Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-21 / 25. szám
403 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 404 a szent helyen nem hallgathatom el. Hűséges, derék munkások vagytok, de mind a munkaerőnek előállítása, mind az egyház jövő virágzása azt követeli „szaporodjatok, gyümölcsözzetek, töltsétek be ezt a földet“, és ne foglalják ezt el idegenek. Szinte megdöbbenve látom, hogy 1774-ben a ti őseitek száma akkor is volt annyi, mint a tietek ma, mig a más felekezetüek és nemzetiségűek megkétszereződtek itt. 1886 óta pedig — bár innen nincs kivándorlás — a népesség száma folyton apad. Megdöbbenek, ha elgondolom, kié lesz e föld, e haza, hogyha ez igy fog menni ? Talán mi ránk moudotta Isten, a mit mondott Nóéra és lakos társaira ; Eltörlöm az embert a földszinéről, mert bánom, hogy embert teremtettem. Midőn látom, hogy Csopak majdnem kipusztult, mert csak 13 családunk van ott és vannak családok, akiknek már utódaik nem lesznek, nem megdöbbentő-e ez ? A legfőbb igazság az, hogy az ember népes, számos családdal bírjon, mert arra mondja Isten : így áldatik meg, a ki féli az Urat! És ha a gyermek áldás, az asszony méhének gyümölcse jutalom, kit az Isten ád, de csak azoknak, kik becsületesek, tisztességesek, akik az Istent félik : itt Istennek oly nagy átkát látom, ami csak bűnnek lehet következése. Azért irtsátok ki e bűnöket! Önzés, vagyonszeretet, könnyelműség, mértékletlenség, hiúság, vagy bármiféle bűn, ami alapját képezi ennek a veszedelemnek. Ha már oly sok oldalon megérdemlitek a dicséretet, az áldást érdemeljétek meg ezen oldalon is ; hogy ezen derék, szép magyar nép, ne legyen kénytelen hazáját, földjét másra, idegenre hagyni örökségül. A jó Isten adjon nektek erre elég erkölcsi érzéket, a vezetőknek, tanácsadóknak elég erőt a szavaikba, hogy ezt a bűnt ás fogyatkozást nálatok megakadályozhassák. De mivel én hiába hirdetem az igét, hiába ültet Pál és öntöz Apolló, ha Isten nem ad termést és növekedést, ugyanazért, midőn intelek benneteket, hogy az Isten parancsait betöltsétek, hogy Isten erre erőt, áldást adjon, jertek imádkozzunk. Azután buzgó imában kérte püspök űr Isten kegyelmét e népre és a hazára. Templom után szigorú egyházvizsgálatot és iskolavizsgálatot tartott. Az egyházban szép rend van, a segélyek céljaikra felbasználtatnak, a presbitérium felhivatott, hogy minden eszközt használjon föl a fogyás megszüntetésére, mert ellenkező esetben semmivé lesz az ekklézsia. A gyermekek sikeres oktatásáért — lelkésznek köszönetét mondott, majd nevét beírta az iskolalátogatási naplóba és szívélyes búcsút vett a presbitériumtól s Hertelendy Ferenc képselő úr fogatán elindult a nép éljenzései közt Arácsra, hol a lelkészlak előtt várta a gyülekezet, mely szives örömmel és hálás érzelmekkel fogadta szeretett főpásztorát. (Folyt, köv.) Demjén Márton. Tanulótársak találkozása. Az 1878. évben érettségit tett tanulótársak folyó évi junius 14-én találkozásra jöttek össze Pápán. Galamb Zoltán kaposvári törvényszéki biró volt a kezdeményező, aki felhívta Thúry Etele theol. tanárt, hogy az összejövetelt rendezze, s mivel tanulótársaink közül többen helyeselték az eszmét, a találkozásra Bogya Elek, Nagy Géza és Nagy József kivételével, kiknek lakhelyét megállapítani nem sikerült, mindenki meghivatott. Megjelent a 52 érettségit tett tanulótársból 15. Megható volt a találkozás ! az eltűnt 25 év alatt sokat változtunk s bizony nem egyszer mentünk el egymás mellett mint ismeretlenek. Junius 13-án este a Griff szálloda éttermében ismerkedtünk meg újra s 14-én délelőtt 9 órakor az új főgimnázium épület theol. tanácstermében jöttünk össze, hol Thúry Etele jelentést tett eljárásáról s bemutatta Galamb Zoltán, dr. Gerber Béla orvos Bpest, Komjáthy Gyula fogyaszt, adóhivatali főnök Újpest, Mauler József városi főjegyző Komárom, dr. Ponoczky János orvos Zólyom- Brezován, Pőcz János tanár Békés, Veltner Jakab takarékpénztári pénztáros Bpest és Vlassics Károly törvényszéki biró Temesvár — levelét és sürgönyét, melyben körülményeik miatt meg nem jelenhetésüket tudatták s lélekben jelenlétüket jelentik s bemutatta Bott János pénzügyi titkár Bpest és dr. Szente Gyula ügyvéd Bpest táviratát, melyben üdvözlik a jelenlevőket és 40—40 koronát küldenek, egy általunk meghatározandó célra. Jelentést tevő indítványozza, hogy úgy ezen összeg, valamint az általunk adandó, főiskolai jótékony célra fordíttassék s felkérte jelenlevőket nyilatkozatra. Határozatba ment, hogy folyó évi szeptember 5-ig tehetsége szerint járuljon mindenki. „Az 1878-ban érettségit tett tanulótársak alapítványáéhoz, melynek célja, hogy az 1000 koronára felnövekedő alap kamataiból egy főgimnáziumunkban tanuló szegénysorsu, jó előmenetelő tanuló segélyeztessék vallására való tekintet nélkül. Az aláirási ív kitétetvén Barsi Sándor bokodi lelkész 10, Bereczky Miksa pénzügyi titkár 50, Bihary Kálmán lelkész Pózba 20, Borza Mór hetényi lelkész 10, Hodossy Ernő járásbiró Sárvár 50. Káímándy József jegyző Péterd 30. Kovács Pál pénzügyi s. titkár Szombathely 50, dr. Kreizler Gyula ügyvéd Bpest 20, Mórocz Mihály lelkész Gyalía 20, Pálfiy Gábor lelkész Ácsa 10, dr. Rudas Gerő (Reichentál G.) egyetemi magántanár Kolozsvár 10, Sebestyén Dávid lelkész Kocs 20, dr. Sebestyén Endre királyi tanácsos, Hontvármegye főorvosa Ipolyság 50, Seregély Dezső lelkész Hatvan 10, Thúry Etele theol. tanár 20. Összesen 410 korona, melyből 335 kor. a pápai takarékpénztár 29577 folyó, bevételszám 30, tőkekönyv 597 lap számú könyvre elhelyeztetett. Ezután testületileg elmentünk a reform, templomba, hálát adni az Istennek azon gondviseléséért, hogy mindeddig segítségünk volt nékünk. Innen, mivel felejthetetlen tanáraink közül csupán Németh István theol. tanár. egyh. kér. főjegyző él, aki t. i. miat szénior a vallástant tanította az V. osztályban, az ő lakására vonultunk, hol mint azon tanári karnak, mely osztályunkat a gimnáziumban tanította egyetlen élő tagját üdvözölje. Aki szives szeretettel fogadott bennünket
