Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-11 / 2. szám

19

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

20

Az egyházi adórendezés és következményei.

II.

Közelebbi alkalommal fölvetettem a kérdést, hogy milyen következménye lesz az egyházi adórendezósnek az adófizető hívekre s az egyházi hivatalnokokra, s azt mondottam rá, hogyha az a gr. Tisza István féle javaslat alapján történik, melyet — sajnos — a konvent irányadóul elfogadott : a gyülekezeteknek csak elenyészően csekély százalékán lesz segítve s ezeken is kis mértékben a hivatalnokok pedig, mivel a konvent nem ment bele ezek fizetésének a rendezésébe, nagyon meg lesznek károsítva

Szerettem volna, ha lelkésztársaim itt is hozzá szólnak e nagyfontosságu kérdéshez, mert az idő sürget. Hiszen a javaslatok már a nyomda alatt vannak s alig pár hó alatt a kerület s az egyházmegyék zöldasztalára kerülnek. S vajmi nagy baj lenne, ha ez a nagyfontosságu kérdés, mint a konventen is történt, egy másfél órás beszéd által elintéződnék. Ha olyan javaslat állana előttünk, mely a szegényebb osztály fizetési képességét helyes és elfogadható mértékkel értékeli, még akkor is megkellene rágni, mielőtt megemésztjük ; hát a jelen esetben hogyne kellene, mikor a javaslatról maga a javaslattevő Tisza István állija ki a legnagyobb szegénységi bizonyítványt, mikor azt mondja, hogy ezen terv szerint csak a gyülekezetek 20°/o-án lesz segítve.

Mindenekelőtt az a kérdés, hogy a kerület és az egyházmegyék az egyházi adó-reform tárgyalásánál köteles-e a konventi javaslathoz, mint iránytűhöz ragaszkodni ? Véleményem szerint nem. Egyházkerületünk is alkotott s adott be a konventre egy adózási javaslatot, mely az 1902. évi tavaszi kér. gyűlés jegyzőkönyve 32 — 3 lapjain olvasható. Ez is lehet tárgyalási alap, sőt új is készithető. S meggyőződésem szerint készítendő is, mert igy a Tisza-féle, mint a kerületé, az állami adónak magas %-ra vaD tervezve.

Nem akarok e tekintetben szóharcba elegyedni. Tényekkel, példával állok elő. Felhozom saját gyülekezetemet, Csetényt.

Gyülekezetünk tagjainak állami egyenes adója 3553 korona. Kivetettem pedig a folyó 1903 évre rendes egyházi és iskolai adót 2580 koronát, a mi az állami adónak 72°/0. Megjegyzem, hogy nálunk minden naturale és szolgálmány meg van váltva.

Most tehát megpróbáltam kivetni az évi egyházi adót — pro forma — a Tisza-féle tervezet szerint is, s kijött az állami adónak 60% átlaga, megpróbáltam kivetni a kerületi tervezet szerint, ennek meg 50% lett az átlag eredménye. Tehát a Tisza-féle javaslat 12, a kerületé pedig 22% segítene egyházkerületünkön ; de azért még maradna az előbbié szerint az állami egyenes adónak átlag 60, az utóbbié szerint pedig 50%-a. Hát kérem ilyenek ezek a javaslatok és tervezetek. 50--60 % egyházi adó átlagban állapítják meg a gyülekezeti tagok teherviselési képességét. Igen, mert csak számok vannak benne összehalmozva, minden számitás nélkül; de arra nem vett fáradtságot egyiknek a tervezője sem,

hogy valamelyik gyülekezeten megpróbálta volna, hogy vájjon javaslata mellett milyen egyházi adó % átlag jön ki.

A másik hibája a Tisza-féle javaslatnak, mint már előzőleg is emlitém az, hogy a csekély vagyonnal bírót 25, a gazdagot pedig csak 5% egyházi adóval terheli. Az 1—5 —10—20 korona állami adót fizetőnek egyházi adófizetési képessége tehát 25%, az loOO kor. állami adót fizetőjé pedig 5%. Vagyis, mikor az egy holdas szegény ember kifizeti állami, megyei, ut és községi pótadóját s megveszi téli gúnyáját és tüzelőfáját, ha ugyan tudja : akkor még képes 25% egyházi adót is fizetni : de ha az ezer holdas ur összeszámítja kiadásait és bevételeit: egyházi adófizetési képessége 5%-re száll alá. Hát bizony nem ez egyezik meg a kétszer kettővel s a krisztusi tannal, hanem az egyeznék meg, ha az egy holdas ember 5, az ezer holdas pedig 25% fizetne, ha t. i. fizetésképességről beszélünk.

Az tény, hogy a vagyon utáni adózás kimondásakor sokkal szerencsésebb gondolat az állami adó bizonyos % át venni alapul, mint az állami adót 5 —10 — 20—30 stb. koronás kategóriákban venni s ezen osztályokban venni bele az adózókat, a hogy a kér. javaslat mondja. Ugyanis az 1 és 5 korona állami adót fizető között vagyoni tekintetre nagy a különbség s ha mindegyik 1 vagy esetleg 2 koronát fizet, az elégedetlenség a mily bizonyos, olyan jogos is. De meg ez a mai helytelen állami adórendszer szekerének a tolása lenne. Nálunk p. o. van olyan ember, a kinek 12 fillér az állami adója. E miatt fizet fejadót magától s feleségétől, fizet útadót, megyei s községi adókat összesen 11 kor. 23 fillér adójával bele kellene venni az 1—5 koronás osztályba s fizetne vagyoni adót 1 koronát (12 fillér miatt). Az osztályba szorozásnál tehát helyesebb s igazságosabb az, hogy fizesse mindenki állami adójának annyi a mennyi %-át, az azomban legyen egyforma szegényre-gazdagra.

De hát mennyi legyen ? Szerintem 15%-nál semmi esetre sem több, még pedig a tandíjjal együtt, mert véleményem azerint az ingyen iskolástatás feltétlenül behozandó. Minden 20 éven felüli egyháztag fizessen 1 korona személyadót; vagyoni adót pedig állami adójának 15%-át. Ha ez az egyház szükségleteit nem fedezi, a hiányzó összeget pótolja az állam. Ez igenis megfelel a hívek fizetési képességének s 5% iskolai s 10% egyházi adót szívesen áldoz mindenik, a melyik a hithűséget nem csak a száján hordozza.

De nem helyeslem a konventi javaslatnak azon részét sem, melyben azt mondja, hogy az egyházi adó rendezést csak azon gyülekezetekben kell tÖrvényhozásilag érinteni, a melyek segélyre vannak utalva. Nem helyeslem pedig azért, mert ref. egyházunkban nemcsak általános túlterhelésről van szó, hanem arángtalan megterheltetésről is. Vannak ugyanis olyan gyülekezetek, a melyek átlagos egyházi adóját számítva, nem lesznek segélyezve; de azon egyházi adóból a 300 hol. das ur annyit fizet, mint a bérese vagy kocsisa. A ily aránytalan s igazságtalan adórendszert ép úgy orvo-