Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

185 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 186 Enthusiasta theosophiájával a fönsóges mennyei elmél­kedést szerette volna az embereknek a földre lehozni. A nyugat visszariadt kelet kalandos rajongásaitól. "Tertnllian és Jreneus velők ellenkezőleg egyszerű, positiv és históriai keresztyénséget tanítottak Afriká­ban és Galliában, felmutatták azt a hitet, a mely a na­gyot és a kicsit élteti. A bölcseletet tekintve a gno­­sticismus forrásául bizalmatlanul tekintettek a görögök bölcsességére és tudományos műveltségére. De az egyszerűségnek is meg volt a maga veszélye. A müveit pogányok nem találva összhangot szellemi szükségleteik és a nekik felajánlott egyszerű keresz­­tyénség között, továbbra is megmaradtak a hamis is­tenek imádói között, vagy pedig a gnosticismus kalan­dos rendszereibe merültek el. Sok kiváló elme elve­szett az evangeliomra nézve. A Nílus partjain épült Alexandria nyűgöt és kelet határpontján, észre vette ezt. A tudományok e tűzhelye Alexandria, hova a ha­gyomány szerint Márk evangélista vitte Krisztus igé­jét, közvetítő szerepre vállalkozott az akkor ismert két világ között. Pantenus Kelemen és Origenes megalapí­tották a keresztyén tudományt. A keleti eszméknek a szentirásban kerestek alapot. Összekötötték nyugotot kelettel a áyvaxng á7rjJr/.ri „az igaz tudomány“ utján fáj­dalom ! tervük nem sikerült teljesen. Bár nem hagyták el a keresztyén alapelveket, a bölcselet bevitte rend­szerükbe a következő korszakok két legnagyobb eret­nekségének magvait. Az alexandriai iskola lépésről-lépésre kiszoritá és megsemmité a gnosticismust. De a nyugoti szigorú és gyakorlati iskola meg ellene intézte támadásait. A har­madik században erős harc indult meg e két egyház, vagy inkább iskola között. E két ellenkező irányzat ellensulyozá egymást és sokat tett a keresztyénség fel­virágzására. Alexandria theologia5 szeli met öntött az egyházba. Elkezdette megvilágositani és rendszerbe hozni a dogmákat. Megakadályozta a durva anthropo­­morphismus benyomulását Jézus Krisztus tudományába. Nyűgöt pedig folyton visszavitte az embereket az Írott igének egyszerű magyarázatához. Emlékeztette az em­bereket, hogy a keresztyén ségnek a szívben kell mű­ködnie és az életben nyilvánvalóvá lennie. A positiv és egészséges tant megvédte a hiú és fantastikus spe­­culatióba való átváltozásától. Ily phasisokon ment át az ős egyház. De mindig az élet szelleme élteté. Ez volt az ifjúkora. Az ős ke­resztyének megszabadulva a pogányság bűneiből, na­gyobb erélylyel érezték szivökben az evangeliom átala­kító erejét működni, mert összetudták hasonlítani, mik voltak és mivé lettek. A világgal való küzdelmük min­dig erősen figyelmeztette őket a Jézus Krisztus kato­náivá való elhivattatásukra. Mindenki az egyházért élt. Az egyház ezektől, majd az üldözésektől nyert újabb ösztönzést. Bár az igazi aranykora azon időkre van fönntartva, a midőn új ég és új föld leszen, mégis a keresztyén társadalom ez ifjúkora a mennyei szépség vonásaival tündöklik. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. Komárom város történetéből. Vallási villongás. A földrengések, melyek 1768. és 1783-ik években a várost majdnem elpusztították, az 1767. és 1768-iki két rendbeli tűz, mely 893 házat hamvasztott el, koránt sem voltak oly szomoritók, oly leverők a város lakóinak szellemileg emelkedetebb részére nézve, mint a vallási tü­relmetlenség s a protestánsok üldöztetése, mert mig azok az idővel kipótolható anyagi jóléten, ezek a lelken ütöt­tek mély sebeket. Ezen türelmetlenség, ezen üldözés, az első földren­gés idejében 1763-ik évben lépett föl Komáromban leg­­nagyobbmérvben, oly annyira, hogy a protestánsoknak nyilvánosan még az Istent sem volt szabad imádniok. Ezen megszorítást megelőzte ugyan több évekkel *) előbb már néhány, a protestánsok hátrányára kiadott ren­delet és határozat, igy 1619. Komárom város tanácsa Körmendi István, Hollósi Mihály és Marosi Mihály prédikátorokat a taní­tástól eltiltja **). 1666. május 21. kir. kamarai rendelet, mely szerint prot. bíró helyett katb. biró tétetik. 1735. prot. foglyokhoz kath. hitre leendő térítés cél­jából plébánosnak s egyéb szerzetes férfiaknak szabad be­menet engedélyeztetik s ha ezt vagy a tanács, vagy bárki más megakadályozná, súlyos büntetést vonna magára. 1745. Helytartó tanácsi intézmény, mely hivatkozva azon évi szept. 14 én kiadott királyi rendeletre, szigorúan megtiltja prot. temetéseknél mind a kántornak, mind pe­dig a temetésre összegyűlt népnek az éneklést a város­ban és városon kívül, kiséretközbeu, valamint a gyász­háznál a koporsó felvételekor, s a temetőben a sírba le­eresztésnél. 1746. május 27-óu kelt kir. rendeletnél fogva mind­két felekezetű prot. lelkészek köteleztetnek vasárnapi hit­oktatás alkalmával a szószékről kath. ünnepeket az össze­gyűlt hiveknek tudtukra adni, s őket azok megülésére serkenteni, ha valamely lelkész ennek eleget nem tenne^ annyiszor a mennyiszer 12 írtra bírságolandó. 1746. Protestánsoknak tiltátik elöleges kir. enge­dély nélkül új oratóriumot építeni vagy a már meglevőt megjobbitani s ha ezt tenni mégis merészelnék, a ható­ság azonnal, erőhatalommal gátolja meg s az engedetlene­ket jelentse föl stb. stb. Protestánsok oratóriuma. Protestánsoknak azóta, hogy 1672- ik évben temp­lomaik elvétettek s lelkészeik Komáromból kiüzettek, ál­landó imaházuk nem volt, hanem hol itt, hol ott, saját hitíelekezetükbelieknek házukban imádták az Istent! *) Már előbb 1683-ban elüzettek a ref. lelkészek Révko­­máromból s 1704-ig nem volt szabad nyilvános istenitiszteletet tartamok s ekkor is csak arra nyertek egyelőre engedélyt, hogy a keresztyénség három fő ünnepén vihetnek magukhoz két-két lelkipásztort s ez egész 1711-ig igy volt, és sátorok alatt végez­ték ilyen alkalmakkor az istenitiszteletet, 1763-ban már harmad­szor szűnt meg a szabadvallásgyakorlat. Thúry E. **) Ezen adat téves, mert hitelesen ki tudjuk mutatni, hogy Péeselyi Király Imre és Magyart Ágh Jakab voltak ekkor a révkomáromi lelkészek. Thúry E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom