Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

431 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 432 nék, közelebbről a görzsönyi anyaegyházhoz csatolása végett. Sopronnak 313 ev. ref. lakosa van, köztök a múlt évi kimutatás szerint 14 felsőbb iskolai tanuló. Ezen­felül a Sopronhoz közel fekvő, tehát nem sok nehézség­gel megközelíthető községek és városokban 200 körüli az ev. ref. vallásu. Ötszáz lelket egyházhatóságaink nem hagyhatnak elpusztulni, hacsak a gondatlanság vádját s a megérdemelt kárhoztatást ki nem akarják érdemelni. Ma ezen szórványhoz a győri és egyházasrádóei lelkészek tartanak jogot. Mindegyik azt állítja, hogy ő hozzá tartozik, de a híveket egyik sem gondozza. A győri lelkész amugyis túl van terhelve, nemcsak azért, mert exponált helyen van, hanem azért is, mert szór­ványában közel 400 lélek van. Az egyházasrádóei lel­készhez pedig oly messze van Sopron, hogy az ő gondo­zása alá bocsátani fizikai lehetetlenség. Legjobban meg­közelíthető hát Görzsönyből a pápa-csornai vonalon. Jövőjére nézve ma még csak missziói lelkészi ál­lás szervezése ajánlatos s tisztelettel indítványozom, hogy e célból keresse meg egyházmegyénk az egyház­kerületi közgyűlést. Addig is azomban bizassék meg e fontos hely gondozásával a görzsönyi lelkész ; valamint bízassák meg azzal is, hogy ott megjelenvén, a talajt előkészítse a missziói lelkészi állás felállításához. A módozatokra nézve vagyok bátor egyéni véle­ményemet a következőkben előadni. Tudott dolog, hogy Üjszőny, mint misszió évi 800 korona segélyt élvez a közalap fennállása óta. Ez a misszió megszűnt, amennyiben Komáromba bekebe­­leztetett. Keresse meg tehát egyházmegyénk az egyház­­kerület utján a konventet, hogy ezen 800 koronát adja Sopronnak, mert a viszonyok oda alakultak, hogy ez összeg ma már csak igy szolgálja valósággal a misszió célját. Ezen összeg elegendő arra, hogy lelkészlakáB bérelhető legyen, sőt még marad is belőle. J maházul vagy az állami főreáliskola nagyterme, vagy az ág. hitv. ev. tanítóképezde valamelyik terme szolgálna. Ideigle­nesen ezt akár az állam, akár a testvér hitfelekezet át­engedné márcsak azért is, mert mind a két iskolában vannak ev. ref. vallásu tanulók is. A lelkészi fizetés pedig állana az ev. ref. hívek által fizetendő mérsékelt egyházi adóból, amitől azok már csak azért sem vona­kodnának, mert igy megszűnnének az ág. hitv. ev. egyház adófizetői lenni. A lelkészi fizetésből még hiányzó összeget pótolná az állam a kongrua törvény alapján, amely törvény szerint újonnan felállított lel­készi állás — ha az indokolt — segélyezésétől a kor­mány nem zárkózhatik el. 4. Tekintettel arra, hogy az 1902. évi szept. 15- dikén tartott egyházkerületi közgyűlés „felhívja az egyházmegyéket, hogy a szórványok számáról, a szór­ványnak az egyháztól való távolságáról, az oktatás be­rendezéséről s esetleg a szórványokban levő gyermekek vallásoktatása körül felmerülő költségek fedezéséről részletes és kimerítő jelentést terjesszenek fel oly idő­ben, hogy azt a kér. gyűlés előtt még a gazdasági ta­nács tárgyalhassa, hogy tájékozhassa magát az egyház­­kerület, mennyi azon összeg, amelyre szükség vanu tekintettel továbbá arra, hogy ily irányú intézkedés még nem történt; tisztelettel indítványozom, hogy az egyházmegyei közgyűlés utasítsa mindazon lelkészeket, akiknek gyülekezetéhez szórvány tartozik, hogy a szór­ványban levő híveik közt személyesen megjelenve, ve­gyék számba pontosan a .tanköteles gyermekeket. A mennyiben azoknak felekezetűnk hitelvei szerinti val­lásos oktatása eddig bármi ok miatt elmaradt volna, a jövő tanévtől kezdve annak foganatosítására a lelkészi kar felelősség terhe mellett köteleztessék. Az egyház­megye esperese pedig utasítassék arra, hogy egyházlá­togatás alkalmával szerezzen meggyőződést arról, hogy ezen meghagyásnak a lelkész megfelel-e. Nagy tiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés ! A ma­gyar protestántizmus jobbjai fel-feljajdulnak, hogy pusz­tulunk, veszünk ! ! Nem az evangéliumban van a hiba, hanem bennünk. Nem a fegyver vesztette el az élét, hanem a karok nem forgatják a fegyvert eléggé. Mi­nél többet van használva e fegyver, fényben s élben annál többet nyer; sőt a harcos önbizalmát is emeli, erejét fokozza. Fájdalom, mi ezen fegyvert nem forgat­juk oly mértékben, mint Isten kötelességünkké tette. Magamat sem véve ki, állítom, hogy nem közelítjük meg elődeinket a munkásságban, mert ha az anya- és leányegyházakban végzett munkánk nem halvány ár­nyéka is az övékének; de az elszórt csontokat nem szedegetjük össze, a szórványban levő hívekre nem for­dítunk kellő gondot. Ez az oka, hogy a gyermekek eligérésére nézve oly nagy kölömbség van az országos statisztika és a mi bevallásunk között. Igen, mert mi csak azt tudjuk, hogy az anyagyülekezetben mi törté­nik, a szórványban előforduló veszteségeinkről pedig halvány sejtelmünk sincsen. Az anyagyülekezetben nye­rünk, de a szórványbani nyereséggel nem tud beszá­molni senkisem ; ami világosan mutatja, hogy ez csak a gondviselés hiányának a következménye. Csetény. Bállá Endre, ev. ref. lelkész. Egyházmegyei gondnoki székfoglaló beszéd. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! A Mindenható Istenhez fohászkodom vallásos buz­­gósággal jóságáért nyugodt önérzettel és le is borulok előtte alázatossággal, hogy e dicsőséges történelmi múlt­tal biró egyházmegye élére őrállóvá állított, nem azért, hogy ezáltal kitüntetés ért, hanem azért, hogy ezen ál­lásomban alkalmam lesz anyaszentegyházunk és az an­nak egyik fundamentomát képező egyházi tanügyeink­ért minél többet munkálkodni. Ebből folyólag köszönetemet is nyilvánítom az egyházmegye minden rendű és rangú alkotó tagja iránt, akik megválasztatásomon buzgólkodtak. Ismét nem azért, hogy a nt. esperes úrral együtt, első lettem, hanem azért, hogy ezen bizalomra mélta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom