Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-26 / 17. szám
273 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP 274 telligens osztály már az által is, liogy a közügyek intézésében buzgón részt vesz és pedig rendszerint a saját költségén, tetemes áldozatot hoz; iskolák, templomok építésénél, tanítói, tanári állások szervezésénél a nagyobb és jelentősebb adományok, alapítványok ezektől eredtek és erednek. Az egyes egyháztag önérzetét is óvni kell. Egyenjogú tagok közt, ha a szegény nem érzi, hogy erejéhez képest ő is hozzájárul a közteherhez, csökken az önérzete s ezzel arányban a ragaszkodása is. Mindezen okoknál fogva ő nem szeretné, sőt károsnak tartaná, ha olyan kulcs állapíttatnék meg, a mely mellett néhol csupán egy, néhol egy-két egyháztag több egyházi adót fizetne, mint a többiek valamennyien. Ez az apróbb kellemetlenségeken kivül azt a nagyon szomorú eredményt is szülhetné, hogy éppen a vagyonosabb egyháztagok közül itt is ott is egykettő, végeredményben mégis sok elidegenednék vallásunktól. Egyáltalán nem mondhatom, hogy a főgondnok ur szóról-szóra ezeket mondta, nem ; hanem igyekeztem beszédének velejét ide följegyezni ; lehet, hogy tettem hozzá, vagy hogy vettem el belőle. Annyi bizonyos, hogy azokra, a kik hallották, igen meggyőző volt a beszéd. Ezért helyesnek vélem, hogy gondolkozását szélesebb körben is megismertessem e visszapillantásban. Igen érdekes vita volt a felett is, hogy adjon-e a közalap az egyes gyülekezeteknek kölcsönt nem tőkekamat formában, hanem tőkében. Az ellenzők attól félnek, hogy majd tőke is vesz el itt is, ott is, meg a kamatok se folynak be rendesen s e miatt a közalap nem lessz képes bizonyos időhöz kötött kötelezettségeinek pontosan megfelelni. A többség azonban abban a nézetben volt, hogy ha kellő biztosítékot nyújtanak a gyülekezetek és magánosok, az iskolák, (pl. a pápai, csurgói, sárospataki, debreceni stb.) a kerületi és egyházmegyei lelkészi és tanitói gyámintézetek, az egyházkerületek és egyházmegyék összevéve valószínűen sokkal nagyobb tőkéinek, mint a mekkora a domesztikáé, akkor biztosítottnak tekinthető náluk ennek a tőkéje is. Erről hát fölösleges szót szaporítani. Ahhoz meg, hogy a kedvezményes kamat befollyon, nem is kell valami nagyon erélyes közigazgatás és kezelés. Meg fog történni, A haszon pedig annyira szemmel látható és oly sokszor ki volt már mutatva, hogy szinte tartózkodik az ember újra és újra kimutatni. Mégis egy példát én is ide irok. Tegyük fel, hogy a konvent megszavaz egy gyülekezetnek 500 korona tőkekamat segélyt. Ennyi kamatot a közalap a földhitelintézetnél elhelyezett 12500 korona tőke után kap. Föltéve, hogy megkapja a teljes 4°/0-ot! A gyülekezet ennek az 500 koronának megfelelő tőkét 6°/0-ra veszi fel az egyházkerülettől. 500 korona évi kamatnak 6°/0 mellett 8333 korona tőke felel meg . . . Vagyis ha a gyülekezet a domesztikából megkapta volna azt a tőkét, ami ott az 500 koronát jövedelmezi, kapott volna 12500 koronát; de mivel nem kapta meg, hanem az egyházkerületnél 6°/0-ra kellett a pénzt felvennie, kapott csak 8333 koronát. E két összeg között a különbség 4167 korona. Ami ezt teszi, hogy ha egyenesen a domesztikából kapta volna a tőkét, akkor a — tőkeképző l1f2°/0-ot nem számítva — ugyanazon Összegű évi kamatfizetés mellett 4167 koronával nagyobb tőkét kapott volna kölcsönül. Hát ez bizony-bizony nem semmi! Ha ezt az eddigi segélyezési rendszer mellett meg nem kapott tőkét mostantól fogva megkapnák a segélyezett gyülekezetek, ebből — a felvett esetben 4167 koronából 32 év alatt, csak úgy hozzávetőleg mondom, kamat-kamatostól 15000 korona vagyona állana elő a segélyezett gyülekezetnek; s előállna ugyanazon teher mellett, melyet a mostani rendszer mellett visel; előállna tehát a mostani — semmiből ! És ez nem álom ; ez kézzel fogható valóság! Igen ügyes és meggyőző volt a püspök urnák az az érvelése, hogy a kamat teljesen biztosítva van a domesztikának; mert hiszen — a felvett esetben péld. — a domesztika biztositana a gyülekezetnek 500 korona tőkekamat-segélyt. Ezt neki évről évre kikellene fizetni a gyülekezet részére, illetőleg ahhoz a pénztárhoz, a melyből ez a kölcsönt felvette ; ha pedig kiadja ő maga a domesztika a tőkét: akkor nem kell az 500 koronát évenként kifizetnie. Ez csak világos. A gyülekezetnek is csak a tőkeképző 11/2-ot kell fizetnie 32 évig. Ez a kérdés bizony-bizony megérett már arra, hogy a nagy többség kívánsága szerint döntessék el. A lelkészi fizetések minimuma hogy mennyi legyen, ez a bizottság javaslata mellőzésével nem vétetet fel a javaslatba. Felszólaltam, hogy ha a javaslatból kimarad is az alapfizetés és korpótlék határozott megállapitása, de valami formában, külön fölirat vagy memorandumban úgy hozassák a mi megállapodásunk a konvent elé, mint az egyházkerület megállapodása, így lessz. Most már hát nemcsak mint egyesek, hanem mint a kerületi közgyűlés óhajtásával kell foglalkoznia a konventnek ezzel a kérdéssel. Az alapfizetés 2400 korona, a korpótlék öt ízben 200—200 korona lenne. Igen érdekes volt e tárgynál s nagy tetszéssel találkozott Molnár Béla főjegyzőnknek az a mondása, hogy sürgetni kell ezt a dolgot, mert az állami tisztviselők fizetése rendezésénél is azt tapasztaljuk, hogy a kik legtöbbet, legjobban jajgattak, azoknak a fizetését emeli az állam legjobban. A lelkészi nyugdijintézet felállítására vonatkozóan kifejeztem azt az óhajtásomat, hogy vétessék fel a tör- * vényjavaslatba, hogy — mint 10 évvel ezelőtt az özvegyárva gyámintézet felállítására vonatkozóan is történt — a konvent köteles gondoskodni arról, hogy a törvény életbeléptetése után három év múlva ez az intézet megkezdhesse működését. Ezzel azt céloztam, hogy a konvent ne halogathassa ilyen meg olyan okokból e fontos intézmény felállítását. Nem kétlem ugyan, hogy igy is teljes jó indulattal igyekszik létesíteni, de mégis sajnálom, hogy felszólalásom hiába való volt. Kis József. 17*
