Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-23 / 12. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 202 20 1 ján énekügyünk reformjának régóta húzódó kérdése most már rövid idő alatt sikeres megoldáshoz juthat. Hogy az énekügy elintézése vallástanitásunk érdekében is sürgősen kívánatos : az már több Ízben el volt mondva. Az új énekeskönyv beosztása már több ízben s több helyen szó alá került. Bármilyen sorrend szerint legyenek csoportosítva énekeink az új énekeskönyvben: egy, a részletekre is kiterjedő, betűrendes tartalommumutató az új énekeskönyv használatbavételét nagyon megkönnyítené *). Adjon Isten erőt az énekügyi bizottság nagyérdemű elnökének és buzgó tagjainak, hogy a reájuk bizott nemes és nagy munkát az O dicsőségére s egyházunk javára minél rövidebb idő alatt sikeresen bevégezhessék ! Kérő szózat a Nagytiszteletü Lelkipásztor Urakhoz és Presbyteriumokhoz. Az elzüllött gyermekek számára otthont épített és fentartó „Nagypénteki Ref. Társaság’* megbízásából és nevében alulírottak ez esztendőben is azzal a kéréssel fordulunk a könyörületes szivekhez, hogy a közelgő nagypéntek ünnepén, a mi Urunk és Megváltónk halálának emléknapján, a mikor az ő érettünk hordozott szevedéseire emlékezve, az Isten kibeszélhetetlen irgalma és könyörülete iránt való hálának érzése ébred fel a lelkekben : költsék fel a magyar ref. egyházak minden tagjában a szeretetből folyó kötelességnek tudatát is azok iránt, a kik az Úrnak kicsinyjei, a kiknek a megtartó szeretet munkájára, emberi könyörületre van szükségük. Ilyenek az apátián, anyátlan árvák, vagy azok a gyermekek, a kiknek, habár szülőik élnek, helyzetük még az árváénál is rosszabb, mert nem virraszt felettük szeretet, nem őrködik a szülői jóság. Társaságunk az elzüllött gyermekek számára épített és tart fenn egy otthont a budaeörsi kamara erdőben, a hol ötoen 6 —lő éves gyermeket ápol, nevel és tanít. E célra évenként 23-24,000 korona költség szükséges, de közelebb egy fájdalmas körülmény zavarta meg számításunkat. Ugyanis a székes főváros tanácsa írásbeli alapítványi Ígéretet tett 11 gyermek ellátására, mi a 11 gyermeket fel is vettük; a nagyérdemű tanács igyekezett is ígéretét megvalósítani, de a közgyűlés röviden, igaz ok nélkül megvonta a 11 gyermek tartásdiját. Mi a gyermekeket, a kiket a székes főváros segélyére számitva vettünk fel, nem dobhattuk ki az útfélre, keresztyén kötelességünknek tartjuk ezt a tizenegyet is, a kit a székes főváros közgyűlése kemény szivvel kitagadott, híven gondozni. De, hogy otthonunkat ily körülmények között fentarthassuk, a társadalom nagyobb mérvű támogatá*) A gyűjteménynek az énekszövegeket tartalmazó részére csak egy megjegyzésem van : a 30. dicséret 1. versének 2. és 3. sorát módosítani kellene, vagy pedig — mivel a gyűjteményben több szép áldozócsütörtöki ének van — a 30. dics. maradjon ki. Az utóbbi esetben, véleményem szerint, a 111. zsoltár is kimaradhatna az új énekeskönyvből. sára vagyunk szorulva. S kikhez fordulhatnánk első sorban, ha nem a mi hitünknek cselédeihez, a ref. közönséghez s ennek vezetőihez, a lelkész és presbyter urakhoz ? s mikor emelhetnénk fel legalkalmasabb időben kérésünket, ha nem nagypénteken, a mikor minden igaz ref. ember szivét az isteni irgalom tudata lágyítja, melegíti és készteti a könyörület gyakorlására ? Nem véletlenül, nem ötletszerűen választottuk a „Nagypénteki Ref. Társaság“ nevet : társaságunk nagypénteken alakult, a magát föláldozó Krisztus Szelleme alkotta és növeli. Úgy érezzük, hogy isteni kegyelme nyugodott meg társaságunkon, a mely a züllött gyermeknek a bűntől, a testi és lelki nyomortól való szabadulás útját egyengeti, úgy tapasztaljuk, hogy nagy isteni jóság áldotta és áldja az alapítóknak és vezetőknek plántáló és öntöző munkáját, mert a magasztos cél és eredményes fáradozás sokaknak jó indulatát ébresztette fel és indítja áldozatkészségre. Nagy hálával tartozunk Istennek áldó kegyelméért, a melylyel minket a múltban megsegített a jövendőre nézve pedig bizalommal tölt be, nagy hálával tartozunk Isten után első sorban lelkipásztor és presbyter testvéreinknek, a kik meleg érdeklődéssel, munkás szeretettel támogatták ügyünket, célunkat. Most is bizalommal és jóreménységgel fordulunk a nagytiszteletü lelkész Urakhoz és presbyteriumokhoz, kérve, hogy nagypénteken egyesületünket ismertetni, célunkra templomi gyűjtést rendezni s a begy ült adományokat és persely pénzt társaságunk gondnoki hivatalához — Budapest, II. Margit rakpart 45 — küldeni szíveskedjenek. A nagy közönséget is kérjük, hogy a nemzetünkre és egyházunkra nézve fontos érdeket szivén viselni, s e célra jó kedvvel adakozni kegyeskedjék s ha ezért jutalmat keres és vár, keresse azt mindenki lelke szózatában, mert a földi élet legszebb jutalma a megtartó, a könyörületet gyakorló szeretető, azé a szívé, a melyben megcsendül az Ur szava: „valamit cselekesztek egygyel az én kicsinyeim közül, azt én velem cselekeszitek.“ A jóságos Isten ped’g áldja meg mindazokat, a kikhez a mi kérő szózatunk elhat, a kikhez mi atyafíui bizalommal fordulunk. Minden jóknak kívánásával köszöntjük az Urban testvéreinket. Budapesten, 4902. március havában. Hegedűs Sándorné védnöknő. Festetlek Pejacsevich Lenke grófnő elnöknő. Báró Kemény Kálmánné alelnöknő. Özv. Pulszky Ferencné gondnok. Dr. Kiss Áron elnök. Takách Láiz'ó gondnok, tízőts Albert, Haypál Benő alelnökök. Az egyház szavaakeresztyénségnek egymást követő s különböző alakulásai között. De mik voltak az igazságok, melyeket az új társadalom tanítói és tagjai vallottak ? Ismerték az élő Istent. Imádták Istenben, nemcsak a mindenek teremtőjét, (az Atyát), de a megváltót is (a Fiút) és az elesett emberiség megszentelőjét :
