Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

43a DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 434 fással igazolását látom eddigi életem, cselekedeteim, tevékenységem helyes voltának. Fogadja a nt. és tekintetes egyházmegye s annak egyházai ígéretemet, hogy a bennem helyezett bizalom­nak a legteljesebb mértékben megfelelni erős törekvésem. Elveim, céljaim a következők lesznek : Egyházi törvényeinket és a reánk vonatkozható világi törvényeket megtartom és megtartani kívánom. De a törvények alkalmazásában soha sem fogom figyelmen kivül hagyni egy percre is, hogy egyházi tes­tület élén állok, tehát a szeretet vallása szem elől nem téveszthető. Mert a törvények szigora csak akkor áldásos, ha a szeretet vallása vele együtt van alkalmazva. Különös gondot fordítok egyházaink anyagi éle­tére és boldogulására, számadásaira, költségvetéseire, vagyon kezelésére, azok fönntartására, az egyházaknak iskolái virágzására, tanítói és lelkészi kara sorsa eme­lése iránti minden törekvésekre, az egyházak gondozá­sára, vagyis a cura pastoralisnak az egyházakban mi­ként gyakorlása ellenőrzésére, a tanítói és lelkészi kar szép egyetértésére, egyházias, békés életére. Mert akár a tanítónál, akár a lelkésznél a szellemi képzettség és tudás legmagasabb foka hiában van meg, ha az isko­lák vagy az egyházak elhanyagoltainak és rossz pél­dát adnak ! Egyszóval én a reám ruházott jogok és kötele­zettségeket buzgón és komolyan fogom venni s viselni, ebben bizhatnak és erre számíthatnak. Mivel pedig pápai egyházmegyénk azon szeren­csés helyzetben van, hogy közvetlen közelben, úgyszól­ván kebelében vannak Pápán az egyházkerület isko­lái, tanügyi intézeti és ezáltal ezek melegét legközvet­lenebbül élvezi, az ebből egyházmegyénkre háramló nemes kötelezettséget, hogy a tőlünk telhető áldozatot minden idők követelményei szerint meg is kell hoznunk tanügyi téren, soha sem fogom az egyházmegye vezér­letében feledni, sőt rajta leszek, hogy mindnyájan, de magam is, jó példával elöljárjunk, amennyire Isten en­gedi és tőlünk telik. Arra kérem a Nagytiszteletü és Tekintetes Egy­házmegyét, hogy jó törekvéseimben engem és a nt. esperes úr elnöktársamat is, de velünk együtt az egész új tiszti- és tanácsbirói kart támogatni kegyeskedjenek, kik iparkodunk érdemes elődeinkhez jó cselekedeteik­ben méltók lenni. Ezek után Isten áldását és segítségét kérvö tö­rekvéseinkre és egyházmegyénkre s magamat nt, espe­res elnöktárs úr és az egész érdemes tanácsbirói és tiszti karnak is jó indulataiba ajánlva fogjunk hozzá a közgyűlés további teendőihez ! Barthalos István. Jegyzőkönyv jelvétetett Kulcsodon 1903. évi junius hó 15-én az alsó­csallóközi ev. ref. lelkészi kör értekezletén. Jelen voltak : Ollös Károly ekecsi lelkész elnöklete alatt: Czirók János aranyosi, Czike János n.-tanyi, Gálffy Géza gelléri, Gyalókay László ns.-ócsai, Kiss Pál osicsói, Kovács Vince cs.-radványi, Kúr Géza kul­csodi, Tuba Gáspár ekeli Varga József padányi, Vályi Miklós n.-kesszii és Vargha Károly megyercsi ev. ref. lelkészek , ez utóbbi úgy is mint jegyző. Végül: Dezső Sándor cs radványi, Dezső László tolna-dorogi és Ho­­dossy Vince kulcsodi ref. tanítók, mint szívesen látott vendégek. 1. A napi rend előtt Kúr Géza helyi lelkész üd­vözli a megjelent értekezleti tagokat s felkéri őket, hogy az értekezletet az egyháznak a lelkészi lak ud­varán újonnan épített népkönyvtári helyiségében tart­sák meg s azt egyszersmind az Isten szent nevének segítségül hívásával avassák fel s adják át nemes rendeltetésének, mely kérelem egyhangú helyesléssel találkozván, a díszes testület ünnepies hármas harang­szó hangjai mellett vonult a már akkor szép számmal összesereglett kulcsodi ref. elöljárók és hívekkel együtt a csinosan elkészített népkönyvtári helyiségbe, amely a 37-ik dicséret buzgó eléneklése, majd Ollös Károly el­nöknek az ismeretek szerzésére buzdító, önmüvelődé­­sünket előmozdító, minden szép és nemes célú intéz­mények pártolására serkentő tartalmas beszéde és ezt követő kenetes imádsága, végül a 122-ik zsoltár 2-ik versének áhítatos együttes eléneklése mellett felavatta­tott és magasztos rendeltetésének általadatott. A lelki épülést kétségkívül előmozdító ez ünnepies aktus után, egyhangú ajánlása mellett annak, hogy e dolog az el­hangzott beszéd és imádsággal együtt a népkönyvtár jegyzőkönyvében megörökíttessék — minek eszközölte­­tésével a helyi lelkész bizatott meg — a tulajdonkép­peni lelkészértekezlet megkezdődött. Alulírottnak a jegyzőkönyv vezetésével való megbízatása és a felolva­sók sorrendjének megállapítása után. 2. Gyalókay László lelkész ült a felolvasó asztal­hoz s a cura pastoralis mikénti gyakorlásáról tartalmas, megszivlelésre méltó felolvasást tartott. Beható eszmecsere után, egyhangú elhatározása mellett annak, hogy a jeles dolgozat a kulcsodi ev. ref. egyház jegyzőkönyvébe egész terjedelmében bevezettes­sék, melynek eszközlésével a helyi tanító bizatott meg, azon általános vélemény domborodott ki, hogy minden lelkész legjobb tudása szerint, a pastoralis prudentia vezetése mellett, a helyi viszonyok és körülmények okos mérlegelésével gyakorolja a cura pastoralist és lelki­pásztori kötelességeihez tartozónak ismerje a híveknek „közönséges helyen és házanként“ (Csel. 20 : 20) való tanítását is, ha erre alkalom adódik. Mert akik jól szol­­gálandanak, jó méltóságot szereznek maguknak.“ (I. Tim. 3 : 13.) A betegeknek az úri szent vacsorában való ré­­szesíttetését, a zsinati törvénytervezettől eltérően, ez­után is gyakorolni óhajtja az értekezlet. E mellett minden lelkész tisztéhez közel fekvő­nek tartsa a nép értelmi, erkölcsi és szépérzéke szín­vonalának a tanításon és ott alkalmasnak látszó, a mű­velődést előmozdító intézmények létesítésén kivül, an­nak anyagi jobblétének a különféle szövetkezeti eszmék felkarolása által való munkálását is. 3. A harmadik felolvasás, az egyházi adózási vi-27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom