Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

351

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

35^

Méltóságos és Fötiszteletü Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében.

(4-ik közlemény).

Május 3-án, vasárnap gyönyörű tavaszi nap volt. Püspök ur reggel 8 órakor érkezett meg Kenessey Móric egyh. főgondnok, Németh István, Segesdy Miklós, Mórocza Kálmán, Gőzön Gyula urak társaságában a veszprémi egyház templomának udvarára, azon felszentelt helyre, melyet az egykor árva ekklézsiának boldog emlékű Pázmándy Sámuel és Koboz Mihály adományoztak. Itt voltak összegyűlve a presbitérium, iskolaszék, az egyháztagok, a mindkét nembeli felsőbb- és elemi iskolák növendékei, az iparos ifjak önképző egylete és a Kossuth Lajos olvasókör zászlóik alatt s a gyülekezet hajadonai ünnepi díszben. A lelkesedéssel várt főpapot Demjén Márton üdvözölte. Szivünk mélyéből köszöntjük — úgymond — fötiszteletü püspök urat, tudjuk, hogy a hitbuzgóságnak, apostoli szerénységnek, keresztyéni türelemnek, valódi nemzeti érzésnek, a tudományok mély szeretetének, a nemes áldozatkészségnek és jószívűségnek talizmánjait hozta közénk, íme, mi szivünket kitárjuk s kérjük Istent, hogy a szellemi erők átvitelének törvényénél fogva — e talizmánok közöltessenek növelünk és örökké áldásosak legyenek reánk nézve. Isten hozta szeretett püspökünket!

Püspök ur melegen válaszolt. Örömmel jött Veszprémbe, örömmel nyugszik meg tekintete e gyülekezeten és e helyen, hol századok óta lelkesedéssel és sikerrel munkálkodnak a vallási, a társadalmi és a hazai élet terén, és ahol lobogó lánggal ég a hitnek és tudománynak fáklyája.

Nincs kétségem a felett, hogy a Mindenható Isten, ki a múltban adott e gyülekezetnek nemes, áldozatkész vezetőket és híveket; ki a jelenben Őrködik felette, — jövő virágzását is biztosítani fogja híveinek nemes jellemében, hitében és áldozatkészségében. Kéri a gyülekezetre Isten szent áldását.

Ezután Harczy Ilonka egy remek szép élővirágcsokrot nyújtott át püspök urnák, melynek szalagján aranybetükkel volt felírva : „Főpásztoruknak veszprémi tisztelői.“ Majd az ifjúság vegyes kara üdvözlő dalokat énekelt Száz Ferenc tanító vezetése mellett. Ennek elhangzása után Domány Sándor komáromi születésű, felső kereskedelmi maturáns ifjú mondott üdvözlő beszédet az ifjúság nevében, mit püspök ur kegyesen fogadott s ajánlotta a kedves ifjak figyelmébe lelkűk nemesítését és a tudományok szeretetét. Azután belépett az újjáépített, zöld fenyő lombokkal és virágokkal feldíszített iskolába, hol llácz Mária kisasszony tanítónőjükkel 58 ragyogó szemű leányka várta a püspök urat; itt voltak ezen leányiskolát segélyző egylet tagjai is, özv. Véghely Dezsőné védnöknő, Koller Sándorné és özv. Papp Gyuláné elnökök, dr. Misley Sándorné szül. Puchlin Róza, a biblia-iskola megalapítója és vezetője, — Horváth Sándorné, Demjén Mártonná, dr. Csomasz Béláné, dr. Cseresnyés Józsefné, született

Véghely Sarolta stb. úrnők, kiknek nevében Kollerné szívélyesen és bensőségteljesen üdvözölte püspük urat 8 kérte magas figyelmét és szeretetét e kedves kicsinyek iránt. Könnyeket fakasztó kedves jelenet volt, midőn egy angyali szépségű, okos leányka Egey Ilonka

III. o. növendék virágcsokorral kezében püspök ur elé lépett s ártatlan gyermeki szívvel üdvözölte a várvavárt, szeretett főpásztort; ezután Rácz Mária tanítónő a leánykák által készített kézimunkákat nyújtott át püspök urnák kedves emlékül.

Püspök ur a könnyekig elérzékenyült. Köszönetét mondott a nőegyesület fenkölt elnökségének és tagjainak azon áldásos munkáért, melyet az emberiség, közelebb magyar véreink megmentésében, nevelésében és e veszprémi leányiskola segélyezésében és a legnemesebb irányú gondozásában kifejtenek. Itt minden jel, minden nyom, minden érzés ama nemes szivekre, ama jótékonyan munkáló kezekre vall, akik titkon jót tesznek. Kívánja, hogy fizessen meg ezeknek Isten, a ki mindeneket lát nyilván és adja meg nekik a boldogságot és jótetteiknek igazi jutalmát. Majd a kis Egeyt és többi társait megdicsérte, a tanítónőnek pedig köszönetét fejezte ki. Alaposan megvizsgálta a leánykák szellemi előhaladását és a gazdag változatban kiállított kézimunkákat és a tapasztaltak felett teljes és örvendetes megelégedését fejezte ki. Innen átment püspök ur nemzeti szinü szőnyegekkel és lombpkkal díszített fiú iskolába, ahol Száz Ferenc tanító 62 élénk és okos fiúval együtt ünnepi hangulatban vártak reá. Itt Kovács Gyula V. o. tanuló üdvözölte hatásosan, bátran és lelkesedéssel püspök urat, ki a gyermekek iránti határtalan szeretet érzelmeivel válaszolt s kérte rájuk- és tanítóik- s kedves szüleikre az ég áldását. Kérte, intette őket, hogy nagy szorgalommal tanuljanak, mert a haza és az anyaszentegyház a jövőben mindent tőlük vár. A hazát és az anyaszentegyházat, mint szent örökséget csak azok tarthatják fenn és virágoztathatják, akik okosak, tanultak és minden szép erényekkel ékeskednek. Azután szigorúan megvizsgálta az iskola növendékeinek előmenetelét és azt magas színvonalon állónak találta s ezért Száz F'erenc urnák köszönetét és elismerését fejezte ki.

Ezután 9 órakor kezdődött az istenitisztelet, melyet a nagyméretű szép. ref. templomban egyész teljességében maga Antal Gábor püspök ur végezett. Midőn a templomba lépett, megszólalt az orgona hangja s ennek vezetése mellett énekelte a gyülekezet a 37. dicséretet. 2000-nyi hallgatóság áhítozott azon igék után, melyeket püspök ur volt kegyes hintegetni a szivekbe. A szent ének elhangzása után püspök ur a szószékbe ment s igy szólt:

Ma, midőn a Mindenható Isten engem, a veszprémi egyházmegye gyülekezeteinek vizsgálata alkalmával ide e szent gyülekezet kebelébe vezérelt, hogy együtt ünnepelhessek az én híveimmel: egyházi beszédet kívánok tartani azon szent igék alapján, melyek meg vannak irva Rom. I. 9—12 verseiben.

„Mert bizoyságom nekem az Isten, kinek nagy