Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
907 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 908 Kő ny YismentEtés. (Folytatás.) A Theologiai Szaklap II. füzete nov. végén jelent meg. Az első közleményben Hornyánszky Aladár Groteferídről emlékezik meg, abból az alkalomból, hogy ez év szép. 4-én volt a 100 éves fordulója annak, amikor Grotefend a göttingi tudós társaság gyűlésén bemutatta az ékirás megoldására vonatkozó kísérleteit. Innen számítódik az assyriologiának mint tudománynak története. A Grotefend által megállapított betűk száma csak 8 volt ugyan, de e látszólag csekély eredmény ősi világok feltámadásának kezdetét jelentette. Ez első lépés után a legkülönbözőbb országok tudósai keltek versenyre, hogy tovább haladjanak. És egymásután jutottak napfényre az egykori világbirodalmak hires városai : Sargon, Sanherib, Assarhaddon. Assurbanipál palotái. Utóbbinak pompás könyvtára is megkerült. A kutatások révén ma ismeretes Assyria és Babilónia története, vallása, költészete, tudománya és művészete. Az eredmények kiválóan becsesek az ó-testamentom kutatóira, mert az assyr-babyloniai történetre vonatkozó feliratok Izrael története számára elsőrangú források. Kitűnik belőlük, hogy e népek szellemileg a legerősebb mértékben befolyásolták Izraelt. A második közlemény Pukánszky Bélának „Az ótestamentom revideált fordításáról“ szóló az az értekezése, mit a pozsonymegyei ág. hitv. ev. lelkészi értekezleten szándékozott felolvasni; szándékában azonban megakadályozta halála. A tárgyra tartozó 30k figyelemre méltó észrevételt tesz. Jakab I : 17. versét egy lapon Raffay S. értelmezi s azt mondja, hogy e versnek az összefüggés szerint csak ez lehet az értelme : „Ne tévelyegjetek szeretett testvéreim: csupa jó adomány, csupa tökéletes ajándék száll alá onnét felülről a világosságok atyjától Mária a Szentirásban. Valóban alkalmi értekezés épp most, amikor a papismus már szinte a botránkozásig túlozza a Mária-kultuszt. Magának Jézusnak nyilatkozatataiból és az apostoli leveleknek Mária iránt tanúsított közönyükből igazolja, kogy Mária azok közé tartozott, akik nem akartak hinni Jézus Messiás-voltában s a ki az evangéliumi történetekben egészen háttérben áll, kivéve a Luk. ev. I. részében olvasható tendentiózus hagyományt. Dr. Tüdős J. folytatja „ Tanulmányok Augustimus tanrendszeréből“ c. közleményét. Most „A Krisztus személye és működése“ képezik a vizsgálat tárgyát. A szentháromságtannak a Krisztus személyisége képezvén a punctum saliensét: természetes, hogy amaz után mindjárt ezt vizsgálja. Hármas fejlődési körben mutatja be Augustinusnak e tárgy felől való értelmét. A nagyon szoros következetességü fejtegetés kivonatos ismertetésének úgy szólva semmi célja se lehetvén: mellőzöm azt. Inkább ide jegyzem a következtetést, mire T. I. tanulmányában jutott. „Nekem úgy tetszik, hogy Augustinus előtt tisztán állott a kérdés : Krisztus minden mindenekben! Az emberiségért élt-halt Krisztust, a föltámadottat, a megdicsőültet hirdette, akinek személyisége is és működése is egyetlen ! Nem csupán igét hirdető a Krisztus, hanem életetadó is, amivel senki, egyetlen próféta sem rendelkezett. És éppen azért Augustinus megtagadása a római egyháznak az a hite, amelyszerint a Krisztus nyomába hágnak a szentek, akiknek éppen semmi közük a Krisztushoz abban a körben, amelyben Krisztus működött. Viszont az unitarisrnus is olyan utón jár, amely Krisztusokat teremt s állít elő. Mindkettő hibás eljárás ! Augustinus századokkal ezelőtt jobb Ösvényt mutatott s elfogadhatóbb álláspontot képviselt !“ A kompromissz-Katholicizmus Magyarországon c. a. Schrödl József arról szól, hogy milyen nagy hivatás várt Miksa császára a német nemzeti protestáns császárság megalapításával. A protestáns érzület megvolt benne, ambitiója is lett volna, de nem volt meg a mindent kockáztatni kész, önfeláldozásig menő elszántság, az aeélkemény akaró képesség. Igaz, hogy a protestáns fejedelmek, rendek, nép, egyház és tudomány se támogatták őt kellőkép, mert nem voltak szervezve és csak későn vették észre az újra szervezkedő pápaság erejét és támadását. A pápaság pedig nagyon ügyesen járt el vele szemben. Respectálta egyéni nézeteit, nem nyilvánította azokat eretnektanoknak, hanem azt a szint adta a dolognak, mintha a pápaság tudtával és beleegyezésével vallaná a császár a dogmától eltérő nézeteit. Hisz majd ha a körülmények megváltoznak : visszalehet az engedményt vonni ! Ez az engedmény az oka jórészt, hogy Miksa megmaradt a r. kath. egyház tagjának. így dőlt el, hogy a Habsburg dinasztia állandó szövetségese maradt Rómának és hogy a Habsburgok német tartományai meg a többi német tartományok szellemi kapcsa meglazul és heterogén alapon külön politikai alakulások indulnak meg és csirájukban az osztrák és porosz ellentétet rejtik magukban . . . így keletkezett Miksánál és igen sok világi főurnái azon meg nem állapodott vallásos érzület, melyet kompromiszs-katholicizmusnak szoktak nevezni. Ennnek hivei tehát katholikusok akartak maradni, nem sokat törődtek azonban a a püspökökkel, annál kevésbbé a pápákkal, elvetették a bérmálást, böjtöt, fülbegyónást, búcsút, tisztitó-tüzet, a szentek és ereklyék tiszteletét, utolsó kenetet, a zárdái életet és papi nőtlenséget, ellenben követelték a kétszin alatti úrvacsorát és a mise nemzeti nyelven való kiszolgáltatását. Ezen az alapon volt szándéka Miksának a régi és uj hitet egymással egyesíteni, azért törekedett a protestánsoknál egységes tant létesíteni, azért kérte a pápát, hogy a kelyhet és a papok nősülését engedné meg. E szövevényes állapotok mását megtaláljuk Magyarországon is. Példát is hoz fel. Dr. Schneller Istvánnak már említett értekezése, lapszemle (137—148 1.) és könyvismertetés (148 —160 1.) következik. Kis J.
