Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
127 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP. 128 korona tőkéje van,“ vagyis a volt pénztárnok ur ke zelése, a számvevő ellenőrzése, az egyházmegye felügyelete mellett, üres is volt, rendben sem volt a pénztár, most pedig, a miőta ő kezeli 12 ezer korona tőkével rendelkezik. Hát biz ez szép is volna, csúnya is volna, ha igy volna. Szép dolog és dicséretre méltó, Császár barátomra mint pénztárnokra. Csúnya és szégyenletes nemcsak az előbbi pénztárnokra, hanem az összes felügyeletre. De hát nem egészen igy van. Császár István barátom 1898 jan. 25-én tette le, mint pénztárnok a hivatalos esküt az egyházmegyei gyűlésen. Ezután nem tudom mennyi időre, de nem sokára vette át elődjétől azt a pénztárt, a melynek 1897 — 98-ik évi számadását előde az egyházmegyére beterjesztette megvizsgálásra, ezen számadás szerint, mint azt az 1898-ik évi egyházmegyei közgyűlés jk. 84-ik pontja igazolja az egyházmegyei pénztárnak vagyona 8515 írt terhe pedig 3663 frt 37 kr volt ami azt teszi, hogy a tiszta vagyon 485 i frt 63 kr., korona értékben pedig 9703 korona 26 fillér volt. Ez pedig valamivel több a nullánál. Ez a nullánál valamivel több összeg négy év alatt úgy szaporodott 12 ezer koronára, hogy az egyházmegye az eddig létező jövedelem forrásokat 1898. évi közgyűlési jk. 101, pontja alatt hozott határozatával, kettővel szaporította, nevezetesen az interoalaris jövedelemmel, a melynek értéke évenként circa 2000 kor.; 4 filléres pótadóval, a mely cimen 1400 korona szokott befolyni, vagyis évenként mintegy 3400 korona jövedelem többlettel, a mi négy év alatt, nem számítva a múlt évben már nem jövedelmező inlercalárét, kerekszámban maga 12 ezer korona értéket képvisel. Midőn ezeket elmondtam, nem volt célom Császár István barátom és lelkésztársamnak általam mindig elismert és többször nyilvánított érdemeiből levonni, sem vele vitatkozásba bocsátkozni, sem az egyházmegyei pénztár egyesítésének minél előbb keresztülvitele érdekében propagandát csinálni, egyedül csak azt akartam, hogy e lap tisztelt olvasói ne egyoldalulag, hanem a másik felet is meghallgatva tájékozhassák magukat az igy megtárgyalt kérdésben. Kadarkút. Mozsonyi Sándor. KönyrisniEiTtEtés. Egyházi beszédek. Hírnevesebb külföldi egyházi szónokok művei nyomán irta Jancsó Sándor nagy- enyedi ref. lelkész és theol. tanár. I. kötet. Ára 4 kor. A kötet élén b. e. Molnár Albert kolozsvári volt gyakorlati theol. tanár aranyat érő ajánló sorai ékes*, kednek. Klassikus ajánló levél. Rövid, de nagyon elég arra, hogy érdeklődésünket fölébressze. Még visszatérek reá. Előbb tekintsük át, sorban a beszédeket elmeik szerint, mert számozva nincsenek. Legyetek buzgók az Urnák szolgálatában. (Újévi.) Text. Róni. 12, 11. Felosztásában szorosan ragaszkodik a szöveghez. 1. Ne legyetek restelkedők. 2. Legyetek lélekben hévvel buzgólkodók. 3. Szolgáljatok az Urnák egyedül. Tárgyalásában a keresztyénnek változatlan életfeladata a múlandóság közepett, megragadó vonásokkal van leírva. Vájjon ellenségünk vagy e ? (Újévi.) Text.: Józsua V, 13 — 15. Bevezetésében mesterileg domborul ki előttünk a textusban foglalt kép teljes plastikája s a benne kifejezett kérdésre adott fele'et és a felelet utáni újabb kérdésre következő parancsnak minden ponton találó alkalmazását a mi kér. életünkre oldja meg szerencsésen a kidolgozás. Szigorúan biblikus. Mindenütt megragad a bibliai kép és az élet parallelismusa. A Gecsemánéban elénk táruló kettős kép. (Böjti.) T. Lukács : 22, 39—54. A kettős kép szomorú és elijesztő egyrészt; mert meggyőz minket arról, hogy mennyire megfeledkezhetnek és eltévelyedhetnek azok, a kik a Krisztust félreismerik. Másrészről vigasztaló és fölemelő ; mert az Idvezitőt a maga teljes fenségében és isteni tökélyében állítja elénk. A kép egyik alakja Judás és a Krisztus ellenségeinek fegyveres csapata ; a másik maga az Idvezitő. Saját bűneinknek szégyenkező beismerése és beval lása, (Böjti.) T. Luk. 22,45-48. Közöttünk sok rokona van Judásnak. S ha e rokon vonást érezzük, méltán borítja szégyenpír arcunkat s az már jó jel; mert miként a hajnalpírnak kellemes fénye az éjszaka tovatünését és a nap felkeltét jelenti : úgy az arcunkon égő szégyenpír és a keblünkben élő szégyenérzet is biztos előhírnöke annak, hogy az emberi szívben a sötét éjszaka elmúlt és az igazság napja félsütött. Értékesebb az előbbinél. Igazi eleven beszéd, élő ige. Az emberi lélek nagy és mély ismeretére vall. Suhintása mindig elevent ér, de sohasem túloz. Ki az, a ki ma Jeruzsálembe bevonul? (Virágvasárnapi) T. Máté 21, 1 —10. Két részben felel meg az iró. 1. O a legfélségesebb király- és a népnek egyszerű fia. 2. Király, ki alattvalóiban sokszor csalódott — és mégis mindig bízik. A felelet rövid, de tömör. Nincs benne fölösleges szóvirág. Teljesen meggyőz a Krisztus királyságának legfelségesebb voltáról a földi Felségekkel szemben. Dicsőségét nem rontja meg az árulás, gyalázás, megostorozás sőt a megfeszítés sem. Annál nagyobb lesz, fénye még messzebb sugárzik. Krisztusnak a Golgothán hozott áldozata minden áldozatnak bevégzése. (Nagypént.) T. Zsid. 10, 12-14. Felosztás nélkül tanít a pogány és krisztusi áldozatról, kiemelvén az utóbbi tökéletességét. Nem tartalmatlan, de nem is minta beszéd. Krisztus halála. (Nagyp.) T. Ján. 12, 24. Ez a halál. 1. Szükségszerű és 2. áldozathozó. Kifogástalan dispositio, mély hittel, bőséges tanulsággal kifejtve. Húsvéti örömünk. T. Máté 28, 1—lu. Jogos és alapos a mi húsvéti örömünk ; mert 1. a világot megváltó igazság e napon nyert megdönthetetlen alapot és 2. e napon támasztott szivünkben erős reménységet a
