Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
311 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 312 A belsősomogyi egyházmegyében 1624 óta szolgált lelkészeknek névsora abc rendben. (Folytatás.) 139. Gombos Ujvári-István. Szomajom 1759 -17G2, .Zselickisfalud 1762 —1764, Nemeske 1764—1766 j\ 140. Görgei Márton Szent Benedek, Szenna? 141. Gréczi Dávid, Egres 1747—1754, Istvándi 1755—1756. 142. Gyönki János, Béc ? 143. Győri András, Zselickisíalud 1719 —1722, Kisbajom 1721—1724, Csoknya 1724 — 1726, Lábod 1726— 1729, Kutas 1739—1741. 144. Győri Dániel, Bürüs ? 145. Győri György, Görgeteg ? 146. Győri János, Lábod 1748 —1749. H) 147. Halász Imre nagybajomi káplánságból rendeltetett és szolgált Galambok 1833 —1835, Kiskovácsi 1835—1845. 148. Halászi Dániel, Kadarkút 1686 —1689, Lábod 1689 —1690, Görgeteg ? 149. Halászi György, Csököly ? 150. Halászi István, Csoknya 1756 —1768. Ez évben a nemes vármegye rendeletére, az újon épített templom, az oda parancsolt igali pápisták által karhatalommal földig rontatott, a lelkész pedig és a tanító a községből eltávolíttatott. Az elűzött Halászi a következő évben Aszalói prédikátor lett s ugyanott meg is halt 1789. nov. 25. Neve jegyzőkönyveinkben — mint assessor, primarius — többször emlittetik, 1782-ben a szept. gyűlésen mint Elek Sámuel esperes adjunctusa fordul el6. 151. Halász János, Kadarkút 1670 -1676. j. 152. Halka István. Született Komárom megyében Kocson 1824 febrember 2-án. A kocsi iskolában végezte a syntaxist, azután folytatta tanulását Pápán s N.-Kőrösön, végezetre Debrecenben. Pályája befejezte után Somogyba jött s 1851 — 1854-ig N.-Bajomban káplánkodott s mint rendes káplán szolgált. Nemeskisfalud 1854—1856, Böhönye 1856—1868, Kálmáncsa 1868—1895. Jó kedélyű, elménckedni szerető öreg ur volt, .... de nagy pesszimista. Ide jegyzek néhány sort, egyik barátságos leveléből : „A mai kort — különösen nálunk, köztünk — a forgó szelek korának mondom. A forgó szélről a nép azt mondja : „szárazságot jelent.“ És sok ember kavar föl manapság forgó szelet, sokat gondol, beszél, akar, tervez némety ember, el annyira, hogy a tenni vágyók szivét kiszorítja, abból a közügyek iránti szeretetet kiöli. Rámnézve a forgó szél, kívülről nézve tetszetős természeti jelenet, a bennállók vagy a forgó szelet felkavarókra nézve kéjes, mert azt hiszik, hogy a kivül állók szemeit is elvakitja a poríélleg, őket senki se látja, senki se figyeli, tehát tetszésük szerint szabadon garázdálkodhatnak“ sok. 153. Halka Sámuel esperes, elébbinek báttya. Született Komárom megyében, Kocson, 1817. Elemi iskoláit szülőföldén, a gimn. tanfolyam egy részét Révkomáromban végezte, innét ment a főiskolába, hol a bölcsészeti, jogi és theologiai évek után poéták preceptora lett. Akadémiai promoción Császáron volt 3 évig, hol az ifjúság között éneklő, szavaló és szépirodalmi kört alapított, 1848- ban pályázat utján csurgói tanár lett a költészeti és szónoklati szakban s egyúttal első lelkész Csurgón és két leány egyházban. Csurgón nagy szükség volt az ő gyakorlott szervező kezére, mert az egykor jóhirü gimnázium, egy tudatlan, hivatásnélküli, durva egyéniség sivár vezetése mellett, szánalmasan aláhanyatlott. A régi emberekre, botoztató rendszer helyébe Halka Sámuel hozott emberies modorával, mellyel az ilyenhez nem szokott tanítványainak ragaszkodó bizalmát egyszerre meghódította, deriiltebb napokat. Mint lelkész, korszerű tanításaival, különösen az 1848—1849 mozgalmas idők szellemében elmondott gyújtó szónoklataival, a város és gyülekezete kedvencévé leve. Csurgóról 1854 a k.-dombói nyugalmas egyházba költözött. Majd Hobolba s onnét Kadarkutra távozott. Az egyházmegye is szokás szerint, kihasználta H. tehetségeit, 1855-től 1860-ig al- 1860-tól 1864-ig főjegyző, 1864-től 1867-ig esperes volt. Meghalt Kadarkuton 1886. évben. Adventi imái közkézen forognak. — Boldog ő, ki már életében megnyerte a jól megérdemelt „becsületes Halka nevet“ !! 154. Hári Fereuc. Született 1774. Zala megyében Szent-Erzsébet nevű helységben. Tanulni kezdett 1784. Szentgyörgyvölgyön (Zala) 1790-ben a debreceni kollégiumba ment, onnét pedig a syntaxis elvégzése után Pápára jött 1791, hol 1793-ban deákká lett. Az 1796. évben Somogyba N.-Dobszára jött rektornak s e hivatalt 4 esztendeig viselte. Onnan 1800-ban a konsistorium Rinya- Szentkirályra rendelte préoránsnak, 1801-ben pedig Szentgyörgyi István szenior a prédikátori szolgálatra felszentelte s mint ilyen gyöngyösmelléki pap lett s szolgált ott 5 esztendeig, onnét 1806-ban rendeltetett Hencsébe. Hencséből 1811-ben Merenyébe változott. 1833-ban a merenyeiek kemény vádakat emeltek ellene, megunván a zsémbes öreget. A konzisztórium akként akart rajta segíteni, hogy saját költségén preceptor tartásra kötelezte, a ki helyette tanítson és a templomban énekeljen. Hári erre nem volt rá bírható, mert úgymond, ő tisztének eleget tesz s nem köteles a merenyeieknek segédtanítót tartani. A konzisztorium nem boldogulván a kemény öreggel _ a ki, mint a jegyzőkönyv mondja, pénzében és házában bízott — őt hivatalától felfüggesztette és a parochiából ki diszlokálta. . . . 155. Héczei Sámuel, Pata —1726, Gige 1726_ 1731. Csepelbe vitetett. 156. Herczeg Benedek, Vid 1644. (Iviskomáromi matrikula szerint). 157. Herczegszőllősi János, Bolhás 1660. (Ugyancsak a k.-komáromi matr. szerint). 158. Hevesi Ferenc, Hevesi Sámuel nagyigmándi tudós lelkipásztornak előző években Sókon prédikátoroskodott fia, mint helynélküli — vacans — A konzisztorium óvatosságból — reverszális mellett, befogadta s 1833- ban Pettendre dislocalta. Már a következett évben, mint részeges és erkölcstelen ember s hivtelen pásztor ellen tevén panaszt a pettendiek, Hevesi családjával együtt útnak eresztetett. 159. Hollósi István, Pata 1749—1751.