Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-31 / 22. szám
Tizennegyedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1903. május 31. A lap szellemi részét illető kSzleményeb a szerkesztőség; h ez Kis József felelős szerkesztő ozimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiék Faragó János tőm unkatárs czimére küldendők. Pünkös d. Az első Pünkösd ünnepén tölt be az ó-testamentomi próféta által közölt isteni Ígéret: «Kiöntöm lelkemet minden testre ... és csoda dolgokat mutatok az égen és földön.» (Jáel 2: 28. 30). Igen, a Szentlélek kitöltetése nagy tényének körülményei és eredménydűs következményei mint valóságos csodák, isteni jelek állanak előttünk. Eszmélkedésre serkentenek, gondolkodásra hívnak fel. A pünkösdi csodás történet adja kezünkbe a világ probléma kulcsát, s tárja föl előttünk a nagyra hivatott emberiség életének dicső célját. A nagy, szemmel látható eredmény: a keresztyén egyház megalapítása, feunállása az évszázadok vészei, viharai közt láthatatlan vezére által való biztos vezetése jelzik kétségbevonhatatlanul az isteni* üdv-tervezet folyton folyó munkálkodását. Megpróbálták a pünkösdi történet jelentőségét kisebbíteni, elvitatni, miként megkísértették Isten egyéb üdvtényének s a Krisztus személyének és munkájának értékét alászállitani, a legkisebbre redukálni. Voltak és vannak, akik a tanítványok «mennyei erővel való felruházásról» tudni sem akarnak s az egyház megalapítását egyszerűen az apostolok fölbuzdulásának tulajdonitják. A lelkesedésnek minden esetre volt benne része. De a mi lelkesedésünk, buzgóságunk tüze magára hagyatva oly hamar lelohad, elhamvad. Elhatározottságunk, szilárdságunk az akadályokon oly hamar megtörik. Bátorságunk a vész és romlás kilátására oly hamar elszáll. És imé az a tizenkét tudatlan, gyarló és gyenge férfiú szembe mer szállani az egész világgal. Hitük, lelkesedésük, buzgalmuk, bátorságuk nem pillanatnyi föihevülés, hanem állandó, maradandó életirány, mely mind halálukig vezérelte őket. Fájdalom, szenvedés nem döbbenti meg őket — sőt boldogok, ha Krisztusért szenvednek. Mindenek felett pedig életük megújult: szakítottak a világ balgaságaival, bűneivel és a tiszta és szent élet gyümölcseit érlelték meg és mutatták föl. Nem, ... az apostolok megújult életének, e világon való diadaluknak, — az egyház fönnmaradásának, folytonos terjedésének, — a krisztusi életre igyekezők nagy sokaságának titka nem érthető meg másképpen, minthogy a Szentlélek kitöltetésével az első Pünkösdön egy új életelv, egy új ágens lépett e világba. Lett minden jóra kalauza az emberiségnek. Lett bennünk az új élet szerzője és védője. Éleszti folyton hitünket és lelkesedésünket a reménység által, melyet bennünk gerjeszt. A magas és dicső váradalmak keltése által erőt ad a szentéletre. Oh jöjj, jövel hozzánk is áldott Szentlélek! — egy sivár és léha korszak esendő gyermekeihez. Ne hagyj el minket, alig volt idő, midőn nagyobb szükség lett volna a te világositó, éltető és boldogító erődre! L. 22
