Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-23 / 12. szám
197 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 198 -áldott jóságát, méltatlan szolgáiban meggyűlöd magát a Krisztust. Előttünk vannak a teljességgel közönyös Franciaország, a kolostorokat és templomokat gyújtogató spanyolok és az olasz anarchisták. ... És ugyanebben az egyházban kinek zeng a hozsánna most untalau? Nem a Krisztusnak, hanem az ő szegény, szelíd anyjának Máriának, no meg — a pápának. A bucsujárásokat, a Mária-ünnepeket mesterségesen, erőnekerejéveí növelik jelentőségükben; a pápához való rzarándoklás és a részére történő ajándékozások a legfőbb jócselekedetek. Boldogtalan, a ki e költséges külső tisztelgésekben részt nem vehet. Hová oh hová jutott a keresztyénség! Hát lehet-e más következménye ennek az emberimádásuak, mint a közönyösség, a hitetlenség, a Jézus Krisztusnak meg nem értése s éppen ezért tudományának semmibe vétele, visszaesés, a pogányságba, a hol a fényűző gazdag papság már már úgy is ott van. Innen van, hogy nem zeng mindenütt még a keresztyének közt se, virágvasárnapi hozsánna, mert a nép nem érti a Krisztus életének nagy jelentőségét és nem érzi az ő tudományának áldásos hatását. Csak szavakat hall róla, de nem látja gyümölcsözését. Sőt azoknak pogányosau fényűző, gőgös élete, zsarnoki uralkodásvágya, a kik a Krisztusról magukat keresztyéneknek nevezik vagy éppen az ő lelki javai letéteményeseinek, az ő apostolainak mondják magukat: egyenesen visszatetszést kelt benne és megbotránkoztatja. Azért a Krisztus szolgáinak, bármelyik felekezethez tartoznak is, soha se szabad megfelejtkezni arról, a mit Pál apostol mond: „semmi dologban senkit meg nem botfánkoztatank, hogy ne szidalmassék a mi szolgálatunk.í£ A kik a Krisztus képében járnak követségben: kell hogy a Krisztus lelke lakozzék bennük; az a lélek, a mely nem fuvalkodik fel, s a mely előtt a testvériség nem üres szó, se nem háló, mely megfogja az egyiigyüeket, hanem élet, mely éltet; erő mely gyámolit. Az az ujjongó nép az Isten szeretetének áldását érezte a Krisztus közelében : valyha úgy oda tudnáuk vezetni a Krisztushoz, hogy most is érezze. Ennek pedig nem lehet más utjamódja, mintha a Krisztust prédikáljuk és nem magunkat; nem csak prédikáljuk pedig, hanem követni is igyekezünk. Ha a Krisztus követei vagyunk: akkor nem lehetünk nagyobbak, mint ő; mert a szolga nem nagyobb az ő uránál, se a követ annál, a ki őt küldötte. Aztán a követnek, ha a hűtlenség és árulás bűnébe beleesni nein akar, pontos hűséggel kell átadni az izenetet. Ha igy igyekeznek eljárni mindazok, a kik a Krisztus hivatalos szolgáinak tartják magukat: akkor Jézus köré fog tódulni ismét a nép és boldogan zengi újra: Hozsánna, áldott a ki jött az Untak nevében! Néhány szó új énekeskönyvünk dallamairól. A magyarországi ev. reform, egyház új énekeskönyvének próbagyüjteményéről e lapok hasábjain már két hosszabb ismertetés is jelent ugyan meg ; de azok közöl az első kizárólag csak az énekszövegekkel foglalkozott. E sorok írójának — annak kész örömmel való kijelentése mellett, hogy a próbagyüjtemény az énekügyi bizottság dór ék munkáján ik ékesen szóló-, s az énekügyünk iránt érdeklődőket, a legjobb reménységre jogosító bizonysága — az a véleménye, hogy a gyűjtemény zenei részére vonatkozó néhány szerény megjegyzése még az e lapokban megjelent második ismertetés után sem fölösleges. Tudvalevő dolog, miszerint az énekeskönyvünk megújítását célozó mozgalom az énekeskönyv szövegi részének a mai kor igényeihez mért átalakítása mellett a nehezebb, s egyszersmind többnyire kevésbbé szép dallamok elhagyása, és helyettük szebb s magyarosabb dallamok fölvétele által templomi közéneklésünk javítását vette célba. A közönség szép éneklésének egyik alapföltétele a dallamok biztos tudása, ezt az alapot pedig, különösen azon esetben, ha a (közéneklésünknek élénkebbé s lendületesebbé tétele szempontjából nagyon kívánatos) rytmus szerint való éneklésnek gyakorlatba vételét komolyan óhajtjuk : csak a dallamok igen gondos megválogatásával lehet biztosítani. Épen ezért — noha el kell ismerni, hogy az énekügyi bizottság által kihagyott nehezebb énekdallamok közül egyikben-másikban több vagy kevesebb szépség van — a bizottságnak azon törekvését, hogy az énekdallamok kevesebb számuak s általánvéve könnyebb menetüek legyenek : minden ellenvetés nélkül való megnyugvással kell fogadnunk. Nem tudjuk, hogy mit hoz reánk a jövő, de az állami iskolák számának növekedése a valószínűségek közé tartozik; az pedig bizonyos, hogy vallástanitásunkat, ha a vallástanitás magasabb céljait az eddig elértnél nagyobb mértékben akarjuk megközelíteni: tanítási anyaggal túlterhelni nem lehet! Kinek-kinek megvannak a maga kedves dallamai, s ha a bizottság azon dallamokat, a melyek itt vagy amott tetszenek, mind meghagyná : alig hagyhatna ki csak egyet is a régi dallamok közöl. Azt se felejtsük el, hogy e régi dallamokhoz való merev ragaszkodás az erdélyi dallamok megrostálásával, vagy épen „kirostálásával“ nem hangzanék össze ! Bizony, a gyűjteménybe fölvett dallamok között még mindig vannak olyanok, melyeket (nemcsak
