Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-16 / 11. szám
189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 190 r. k. 35 éves, Rózsa János k. h, 52 éves Végh János r. b. 55 éves, Németh János r. k, 42 éves, Kovács János r. k. 22 éves és Kallós Ferenc h. h. 39 éves komáromi lakosok. Ezeknek vallomásukból kiderült, miszerint a helv. vall. levők gyengébb imaházukat közvetlen a földindulás után való napon, a nagyobb és erősbitettet pedig aug. 16-án állították fel Sebestyén János buzdítása és vezetése mellett összeszedett pénzen vásárlóit deszkákból; kitűnt továbbá, hogy a helv. valláson levők napjában 3-szór, reggel, délben ■és délután tartották könyörgésüket, mindenkor különválva a lutheránusoktól, kik naponként kétszer gyülekeztek, reggel t. i. és délután 4 órakor, valamint az is, hogy sem prédikátorok, sem togátusaik vagy lévitáik nem voltak, hanem bizonyos Kálmán István nevű Öreg em^er szokott a nép előtt előimádkozni s a híveket Isten félelmére buzdítani. A városi levéltárban levő régi kézirat után közli: VÁGMELLÉKI. gony YisraertEté s. Magyar klasszikusok. Nem is kell nagyon messzire visszatekitenünk a mi bibliográfiánkban, s eljutunk egy állomásra, a melyre nyom ban az ősállapot következik. A hetvenes évek elején azokat a diszkötéseket, a melyek kinyoma ására vakmerő kiadók vállalkozni merészkedtek, a tiz ujjáu megolvashatta az ember, — néhány ujj olvasatlanul mégis maradt volua. — Nagyon jól emlékszem még a magyar remekíróknak arra a miniatűr-kiadására, a mely tizeukét incifiinci kötetecskóre terjedt, temérdek pénzbe került, és szembe hintő por volt benne, aranymetszéssel. Ez a kiadás, a hogy a könyvkereskedői műnyelv mondotta, főkép „alkalmi ajándékul szolgálhatott.“ Igazán, nem is akarta umg’artaoi senki; valóságos körutazási könyvek voltik, a melyek nőm ritkán százfajta viszontagság uin visszavándoroltak az első ajándékozóhoz. Németország az ő mesésbe növekedő könyvforgalmával akkoriban elérhetetlen, a felhők közt trónoló mintaképnek tetszett nekünk. Minden német remekiró méltó diszkötésben jelent meg, s mindenik újabb formában túllicitálása, helyesebben alálicitálása volt az előbbieknek. úgy hogy nemcsak a német szó hazájában, de messzi idegen országokban is ott díszelegtek jó és olcsó kiadásokban a német klasszikusok minden müveit család könyves szekrényében. S a ki idehaza, magyar földön szemlét tartatt, sokkal biztosabban megtalálhatta az idegen költőkirályok müveit, mint a hazai irodalom szellemi virágait. A ki a magyar szellemi életről e szomorú jelenségek alapján akart volna ítéletet mondani, valóban elég megszégyenítő lett volna az Ítélete. A külföldi ember bizonyosan azt hitte volna rólunk, hogy Magyarországnak nincsenek is megőrzésre érdemes irodalmi kincsei, nincsenek szellemi nagyságai, a kik méltók, hogy nap nap után honfitársaik szeme előtt legyenek. Mi persze tudtuk, hogy nem igy van, de nem volt módunkban, hogy kézzel fogható bizonyságát adjuk igazságunknak. A könyvkiadás sehogy sem tudott nálunk a kezdet nekézségeiből kievickélni. Pólyában feküdt a kis csecsemő, s tápláló anyja, a nagy közönség, jóformán semmit sem törődött a vézna kis porontytyal. ö mégse volt hibás, mégse volt bünössen ki. Mert ha jól szemügyre vettük a dolgokat, a hibák sorozata circulus vitiosus volt. A könyvkiadás fejletlen volta a legszorosabb összefüggésben állott az olvasók szaporításával. Ezen a téren hiábavaló a hazafias célokra való hivatkozás. Itt csak a termőképesség a döntő, szerencseidea kell, s aunak célszerű megvalósítása. A mint a vált lalkozó szellem mozogni kezdett, mi felénk se maradhatott el a kedvező változás. S a hogy a vállalkozás kibontotta szárnyait, — ép úgy, mint minden más téren, hamar helyre hozták évszázadok mulasztásait, — a könyvkiadás is olyan eleven erőt fejtett ki, a mely néhány évvel korábban még lehetetlennek látszott. Az olvasók világa is a bátraké. A közönségben jóformán óráról-órára gyarapodott a vásárló kedv, s az okos kiadói politika a mely úgy intézte a diszművek és gyűjteményes munkák kiadását, hogy a kis embereknek is hozzáférhetővé tette a drága könyveket, ez az okos politika annyira meghódította az egész országot, hogy ha valaki ma kutatja a magyar család kultúrái és műveltségi fokmérőjét: a könyvkincset, kétségtelenül sokkal kedvezőbb eredményre jut, mint akár csak tiz évvel ezelőtt is. S ma ismét öt új kötet van az asztalunkon, egy, a maga nemében szinte páratlan vállalkozás gyermekei. A Frauklin-Társulat a magyar remekírók egy diszkiadását készítette elő, a mely egybegyűjti a legkiválóbbat, a mit a nemzeti költészet és retorika teremtett.*) Bízvást szigorúbb bírálatába foghatunk annak, a mit prospec'us és programm igér. A mi közönségünk már elég érett, hogy a tiszta búzát a pelyvától megkülönböztesse, s hogy hangzatos ígéreteket ne fogadjon el készpénz gyanánt. Nézzük tehát meg alaposan, minő szellemi tereket nyit a kiadó társulat tervezete, minő intézkedéseket tett, hogy e terveket valóra váltsa. Arrról van szó, hogy ötvenöt vaskos kötetben mindent egybegyüjtsenek, a mi a magyar nemzet szellemi kinc-msházát teszi. Olyan feladat ez, a mely temérdek szeszeretetteljes és szakértő munkát igényel. Nagy gyűjteményes munkáknál nem szabad sablonok és Hegen minták után indulni. Ki van zárva, hogy megállapított szabályok szeriut járhassanak el, valamint az is elképzelhetetlen, hzgy olyan jelentős vállalkozást a legkitűnőbb irodalomismerők segítsége nélkül szerencsésen végezni lehessen. Egész serege szükséges a finom kritikai elméknek, hogy az óriás anyagit megrostálják, a kiadásra előkészítsék, s megfelelő, irodalmilag becses bevezetésekkel ellássák. A nevek között a melyeket a tervezet felsorol, igazi notabilitásokat találunk, mint: Gyulai Pál, Rákosi Jenő, Beöthy Zsolt, Alexander Bernit, Bánóczi József, Heinrich Gusztáv, Bayer József, Riedl Frigyes, Vadnay Károly, Endrődi Sándor, Kozma Andor, Négyesy László ; a nagy politikusok müveit pedig nem csekélyebbek kommentálják, mint Széli Kálmán (Deák Ferenc müveit), Berzeviczy Albert (Széchenyi István müveit), Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos müveit). Örömmel várjuk mindeme munkákat, de egyelőre nem a kecsegtető jövő zenéje köt le bennünket, de a már meglevő, a mi elég jelentős arra, hogy minden más Ígéretnek igen megbízható alapul szolgálhat. Itt van mindenek előtt egy kötet Arany János, a melyet Riedl Frigyes tnnár mintaszerű bevezetéssel látott el. Olyan jellemrajz ez, a mely stilus és koncepció dolgában maga is kabinetalkotás. Rövid vonásokban Írja le Riedl Arany Jánas élete folyását, s bemutatja a költőfejedeíem szűzies, szeretetreméltó egyéniségét. Bármily kis térre volt szorítva az életrajziró, egy vonás se hiányzik a ritka jelieraképről. Tanúi vagyunk azoknak a lelki küzdelmeknek, a melyeken Arany János keresztülment, mielőtt magasztos hivatásának tudatára ébredt, kísérői leszünk minden bolyongásain, s gyönyörűségünk telik azon az érdekfeszitő modoron, a melylye! Riedl a lángelméjü költőnek irodalmi jelentőségét méltatja. Mestere ő annak a művészetnek, hogy tanítson, a nélkül, hogy tudákossá váljon, hogy hidat verjen az olvasó és a költő közé. *) „Magyar Remekírók“. A magyar irodalom fö művei. Kiadja a Franklin-Társulat Budapesten ötvenöt kötet, ára 220 korona. Megrendelhető 3-koronás havi részletekben.
