Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
97 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 98 nem is siralom völgye, ezt a legnagyobb változatosság teszi érdekessé. Az életörömöket itt fájdalmak váltják fel, mert a hol a kedves illatozó rózsát leszakasztjuk} ott a tövisek szúrásait is kell szenvednünk. Barátok csatlakoznak itt a pályafutókhoz, a szívesség nekik új kört nyit, a vonzalom kedves hangokon üdvözli őket s avagy állithatjuk-e, hogy mindez kellemetlen hatással bir ? De másrészről ki nem tudja, mennyiszer kell azt tapasztalni, hogy az a barátság, melynek előbb örvendettünk, csak szinmutatás volt; ki nem tudja, hogy sokszor az a részvét, melylyel társaink bajainkban irántunk lángolni látszottak, hasonló volt a festett tűzhöz, mely nem hogy meleget, de még csak világosságot sem nyújtott; ki nem tudja, hogy sokszor az a szeretett mely élőnkbe mosolygott, csak téli napfény volt; ki nem tudja, hogy sokszor épen az vérzi meg szivünket, kit mások felett bizalmunkkal tiszteltünk meg? Váljon mindez tanusithat-e mást, minthogy a társulatban nem csupán jókkal, hanem álarcáskodó rosszakkal is van dolgunk ? Az ily nem reménylett érintésekre nincs érzékeny szív, mely fájdalmaival önmagába vonulni ne sietne; nincs kebel, mely a földiek sértő nyilaitól megsebesítve biztos menedéket ne óhajtana. Hol találhatni fel ezt a biztos menedéket, ha nem a családi körben ? sok csalódásaink után e világbani veszteségeinkért hol találunk kárpótlást ? szenvedéseinkben hol találunk enyhítő balzsamot, hanem hitestársunk szeretetében ? a ránk nehezkedett bajok súlyos terhe alatt adhat-e valami nagyobb erőt — a körültünk dúló életviharok után szerezhet-e más megújulást, mint annak édes tudata, hogy egy sziv hőn érez irántunk, hogy minden egyes, ebből fölszakadt sóhajok érettünk mindmegannyi fohászok Istenhez ? Mit mondjak azon könnyükről, melyeket a legbuzsróbb részvét facsart ki a kedves szemeiből? harmat cseppek azok, melyek a lankadó virágnak új életet kölcsönöznek. Minekutánna a világi lét árnyéklalatait néhány vonással kimutattam, hallgassak-e a fényjelenetekről, a derű napjairól? hallgassak-e arról, hogy itt a munka, a hivatal szorgalmas emberét jutalmak is szokták kísérni ? hallgassak-e azokról a pillanatokról, melyek a tiszta haszon és gyönyör gyümölcseit termik a becsületes fáradozónak ? Elhallgassam-e azokat a koszorúkat, melyekkel a közérdek bajnokának homlokát díszíti a méltányolás ? Elhallgassam-e mindazt a drága élvezetet, melyet ezek nyújtanak ? Oh ezekről nem lehetett előttetek hallgatnom. De mondjátok meg, ér-e valamit az az öröm, melyben senki sem osztozik velünk? érnek-e valamit a legszebb jutalmak, érnek-e valamit a gyümölcsdús pillanatok, érnek-e valamit az érdem koszorúk, ha azok felett egy szerető lény szemei reánk üdvárasztólag nem sugárzanak ? Igaz részvét, szerető szív nélkül haszontalan minden dicsőség. Ha azért kér. házaspár! boldogok akartok lenni: azt a hő szeretetet, mely egyesülésre hivott titeket, szentül megőrizzétek, ez legyen geniustok mind a szerencsében mind pedig a szenvedésekben; ez legyen védangyala annak a mennyországnak, melynek most Isten kegyelméből alapját megvetettétek : igy későbbi napjaitokban szép emléket fogtok bírni; igy leend e világon egy olyan fénypont, melyhez majd viszszatekintve, szemeitek könybe lábbadnak, melynek sugárai mint a lealkonyodott nap, egy világos vonalt hagyandnak fenn. Kérlek soha ne felejtsétek, mit egy jejes honfitársunk mondott: Szerelem kell a kebelnek, nem ragyogás, neki a nyári nap melege kell, bogy virágozzék. (Eötvös Carthausi). Közli : VÁGMELLÉKI. Aeijjes ktizh'ményrl;. — Uj tanácsbilfó. A pápai egyházmegyében a lemondás folytán megüresedett világi tauácsbirói állás betöltése céljából az esperesi hivatalhoz benyújtott szavazatok f. hó 6 án felbontatván és összeszámittatváu, kitűnt, hogy a szavazatok általános többségével dr. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő' s a pápai egyházmegyének világi főjegyzője választatott meg. Egygyel ismét több tér nyílik meg egyházunk e nagyra hivatott, buzgó tagja előtt, hol jóakaratát és tehetségét értékesítheti. Szívesen' gratulálunk neki is, meg az egyházmegyének is. — A pápai ey. ref. gyülekezet terve. A Pápai Lapok január 19. szám vezércikkéből: „Most készül az ev. ref. egyházközség is egy régi kedves óhajtását megvalósítani, hogy tudniillik tervbe vette egy, a mai kornak megfelelő, díszes temploma építését oly helyen, hol mind a szép térnek, mind pedig, a mi kedves városunknak valóban diszére fog válni az épület. Legmelegebben üdvözöljük a szent célt, a nemes, magasztos tervet. ! És azt kívánjuk, bogy a szándék és fenköit eszme valósuljon meg tényleg.** — Pápai Közlöny január 26. számában vezércikkben foglalkozik a ref. gyülekezet tervevei. A cikkből közöljük a következő részt: „Nagyszabású tervek kivitelére határozta el magát a pápai ev. ref. hitközség. Nincs kifogásunk, de nem is lehet ezen tervezetek ellen, mert megvagyunk győződve, hogy a város is, a hitközség is, csak nyerni fognak, ha a szép tervek minél rövidebb idő alatt megvalósíthatók lesznek. Nyerni fog vele az ev. ref. hitközség, mert temploma számára a legdíszesebb teret kapná meg, — nyerne vele az egyházkerület, — mert iskoláinak közvetlen szomszédságában lenne elhelyezve a templom és nyerne vele a város is, mert a nagy épületek által most már teljesen elnyomott színházától rövid utón és a mi íő, költség nélkül megszabadulna, és nyerne cserébe egy szép teret, — a tér közepére épített új szebb és nagyobb színházzal. De nyerne vele a város továbbá azért is, mert a Széchenyi teret egy szép kifogástalanul épített templom csak emelné és a város díszére szolgálna beláthatatlan időkig. Annyi bizonyos, hogy az ev. ref. templomnak a Széchenyi téren leendő felépítése ellen nem hallottunk még kifogásokat, de ilyeneket hallani talán nem is fogunk, mert az eszme akármelyik oldaláról vizsgáljuk is, életrevaló és a mi fő, a jelen esetben a közérdek a magánérdekkel teljesen összeegyezhető.**
