Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
23 DUN ANT ÜLI PROTESTÁNS LAP. 24 elhangzottak után talán fölösleges is hozzá fűznöm, külön kiemelnem, hogy felfogásunk szerint a szószéknek benső elhívás nélkül való elfoglalása gonosz bitorlás, melylyel az illető nemcsak önmaga, hanem Isten ellen is vétkezik. A ki hivatás nélkül lép bármely pályára, rendszerint szerencsétlenné teszi önmagát: egész életén keresztül egy eltévesztett életcél, elhibázott pálya töviseit és gyötrelmeit hordozván magában. Itt még tetézi vétkét azzal is, hogy Istent meghazudtolja, olyannal kérkedvén, a mivel nem bir, a mit Isten nem bigott reá. (Folyt, köv.) Az országos ev. ref. tanáregyesület központi igazgatóságának gyűlése. Az országos református tanáregyesület központi igazgatósága 1902 december 28-án Debrecenben Dóczi Imre elnöklete alatt gyűlést tartott. Első tárgya volt az elnökség jelentése eddig tett intézkedéseinkről, s a reábizott feladatok elvégzéséről. így pl. összeállította és a tagoknak szétküldözte az egyesület évkönyvét. — Megszerkesztette és a konventi zsinatelőkészitő bizottságokhoz fel küldötte a zsinati törvények revisiojára vonatkozó Jölterjesztést, melyet egész terjedelmében az évkönyvben is közzétett. A konvent e memorandumnak köznevelési részét a legtöbb pontban elfogadta, azonban az egyházalkotmányi és törvénykezési, azaz a tanári képviseleti részét csaknem teljesen elvetette. A memorandum sorsát teljes mértékben majd abból a dolgozatból látjuk meg, melyet a konvent, mint zsinat előkészítő bizottság a legközelebbi napokban ad ki a további tárgyalás és hozzászólás alapjául. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a tanárság az elért eredményben aligha nyugszik meg, s egyben-másban még föl kell emelnie szavát. Ennek a megbeszélése végett a központi igazgatóság f. évi február hó 22 re Debrecenben összehívja az egyesület nagy választmányát. -— E választmányi gyűlés elé terjeszti az igazgatóság a tanári fizetési fokozatok eltörlése tárgyában az egyházkerületekhez és a konventben beadott kérvényekre hozott határozatokat is abból a célból, hogy az esetleges további intézkedésekről a választmány eszmét cseréljen s a tanácskozás eredményéhez képest készíttessék elő az ügy a közgyűlésre. A közgyűlés idejére nézve is ismerni akarja a központi igazgatóság a választmány hangulatát. Legalkalmasabbnak látszik — Nagy-Enyed lévén ez idő szerint a közgyűlés szinhelye — s a kirándúlásokra is legkedvezőbbnek a pönkösti szünidő. De ha ebben lesz a megállapodás, akkor úgy kell intézkedni, hogy minden iskola tanári karának legyen annyi szünideje, a mennyi a közgyűlésen leendő megjelenést lehetővé teszi. A választmány febr. 22-iki gyűlését egy aktuális tanügyi kérdés feletti rövid előadással s ahoz fűződő eszmecserével is összeakarja kötni az igazgatóság. Az előadás tárgyát a napi renden lévő iskolai rendtartás fogja alkotni. A gymn. magyar olvasó könyvek szerkesztésére szétküldött bizottság eddigi munkálatáról terjedelmes és alapos jelentést adott be a központi igazgatóságnak. A megkezdett munkálatok alapján a legjobb reménységgel lehetünk a kiadandó olvasó könyvek iránt, melynek szerkesztését a bizottság tagjai egymás közt osztályonként felosztották, úgy azonban, hogy közösen átnézik és megbírálják egymás munkáját. A kiadásra vonatkozólag egy ajánlatot tett a bizottság az igazgatóságnak, mely szerint a Sárospataki Irodalmi Körrel, ezzel a régi jóhirü kálvinista tankönyv-irodalmi vállalattal lépjen az egyesület érintkezésbe. Ez a terv azonban mivel az egyesület alapszabályaiba ütközik és az ajánlat értelmében gyakorlati kivihetősége sem látszik lehetőnek, még bővebb megvilágositásra és megbeszélésre vár. Ezért az igazgatóság a határozathozatalt e kérdésben későbbre halasztotta. Legvégül az igazgatóság az újonnan jelentkezett s a gyűlésen bejelentett tagoknak örvendezett. Különösen kiemelendő a belsősomogyi ref. egyházmegye, mely 200 koronával lépett az alapitó tagok sorába. Baksay István a ref. tanárság nestora belépésekor 5 évre előre befizette tagsági dijait; a gyönki gymnasium tanári kara is teljes számmal belépett a társulatba, igy most már egyetlen ref. tanintézet sincsen, melyből tagjai ne volnának az országos református tanáregyesületnek. gönyvisniEiitEtés. Az én régi pénzeim. Irta báró Vay Béla. Alsó Zsolca, 1902. 4-r. 246 lap. E szép könyvnek első sorban külső kiállítása ragadja meg a figyelmet. Pompás merített papirosra kiválóan szépalaku betűkkel van nyomtatva. E szép nyomás s e kiválóan ízléses betűk a Prauklin-Társulat nyomdáját dicsérik s örvendetes tanúbizonyságot nyújtanak arról, hogy a nyomdászi műizlés nálunk is föllendülőben vau és igen szép tárgyakat tud előállítani, csak legyen fejlett ízlésű Maecenas, ki a szép mű ellőállitásának költségeit megfizeti. A könyv külső szépségét teljessé teszi ízléses bőrkötésű táblája, melynek előlapján a báró Vay család színezett címere látható. S az a kellemes érzés, melyet e könyvnek finom ízlésre valló külseje idéz elő bennünk, csak fokozódik akkor, ha a könyv tartalmára fordítjuk figyelmünket. — írója báró Vay Béla, a főrendiház alelnöke s a magyar haza egyik nagy nemzetségének méltó sarjadóka. Már ez is figyelemre méltó jelenség. Mert a magyar nép ugyan méltán várhatná el, hogy ama nagy családok, kiket a kedvező sors a nemzet élére állított, vezetői legyenek úgy a politika, mint a tudományosság és művészet terén : de nálunk a kedvezőtlen viszonyok különös helyzetet teremtettek. Arisztokráciánk nagy részében nemzetietlenné lett, de ezzel együtt azután elvesztette vezető, alkotó és teremtő képességét. Olyanná vált nagyobb részben, mint a cserépbe ültetett fa, mely legfeljebb csak diszlik, de hasznot nem hajt. E viszás helyzetet csak a nagyszerű kivételek tették elviselhetővé. Mert hérószaink is állottak elő
