Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-16 / 11. szám
187 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 188 A földrengést követő napokban, a régi u. n. Kálvinista temetŐD, mai Rözáliatér — fenyőkből és deszkákból egy imaházat építettek, hogy a nap heve és eső ellen magukat ott némileg biztosítván, az Istent dicsérhessék. Ezen tettüket a városi tanács 1763. aug. 19-én következőleg tudatta a főkormányszékkel : — Türhetlen Komáromban lakozó helv. és ágost. vallást követők vakmerőségük, magragadták a földrengés okozta zavaroknál az alkalmat, vallásuk njúlvános gyakorlásának béhozatalára. Először ugyanis közvetlen ama rémes napok után, kit sem kérdezve, önhatalmúlag egy, a város közepén fekvő telket elfoglalták s gyengébb deszkákból, — állítólag a földrengés megszűntéig — maguknak menhelyet csináltak. Mely munkájuk megakadályozására — tartván a kitörhető zavartól, akkoriban nem láttuk az időt alkalmasnak. Az utóbbi sokkal vakmerőbb tettüket azonban, tisztünknél fogva el nem nézhetjük, s elnézni nem akarjuk. Ugyanis, a legközelebbi napokban, a kálvinisták a faanyagokat beszerezvén, azokat alattomban — bennünket kijátszó ravaszsággal és oly gyorsasággal, hogy már 16. augusztusban egy több ezer egyént befogadható oratóriumot állítottak fel s abban vallásukat szabadon gyakorolni kezdették. Enn. k hire hozzánk jutván s midőn valóságáról meggyőződtünk, e hó 17-én tartott tanácsülésünkben, az említett hitfelekezet előkelőit magunk elé idéztük, kérdőre vonván őket: váljon ezen törvényellenes tettet kinek tudta és engedőimével követték el ? Az idézetteken kívül mások is jelentek meg, s kérdésünkre vakmerőén ezt felelték : Nekik, mint keresztyéneknek ezt tenni jogukban van és az nem kér., ki őket ebben háborgatja, vagy akadályozza s ők az oratórium használásától el nem állanak, sem azt lerombolni nem fogják. Nem véltük célszerűnek a minden szabadosságra hajlandó emberekkel további vitatkozásba merülni, mert láttuk, hogy ők sem a kir. rendeleteket, sem az ország törvényeit és papság ellenvetéseit, sem végre a mi rosszalásunkat figyelembe nem veszik. Nehogy tehát szent vallásunk legnagyobb kárára kötelességmulasztással vádoltassunk, az említett kálvinistáknak ezen tettüket a felséges helytartó tanácsnak feljelentjük s egyszersmind mély alázattal kérjük, miszerint ezen tényállást ő felsége legmagasabb trónjának tudomására juttatván, az oly ravaszsággal felállított oiatorium elbontatását s vakmerőségük büntetésének azt, hogy a mostani kálvinisták utódai jövőre e város polgárai közé fel ne vétessenek s örök id"re hivatalképteleneknek kijefentessenek : kegyesen kieszközölni méltóztassék, mert attól lehet tartani, hogy rövid idő múlva — a felekezet szaporodása miatt — ezen fészkük bevehetetlenné fog válni. *) *) A reformácziótól fogva, amely templomuk volt a révkomáromi reformátusoknak, az 1617. junius 3-án, mikor az egész város leégett, szintén a tűzvész áldozata lett. A helyett a királyi felség engedelméből uj templomot építettek nagy költséggel, de mivel ez az uj templom, az újonnan építendő vár kimért területébe esett: királyi rendeletből elszóratott. Helyette, királyi Ezen feljajduló iratra jött egy, szept. 22 én kelt helytartó tanácsi intézvény, mely közli a királynőnek abbeli rosszalását, miszerint a komáromi protestánsok, be nem várva a királyi engedélyt, saját vakmerőségükből egy imaházat állítottak deszkákból és fenyőkből ; szigorúan meghagyja, hogy vallásgyakorlatukkal azonnal felhagyjanak,’ az oratórium leromboltassék, s annak anyagai valláskülönbség nélkül a szegények közt felosztassanak. Megparancsolja továbbá, hogy a prot. lelkészek Komáromból azonnal kiüzettessenek; a távozni nem akarók, ha nemesek, perbe fogassanak, a nem nemesek bebörtönöztessenek. A vallásgyakorlat betiltása, s az imaház lerombolása körül óvatosság ajánltatik s az eredményről annak idejében jelentés teendő. Megküldi egyszersmind az oratóriumra vonatkozó kérdő pontokat. Kérdő pontok. 1. Mikor s mely napon kezdették sz. kir. Komárom városában a kálvinista és lutheránus valláson levők az oratoriumjokat épiteni és nevezet szerint kik munkálkodtak a körül? 2. Ki szolgáltatta nekik a deszkákat ? 3. Ki volt kezdője, tanácslója, segítője, biztatója és felinditója, hogy ezen oratórium építtessék és kinek költségével építtetett ? 4. Mikor és együttesen-e mind a két valláson levők, vagy különös időben tartják gyülekezetüket és könyörgésüket, gyülekeznek-e vidéki helyekről és melyekről ide az exercitiumokra s napjában hányszor gyülekeznek és mely időtájban ? 5. Micsoda prédikátorok, hányszor és micsoda valláson levők, honnan valók voltak, vagy vannak itt Komáromban s minémü szolgálatot vittek és visznek végbe? 6. Valamely prédikátorok szüntelen itt tartózkodnak-e, vagy gyakrabban más helyekről és honnan, s mikor szoktak bejárni ? 7. Ki által tápláltatnak és kiknél tartózkodnak ? tí. Vannak-e nekik togátusaik, kicsodák nevezet szerint, hányán vannak, vagy hányán és honnan voltak ? Ezen kérdő pontok mellett 1763. szept. 3. 4. 5i és 6-ik napjain folyt le a viszgálat Weisz György tanácsnok, Spolarics Antal főjegyző és Fekete Pál tiszti ügyész, közbenjöttével. Kihallgattatott Szalay János helv. hitv. 40 éves» Galambos Ferenc róm. kath. 30 éves, Szűcs János hajdú kegyelemből megengedték nekik, hogy templomnak való fundust vehetnek s ott építették fel uj templomukat, toronynyal, építettek két lelkész számára alkalmas lakást, iskolát, melyeket 1676. junius 26-án az esztergomi érsek egy győri őrző sereggel Smid ezredes, Drohosóczi András várkapitány, Tordai Ferencz világi pap és a jesuiták segítségével elvette a reformátusoktól, minden hozzátartozó ingóságokkal együtt átadta a jesuitáknak, utóbb pedig mindazon épületeket átadták a franciscanusoknak, kik a meglevő épületeket mind széthordták s azok helyére építették fel klastromukat és templomukat, a melyek ma is fennállnak. A harangokból a jesuiták is részt követeltek. Épületeiken kívül elvették a reformátusoktól szántóföldeiket, rétjeiket, készpénzüket, arany és ezüst edényeiket, könyvtárukat. Lásd: Das Venvirte Unger- I land 399. 400. 1. Thúry E.
