Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-21 / 25. szám
401 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 402 Téged keres a mi lelkünk- Te hozzád vágyik a mi szivünk Istenünk! Jelenjél meg közöttünk Szentlelked erejével, mert a mi gyarló erőnk csak úgy nyer sikert, ha Te támogatod Szentielked erejével. Amen. Örülök, hogy e szent házban és ez egész községben az áldott békének kifejezését látom, Örülök, hogy akkép szólhatok : „Tudom a te hitedet, szerelmedet, a szenteknek tett szolgálataidat, türelmedet; minden utóbbiakat is, melyek nagyobbak az elsőbbeknél.“ Valóban, ha arra gondolok, hogy 3 kis, lélekben csekély, vagyonban is már nagyon aláhanyatlott gyülekezet állott össze itt Isten szeretetétől vezetve, hogy újra előidézzék ennek az egyesült egyháznak virágzását — ha egyelőre nem is olyat, amilyen volt a múltban, — az én szivem Örömmel telik el. Hogy ezek az egyházak nem lettek árvákká, csak a jó Isten különös kegyelmének köszönhetjük. Azért igy sóhajthatok fel: Oh dicsérjétek az Urat minden ő hívei ; mert csak egy szempillantásig tart az ő haragja, de mindörökké tart az ő jóakarata.“ Ki lehet ezt mutatni a ti egyházatok történetéből is. A csopaki egyház hajdan önálló volt, s hogy mily tekintélyes volt, igazolja az, hogy 1663-ban Tolnai István esperes volt csopaki lelkész, az, akinek édes atyja I. Rákóczi Györgynek volt udvari papja Sáros- Patakon. Népesség számban a paloznaki még sokkal erősebb volt. Virágzott is az egyház, az iskolák. Boldogok, szerencsések voltak ez ekklézsiák mindaddig, mig fel nem kelt a sötétségnek szelleme, hogy elnyomja Magyarországon a felvilágosodást, a lelkiismereti szabadságát és az alkotmányt. 1749 az az év, amikor e gyülekezetekben a szabad vallás gyakorlata végleg betiltatott, legkésőbb, legnehezebben Csopakon, mert ott a lakosok nemesek voltak. Az akkori nemes családok közül egy nehány ma is megmaradt, kik büszkék lehetnek arra, hogy az ő elejök ápolták itt a reformációt. De a hol nem lehetett belekötni a hívekbe, belekötöttek a lelkészekbe. Csopakon az utolsó lelkészt csak azért fogták el és vitték Zalaegerszegre láncokba, mert azt mondta a plébánosnak: „Ha az úr plébános, én meg prédikátor vagyok. Ha az úr nemes ember, én is nemes ember vagyok !“ Gondoljátok meg, mily idők voltak azok, mikor ily megjegyzésért valakit lelkiismereti szabadságának gyakorlásától megfosztottak ! ? És ettől fogva mind a 3 gyülekezet árva lett. Azon összeírásban, mely az én kezemen van, mint püspökén, a hívek panaszkodnak azért, hogy nincsen lelkészök, nem hallgathatják az Isten igéjét; de ezen úgy segítettek, hogy Füredre, Alsó- és Felső-ÖrBre eljártak istenitiszteletre. Nagyobb panaszuk az, hogy gyermekeiket senki nem nevelheti; mert aki azokat nevelhetné, maga sem tud semmit; de rá nem is lehet bízni a gyermekeket. így volt e gyülekezet 50 éven keresztül. De a mint II. József kiadta rendeletét, a vallásszabadságnak hamu alatt levő tüze lángra lobbant és igyekeztek a hívők az istenitiszteletnek rendjét újra visszaállítani. És igy eljutunk oda, hogy a ti egyházatok felvirágozására, annak haladására segítségül jönnek a más felekezetek tagjai is, mint annak buzgó pártfogói és jóltevői. Nem látjátok-e ebből, hogy csak egy pillantásig tart az Istennek haragja; de mind örökké tart az ő jóakaratja. De erre közelebb is látunk példákat. Gondoljatok vissza ezelőtt 20— 30 évre. Micsoda általános, micsoda elrettentő csapás jött hazánknak éppen ezen vidékére — amely a maga jólétét a bortermelésben találta. Megrettenve, tétlenül állott az egész ország ebben a veszedelemben. Más vidéken egész néprajok vándoroltak ki, mert nem találtak itt mindennapi kenyeret. — Hát titeket nem fenyegetett ez a veszedelem ? Jóléteteket, családi léteteket, nem szállította-e le a népesség számát, nem semmisítette-e meg a szaporodásnak minden feltételeit ? Igen, titeket is fenyegetett e nagy csapás, de az Isten haragja csak egy pillanatig tart, az ő jóakarata pedig örökké. Oh látjátok-e hogy Isten ezt talán abból a célból cselekedte, hogy titeket szellemi, erkölcsi tekintetben magasabb polcra emeljen annál, mint amilyen színvonalon álltottak a ti atyáitok; hogy magasabb polcra emeljen annál, mint amilyen színvonalon állottak a ti atyáitok; hogy a magasabb, értékesebb munka által jólétetek magasabbra emelkedjék, mint volt előbb. Az a munka, amellyel ti a szőlőt feljavítottátok tízszer annyi értéket képvisel, mint amellyel a ti atyáitok e földet megvevék. Isten adott nektek arra erőt, hogy e munkát előállítsátok. Különösen Isten által és Isten küldötteként hatott itt a magas kormány és sok mások, kik ennyire felségítették az egyházat mint erkölcsi testületet. Nem méltó-e tehát, hogy dicsőítsük a menynyei Atyát ? Mert csak egy pillantásig tart az ő haragja, de mindörökké tart az ő jótékonysága. De mivel dicsőítitek ti az Istent? Azzal, hogy lelkesedéssel éneklitek itt e templomban : lm bejöttünk nagy örömmel Felséges Isten a Te szentidnek gyülekezetibe. Őrömmel hallgatjátok az igét, ragaszkodtok a tiszta evangyéliomi hithez, gyermekeiteket istenfélelmében neveltetitek, azoknak szivében is igyekeztek jó példával felébreszteni a valláshoz való ragaszkodást, egyház iránti hűséget, áldozatkészséget. Midőn itt az udvaron e szentegyház előtt megállottunk és széttekintettünk, örömmel telt el szivem a tekintetből, hogy ime itt mindenek ékesen és szép renddel történnek. A lelkészlak megújítása, a templom rendbehozása nemcsak ti nektek, hanem ezen vidéknek — hol az ország müveit közönsége és még külföldiek is megfordulnak — sőt diosekedése ez magyarországi ref. egyházunknak. Mert ritka, hogy gyülekezet ily szép rendben, ily csinosan, ily minden Ízlésnek és követelménynek megfelelően rendezze dolgait. Dicsérlek tehát benneteket és elismeréssel adózom azért is, hogy azt a nagy közmunkát, mely a lelkészi szőlő megmunkálásával jár, magatokra vállaltátok és híven teljesítitek. És mégis van valami panaszom ti ellenetek és ezt 25*
