Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-23 / 12. szám
199 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 200 az én csekély véleményem szerint) bátran el lehetne hagyni. En ez alkalommal azokat a dallamokat sorolom elő, melyek hasonló vers-alaknak felelnek meg, de mindegyikök nem bir egyenlő értékkel, tehát egyiknek másiknak elhagyásával a dallamok számát számbavehető veszteség nélkül fogyasztani lehetne. Ilyenek péld. a XXXVIII. és a LXI. zsolt. dallama, melyek közül az első határozottan szebb a másodiknál és azt teljesen pótolná is. A LXXX. és a CV. zsolt. dallama közöl véleményem (s bizony nem „csak“ az én véleményem) szerint csak a másodikat kellene megtartani. A CXXVIII. zsolt. és az „Uram, a töredelmes . . .“ c. kezdő ének dallama közül szebb az utóbbi; a CXXVIII. zsoltárt némely gyülekezetben most is ezen dallamra éneklik. A CXXXIV. zsolt. és a 153. dics. dallama közöl az egyik határozottan fölösleges; ez a két dallam olyan közel áll egymáshoz, hogy körülbelül teljeseu egyre megy : akármelyik lenne elhagyva. A legutóbb említettek mellé állíthatjuk a 299. számú régi- és a 7. számú új dallamot is ; ezek közöl az előbb említett régi dallamnak visszavétele a 7. számú szép új dallam fölvétele esetén egészen fölösleges volna. A 272. számú régi dallam és a 4 számú új dallam közűi véleményem szerint, mint szebbet, a 4 számú új dallamot-, a 173. dicséret dallama és a 9. számú új dallam közöl pedig csak a 173. dicséret dallamát (a 61. dicséret szövegénél ez is van jelezve) kellene fölvenni. A gyűjtemény dallamaiban az eddig használt dallamoktól nehány oly kisebb eltérés van, melyek talán csak nyomtatási hibából erednek. Pl. a VIII. zoltár 1. sor 3. ütemének utolsó hangja „e“ helyett „h“-nak-, a XIX. zsoltár 2. sor otolsó hangja „au helyett „fiis“nek-, a LXXXIX. zsoltár utolsó sor 1. ütemének 1. hangja „a“ helyett „g“-nek van jelezve. A 153. dicseret dallamába betoldott 4. sor, melynek szövege az utolsó verssor kettőztetéséből állana elő, miután az énekeVszebbé nem teszi, fölösleges. A 43. dicséret 2. és 3. sorának 1. ütemében, a 74. dicséret 3. sorának 1. ütemében, s a 75. dicséret 1. és 3. sorának 1. ütemében, véleményem szerint, az első hang lehetne a hosszabb (félhang); a 75. dicséret 1. sorának 3. és 4. ütemeit pedig úgy lehetne átalakítani, hogy a 3 ütem négy negyed- s a 4. ütem 1 félhangból álljon. Az erdélyi 30. számú ének gyönyörű szövegéhez eddig használt dallamnak sorsáról már sok szó esett. Szügyi Józef felszólalásából (Magyar Szó) láthatjuk, hogy erre vonatkozólrg a bizottság tagjai sem voltak egy véleményen. Nézetem szerint Szügyi J. újabb álláspontjának elfogadása volna a leghelyesebb ; hogy t. i. se a szöveget ne kelljen nyújtani, se a dallamot körülnyesni : az „Uram, a töredelmes . . .“ c. kezdő ének dallamát kellene elfogadni a 30. sz. erdélyi énekhez is. Az erdélyi énekeskönyvből a gyűjteménybe fölvett 35. számú ének szövegében igen szép részletek vannak, dallamának második fele azonban (mint már e lapokban meg volt jegyezve) nem méltó arra, hogy az új énekeskönyvben helyet foglaljon. A 66. számú erdélyi ének végső sorának utolsó négy hangja f, a, g, f helyett talán Inkább á, g, f, é lehetne, az utolsó (az éneket befejező) versszak végét legalább igy kellene módosítani; mivel pedig a gyülekezeti éneklésnél alig lehet arra számítani, hogy a versszakaszok egymástól eltérően énekeltessenek : legjobb lenne minden versszak utolsó hangját „éu-re vezetni le. Az erdélyi 73. számú ének dallama nincs jelezve, ha a szöveg föl lesz véve az új énekeskönyvbe, a 7. számú új dallam illenék hozzá. 101. számú erdélyi éneket (ha az — talán rövidítve — elfogadtatik) véleményem szerint úgy kellene módosítani, hogy a 7 sornak 4 félhangjához a 8-ik sor négy első hangját (két ütembe osztva : az egyikben két negyed- és egy fél hanggal, a másikban egy félhanggal s szünetjellel) hozzá vevén, igy a 8-ik és 9 ik verssorok egyformán 6 negyed és 2 félhangból állhatnának. Azon véleménynyel szemben, hogy az erdélyi dallamok közöl egyet sem kell fölvenni, jegyezzük meg azt, miszerint az erdélyi dallamok teljes mellőzése az új énekeskönyv népszerűségének az erdélyi e.-kerületben nagy akadálya lehetne ! A 4. számú új dallam utolsó s órának harmadik hangja elől a feloldó jelet jobb lenne elhagyni, s úgy — keresetlen egyszerűségével — ez a szép szomorú dallam hatásosabb befelyezést nyerne. Templomi közönséségünk hasonló esetben a feloldó jelet (pl. a XXIII. zsoltár 5. sora 3. hangjánál) figyelmen kivül szokta hagyni. A 10. számú új dallamnak utolsó sorában a három egyforma hangközzel való leszállást valamely egyszerűbb, simább menetű változtatással kellene helyettesíteni. A 12. számú (Palestina-féle) dallam szép ugyan a maga nemében, de nagyon is magán viseli az idegenség bélyegét. Falusi atyánkfiái erre a dallamra azt mondják, hogy ez „német nóta!“— A szöveget különben a 6-ik verssornak egy szótaggal röviditése esetén ugyanazon dallamra lehetne énekelni, mely a 30. számú erdélyi énekhez ajánlva van. A régi énekeskönyvből a gyűjteménybe fölvett dallamok közöl a 154. számú (Szegedi-féle) mint gyönyörű magyar dallam-, a 104. számú pedig szépsége mellett egyháztörténelmi érdekességénél fogva is megérdemlik, hogy új énekeskönyvünkbe föl legyenek véve ; a többi ebből a csoportból elhagyható volna. Az új dallamok közöl az 1, 2, 3, 4, 6, 7, 13 és 14. számnak igen szépek és az ezekre alkalmazott énekek a közhasználatba bizonyára igen könnyen átfognak menni; de — amennyiben hézagot pótló szöveghez használhatók — az új énekeskönyvbe való fölvételt a többi is megérdemli. A ki nem hive a mindenáron való maradiságnak, az nem tagadhatja, hogy énekeskőnyvünk megjavítására immár sürgős szükségünk van és a gyűjtemény gondos átvizsgálása után az eddig kételkedők is meggyőződést szerezhetnek arról, miszerint az ónekügyi bizottság- s munkatársai által teljesített előmunkálatok alap-12*
