Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
Tizenharmadik évfolyam.8. szám. Pápa, 1902. február 23. Temetési rendtartásunk. *) Valahányszor arra voltam kárhoztatva, hogy halotti búcsúztatásokat hallgassak, mindannyiszor pir futotta el arcomat a szégyen miatt, hogy hiába száműzték reformátoraink szertartásaink köréből a pogányias elemeket, hiába proklamálták s állították vissza e tekintetben is az evangéliumi tiszta, józan egyszerűséget, mi törpe utódok sutba dobva confessióink legkardinalisabb tételeit megtűrjük, hogy némely hitrokonaink, s hozzá meg egyházi sáfárok áldozhassanak temetések alkalmával idegen isteneknek. Az ember-cultusnak egy neme szabadjára virágzik több helyen s kegyetlenséggel párosulva rontja vallás-erkölcsi életünk levegőjét. A halotti verses és nem verses búcsúztatók, halotti dicsbeszédek protestáus kántorok és lelkészek ajakán oly elriasztó fokra csigázták a keresett szavakban károraló szentségtörést, hogy jó ízlésű emberek, kik szent tisztelettel kezelik mindig a vallási kérdéseket, a humanismus, a felebaráti szeretet nevében törnek pálcát temetési rendtartásunk ezen fattyúhajtásai felett. Ezt cselekvő az «Egyetértés» c. politikai napilap «Közéletünk3 rovatának vezetője is, ki a Tomka Samu esetéből kiindulva összehasonlítást tesz protestáns és róm. kath. temetési szertartások között s a protestáns temetés rendjére a tökéletlenség bélyegét süti. Őszintén szólva, a «Közéletünk» nagytudományu írójától megvárhattuk volna, hogy mielőtt tollat fogott, a tárgyat kissé jobban tanulmányozza. Mert, hogy a halotti búcsúztatások, embermagasztaló, hazudozó beszédek ellen szót emelt: ezt igen helyesen tette; de hogy elmélkedése közben a pápista temetést a protestáns rovására feldicsérte: nohát e részben az alaposságnak, az igazságnak merőben hijjával van. A mi az egyszerűen szépet és tisztát illeti, azt nem a pápista cultus tárja elénk. Most csak a temetésről szólva, a gyászmise szertartásain kívül kereszt a koporsón, kereszt és zászló a koporsó előtt, égő fáklyák a koporsó mellett, tömjénfüstölés, vizhintés, ministráló gyermekek, a kántor, a pap keresztvetése érthetetlen latin nyelvű oratiók, antiphonák, rikító papi öltönyök stb. mindezek akkora halmazát képezik a pápistaság temetési ceremóniáinak, hogy e miatt a róm. kath. temetés rendjében a legjobb igyekezet mellett sem találhatom fel azt az ugylátszó egyszerűséget, mely a «Közéletünknek» oly igen tetszik. Sysiphusi munka e sok hókuszpókusz szövevényeiben apostoli simplicistást keresni, a mit csakis az igazi protestáns rendtartásban lelhet fel az, a ki kellő figyelemmel és szeretettel vizsgálja annak lényegét. Igaz ugyan, bogy a protestánsok búcsúztatókat mondanak. De tessék csak utána járni, tartanak biz azt a pápisták is, szintúgy néven szólítva az elhunyt bátramaradottait. Megengedem, hogy miveltebb pápisták felett nem hangzik e mihaszna búcsúztatás; de nem zeng az miveit, értelmes, öntudatos protestánsok felett sem. Legotthonosabb pedig épen olyan helyeken, a hol a protestáns nép szórványosan, kisebb tömegekben lakván túlnyomó számú róm. katholikusok között, a pápista szertartások ha*) E cikket már jan. 23-án kézhez vettük, de eddig nem közölhettük. Szerk. 8 ,*---------------------------* Az egyház és iskola köréből. * ~-----77---------* \ .A. lap szellemi részét Az előfizetési dijak 1 A dunántúli ei ref. egyházkerület hivatalos közlönye. "-tE“Kis József ^ 1 Faragó János felelős azerkesz16 czí— I fom11 1íatárs ezixriére { q mére g megjelenik minden vasárnap. y küldendők.____^
