórajukat olthatnák. Jelesen az egyházi önbiztosítás eszméjét felkarolva, megcsinálnák az egyházi önbiztosító intézetet, amellyel, helyes vezetés mellett, legalább annyi, — ha nem több— könnyet lehetne letörölni, mint az országos ref. közalappal.

Az értekezlet a nemes intencióval tett indítványt egyhangúlag magáévé teszi s ez eszme megszivlelését az egyházmegyének azon kéréssel ajánlja, hogy az egyházkerületre tenne véleményes javaslatot a gyakorlati megvalósítás tárgyában azzal, hogy a kerület hívná fel a többi testvér egyházkerületeket, hogy ez eszmét tennék magukévá és egy közösen összehívandó egyetemes értekezleten állapíttatnék meg a leendő egyházi önbiztosító intézet szervezete.

A testvér kerületek részvétlensége esetén pedig egyházkerületünk önmaga igyekezzék életbeléptetni az önbiztosítást. Amely terve felé tenné meg az első lépést azzal, hogy az ,.Adria“ részéről visszafizetni szokott %-kat egészében tőkésítse, azt olcsó % mellett egyházainknak kölcsönkép adja ki.

5. Egy értekezleti tag indítványára vizsgálat alá vétetett az egyházkerületi közpénztár múlt évi zárszámadása, amelyben felvilágosító jegyzetek hiányában bizonyos aggállyal látta az értekezlet egynémely tételeknek az előirányzatnál jóval magasabb túllépését.

Egyhangúlag határoztatott, hogy e dologra nézve

illetékes helyen * magyarázatot kér az értekezlet, amit a jövőre nézve is kiterjeszteni óhajt azzal, hogy a felvilágosító magyarázat magában az egyházkerületi jegyzőkönyvben nyomban következzék.

6. Egy értekezleti tag indítványozza, hogy kéressék fel egyházi hatóságunk, hogy az 1898. évi 14 t.-c. nemsokára bekövetkező revíziója alkalmával hasson oda, hogy a földjövedelem megállapításánál a kataszteri tiszta jövedelem vétessék irányadóul s legfeljebb amiak kétszerese számíttassák fel.

Az értekezlet az indítványt egyhangúlag magáévá teszi s ez irányban kérelmét azon indokolással terjeszti feljebb, hogy ha a hivatolt t.-c. szelleme az, hogy a lelkészeknek valamivel könyebb megélhetést biztosítson, — aminthogy szelleme nem is lehet más — akkor érdemileg a kérelem teljesítése elől sem egyik, sem másik hatóság nem térhet ki.

7. Egy értekezleti tag indítványozza, hogy a IV. oszt. kereseti adó bevallásánál ennekutánna egyöntetűen járjon el a lelkészi kar. Vagyis a földjövedelmet ne vallja be senki, mert —mint a „Magyar Szó“ is jó eleve volt szives felhívni erre a figyelmet — a földjövedelem az az 1875. évi 29. t.-c. 1. §-a szerint IV. oszt. kereseti adó alapját nem képezheti.

Az értekezlet az indítványt annyival inkább magáévá teszi, mivel tagjai közül némelyek e téren túlkapásoknak voltak kitéve és orvoslást nem nyertek. A testületi fellépéssal azonban tán az orvoslás is könynyebben elérhető lészen, ami, hogy annál inkább úgy legyen, az értekezlet bizalommal felkéri egyházhatóságát, hogy e dolog érdemében tekintélye egész súlyával legyen szives eljárni s lelkészeinek segítségükre jönni, hogy rövidséget itt se szenvedjenek.

8. Kúr Géza helyi lelkész indítványozza, hogy Sárközy Aurél komáromi főispán úr Öméltóságának az értekezlet üdvözletét küldené el, mert az ő jóakarata tette lehetővé, hogy a kulcsodi díszes ev. ref. új népkönyvtári helyiség felépíthető volt.

Az indítvány egyhagu helyesléssel találkozván, nevezett főispán urnák, mint a csallóközi ármentesítő társulat miniszteri biztosának és hitsorsosunknak az értekezlet üdvözlete nyomban elküldetett, mit a lelkészi lakba bevezetve levő telefonon Gyalókay László eszközölt.

9. A jövő évi értekezlet helyéül Kiss Pál osicsói lelkész úr szives meghívása folytán Csicsó tűzetett ki, mely után elnök a buzgó érdeklődést megköszönve, a gyűlést bezárta, mire az a jövő évi viszontlátás reményében tényleg feloszlott, de a szives vendégszeretet fehér asztalánál újra letelepedett. K. m. f.

Vargha Károly,

értekezleti jegyző;