Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
25 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP 26 a főúri rend soraiból. Emlitsem-é a Széchenyi, Wesselénjij Jósika, Kemény és Eötvös neveket? E nemes kivételek közé tartozott a Vay család is, melyet őszinte hazafias érzése tett tiszteletreméltóvá mindenkor. S ezért azután az Isten megáldotta őket azzal, hogy nem veszett ki belőlük az alkotó tehetség és mint a nemzet testével •összefüggő tagok, szép gyümölcsöket termettek. Nem meglepő tehát, hanem csak a nemes családi hagyományhoz méltó e mű keletkezése is. Benne a szerző leirja és ismerteti azt a szép régi pénz gyűjteményt, melyet saját maga gyűjtött össze. E gyűjtemény most 2334 darabból áll s négy főcsoportra oszlik. Az első csoportot képezik a görög és római péntek, a másodikat a közép és újkori pénzek, a harmadikat az Európán kivüli pénzek s a negyediket az emlékérmek ős papírpénzek. Már gyermek korában kedvet kapott a régi pénzek gyűjtéséhez. Ez indító okot művének elején olvashatjuk : „Úgy hiszem 1845 — 46 telén volt, midőn szüleimmel Erdélyben lehettünk, hogy nagyanyám gr. Teleki Ferencnó, báró Bánffy Erzsébet néhány darab régi pénzt ajándékozott nekem, többnyire erdélyieket, — ezek költötték fel bennem legelőször is a mumismatica iránti kedvet s ezek képezték későbbi gyűjteményemnek első alapját — s csak egy hiányzik azokból, a legértékesebb, II. Lipót magyar királynak egy nagy arany koronázási érme, mely 15 kör.möci aranyat nyomott s melyet én 1848-ban, midőn szüleim is ezüstnemüjök legnagyobb részét odaajándékozták, hogy a Kossuth-bankóknak érealapjuk legyen — hasonlóképen a haza oltárára tettem le !■“ E szép gyűjtemény tehát annál becsesebb lehet nemes tulajdonosa előtt, mert ifjúkorától kezdve saját maga gyűjtötte össze, hogy gyönyörködjék bennük, mint a történeti események kézzelfogható tanúbizonyságaiban. És ha bármiféle gyűjtés jár valami haszonnal azon örömön és szórakozáson kívül, mit az ilyes foglalkozás nyújt, akkor a régi pénzek gyűjtését kiválóan hasznosnak és kellemesnek kell elismernünk, minthogy a mumismatica a történelemnek és a művelődés történetnek egyik legfontosabb segédtudománya. Tehát minden gyűjtő e fontos tudományokat szolgálja. Európa nyugoti országaiban már százazadob óta sok gazdag és müveit embernek ez képezte hasznos és egyúttal kellemes foglalkozását. Nálunk kedvezőtlenebb viszonyainkhoz képest kevesebb gyűjtő akadt ugyan, de voltak köztük kiválóak. így pl. a Muzeum alapitó nagy Széchenyi s gr. AViczay. E jeles gyűjtők mellé sorakozik most báró Vay Béla s munkálkodását még becsesebbé teszi az által, hogy gyűjteményét maga ismerteti és írja le egy értékes és szép műben. Kétszeresen szép példát nyújt ezzel, egyrészt a régi pénzek gyűjtésére mint nemes és hasznos foglalkozásra, másrészt a numismaticanak tudományos művelésére. Müvének az előszavában azt mondja ugyan, hogy az sem nem história, sem nem numismatica, de olvasása közben örömmel győződünk meg, hogy mind két szempontból hasznavehető, sőt becses munka, mely örvendetesen gazdagítja nem valami gazdag numismaticai irodalmunkat. De különösen történeti vonatkozásaiban igen becses e munka, mert szerzője az egyes pénzek leírásánál elmondja a hozzá kapcsolódó történeti eseményeket és dátumokat. Tanúbizonyságot tesz ez a történetben való nagy jártasságáról, s ezzel a nagy szorgalommal összegyűjtött sok becses történeti adattal hasznos segítséget és útmutatást nyújt a műkedvelőknek, kezdő numismaticusoknak, de esetleg megkönnyíti a szakember munkáját is. Elmondhatjuk tehát, hogy minden tekintetben be esés és hasznos jelenség ez a munka, szép emléke egy nagy ur gyűjtő buzgalmának, tudományszeretet ének és a numismaticában való kiváló jártasságának. Vajha minél több követőket vonna maga után az ő szép példája ! Megemlítjük még, hogy e szép mű könyvárusi utón nem kapható. Nagynevű szerzője becses ajándékul nyújtja jó ismerőseinek s a hazai nagyobb közintézeteknek. Borsos István. Vegyes §özteményE§. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászhir. Lapunk első oldalán fájd szívvel adtunk értesítést főtiszt Körmendy Sándor egyházkerületi egyk. főjegyző urnák gyászos elhuny táréi. A megboldogult életét és érdemeit részletesebben és kellőképen méltató nekrológot, valamint a temetés lefolyásáról való tüzetesebb tudósítást a jövő szám fogja hozni. Á gyászesetről egyházkerületünk elnöksége a következő jelentést adta ki: „A dunántúli ev. ref. egyházkerület fájdalommal jelenti nagyérdemű főjegyzőjének Főtiszt. Körmendy Sándor urnák, kerületi tanáosbirónak, a b.-somogyi egyházmegye volt esperesének s Hedrakely buzgó lelkészének folyó hó 6-án hosszas szenvedés után türtént elhunytát. A boldogult földi maradványai folyó hó 9- dikén d. e. 10 órakor helyeztetnek örök nyugalomra a hedrahelyi ev. ref. temetőben. Komárom, 1903 január 7-én. Áldás és béke virrasszon síri álma felett!“ A család által kiadott gysszjelentés : „Isten nevében! Alólirott családtagok fájdalommal jelentik Körmendy Sándor hedrahelyi ev. reform, lelkész, dunántúli egyházkerületi főjegyző, vármegye bizottsági tag, volt esperes s országgyűlési képviselőnek f. hó 6-án, életének 74-ik, lelkipásztorkodásának 46. évében Hedrahelyen történt gyászos elhuuytát. A boldogult bűit tetemei f. hó 9-én d. e. 10 órakor foguak a hedrahelyi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Hedrabely, 1903. január 6. Áldás és béke hamvaira ! Neje : Körmendy Sándorné szül. Madarász Erzsébet. Gyermekei: Körmendy Erzsébet férj. Mozsonyi Sándorné, Körmendy Ilona férj. Kis Józsefné, Körmendy Lajos, Körmendy Sándor, Körmendy Margit férj. Furmann Antalné, Körmendy Lenke férj. Erick Pálné, Körmendy Jolán, Vöjei: Mozsonyi Sándor, Kis József, Furmann Antal, Frick Pál. Menyei: Körmendy Lajosné szül. Spaalt Flóra, Körmeudy Sándorné szül. Ott Lujza. Unoka vője : Héjjas Imre. Unokái: Mozsonyi'
