Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-19 / 42. szám
729 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 730 háztagoktól. Ezen kívül dr. Darányi Ignác ur Ő Nagyméltósága saját költségén egy remek urasztalát készíttetett ; a komáromi prot. jótékony nőegylet a keresztelő medencére vert ezüstből 5 kiló súlyú fedőt,; bellusi Baross Gáborné az urasztalára egy felső takarót adott ezen körirattal : ..Próbálja meg minden ember magát és úgy egyék ebből a kenyérből“; Pázmándy Károly né egy szép damaszkabroszt, özv. Szépe Pálné pedig remek asztalfutót ajándékozott. A templom gázfűtésre, sőt gázvilágitásra is be van rendezve, hogy az ifjúsági egyesület ott tarthassa nyilvános estélyeit. A tapasztalás fogja majd igazolni, hogy csak a kissé merésznek és szokatlannak tetsző újítások nagyon jók és igen célszerűek, mindenesetre növelni fogja a templom látogatottságát, a mire külömben, kivált ünnepek alkalmával, eddig sem lehetett panaszolkodni. Az ünnepély legkiemelkedőbb része Antal Gábor püspök beszéde és imádsága volt. Beszédében a XVII. zsolt. 4. v. alapján azt fejtegette, hogy miért kedves előttünk a templom. Beszéde igen meghat otta a gyülekezetei Ezután az egyházi vegyeskar énekelt Szulacsik Lajos orgonista vezetése mellett. Most keresztelés következett volna, de a közbejött akadály miatt elmaradt. Balahó Antal hodosi lelkész egy új házaspárt esketett meg szép beszéd kíséretében, majd az egyházi I. énekkar énekelt. Szabó Zsigmond remek beszédet intézett a bűnbánó telkekhez. Ezzel a szép ünuepély egyházi része véget ért. Délután a „Magyar Királyiban közebéd volt, hol az egész komáromi társadalom megjelent, hogy az egyház méltó örömében osztozzék. A felköszöntők sorát püspök ur nyitotta meg, éltetvén a koronás királyt; nagyon tetszett Boross Kálmán és Szabó Zsigmond felköszöntője is. Talán nem lesz felesleges, ha ez alkalomból a Protestáns egyházi és iskolai lap közlése nyomán mi is ide iktatjuk a komáromi templom szomorú és igen tanulságos történetét. A város lakosságának nagy többségét képező kálvinistáktól az 1621 ik esztendőben templomuk tornyostul parókhiális épületeik, iskolák erőszakkal elvétettek és 26 évig fatemplomban dicsérték az Istent. Majd az 1647-ik évben az országgyűlés engedélyével új kőtemplomot és iskolákat építettek, a melyek tőlük 1672. febr. 27 én katonai ex'ővel ismét elvétettek és pedig a törvény és az országgyűlés nyílt határozatai ellenére, úgy hogy ezen időtől fogva e városben a reformátusok nyilvános istenitiszteletet nem tarthattak, egész az 1782-ik évig, tehát 100 esztendeig, kivévén az 1704 — 1711-ig terjedő 7 esztendőt, a midőn a körülbelül 5000 lelket számláló komáromi református egyháznak különös fejedelmi kegyelemből megengedtetett, hogy a keresztyénség nagy ünnepein náluk két vidéki prédikátor sátor alatt prédikálhasson és az 1763-ik esztendőt, a midőn a nagy földindulás miatti rémületben e város minden hitfelekezete felhivatott, hogy imádkozzék Isten haragjának elforditásáért. A reformátusok is építettek egy fatemplomot, de a római hath, atyafiak türelmetlensége, a földrengés megszűnése után, még azon esztendőben azt is leromboltatta. A jelenlegi templom a kollégiummal együtt 1788-ban, a türelmi rendelet folytán épült, de torony nélkül 1832 ben építették hozzá a tornyot, de oly nagy áldozattal, hogy ez az építkezés csaknem az egyház anyagi tönkremenetelére vezetett. De egyúttal e torony lett az egyháznak később méltó dicsekedése, mert ama nevezetes 1848— 49 iki szabadságharcban ez lett a nemzeti szabadságnak utoljáig kitartott, történelmileg is nevezetessé lett őrtornya, a mely maga ugyan megmenekült a pusztulástól, de templomát az ellenség felgyújtotta, rommá lövette, úgy hogy midőn a nagyon szomorú békés napok bekövetkeztek, a vagyonuk nagy részét elveszített hívek csak két év múlva, 1851-ben tudták a templomot felépíteni, addig az ágost. hitv. ev. testvérek templomába jártak istenitiszteletre. Az ily sok viszontagságon keresztül ment templomot 51 évi használat után meglehetősen megrongálta az idő vasfoga, ezért vált szükségessé annak külső és belső javítása, felszereléseinek megújítása. Ez alkalomból felsoroljuk a komáromi ev. ref. egyházban működött lelkészeket is, kik között nem egy országos hirü ember akad 1. Huszár Gál 1563. 2. Novai Ferenc 1590 körül. 3. Keresztes Dániel 1603-ban űzetett el. 4. Dobronoki Miklós 1608-1615-ig. 5. Pölöskei István 1610. Tolnai István 1613. 7. Péczeli Király Imre 1615. 8. Magyari Kossá Jakab 1624. 9. Csúzi János 1632. 10. Súri Lőrinc 1654. 11. Szondy István 1665. 12. Csúzi Cseh Jakab 1670., mindkettő elüzetett, hogy halálos büntetés terhe alatt a város területére lépni ne merjenek. 12. Mindszenti Sámuel 1783. 14. Péczeli József 178 3. 15. Torkos János 1799. 16. Tóth János 1807. 17. Kolmár József 1813. 18. Szondy László 1836. 19. Tüdős József 1836-tól. 20. Nagy Mihály 1845-től. 21. Pap Gábor 1877-től. 22. Antal Gábor 1896-tói. Álljon a templom s virágozzék az egyház az idők végéig ! * KönyvismEríEíés. Egyházi beszédek. Irta : Peti Lőrinc bürüs-váradi ev. ref. lelkipásztor. II. kötet. Ára 4 kor. Szerző tulajdona. Peti Lőrincz egyházi beszédeinek I. kötetéről általános elismeréssel nyilatkozott a prot. sajtó. Nemcsoda hát, ha a második kötetnek élénk várakozással nézett elébe az ily fajta müvek iránt érdeklődő közönség. És várakozásában nem is csalatkozott. Mert a jelen kötetben is teljes mértékben feltalálhatok ama kiváló tulajdonok, a mikkel az első kötet ékeskedett. Peti Lőrinc egyházi beszédeinek második kötetét is, ép úgy, mint az elsőt, erősen kifejlett egyéni theologiai álláspont, philosophiai mély gondolkozás, a gyakorlati élet jeleneteit megfigyelő éles szem, a bibliának úgy egészében, mint részeiben alapos ismerete, párosulva a kifejezés szabatosságával, jellemzi. Már magokban véve oly tulajdonok, melyek megérdemlik, hogy e füzettel foglalkozzék az ember. Tárgyát a mélyen gondolkodó bölcsész szemüvegén vizsgálja, a legapróbb részletekig körvonalozza; mélysé
