Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
903 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 904 Minden egyháztag fizetne 2 korona évi egyházi adót. Ezenfelül 20 korona állami adóig az állami adó után 25°/0 ot, 20 -50 koronáig 20, 50—100 koronáig 15, 100-200 koronáig 10, 200 koronán felül pedig 5°/c-ot úgy azonban, hogy az emelkedésnél az alacsonyabb kategória százaléka érvényben maradván, a fogyó százalék csak a magasabb kategória külömbözeti öszszegét illetné. Pl. 20 korona után 25°/0=5 korona ; a 20-50-ig terjedő kategória külömbözeti összege 30 korona után fizetendő 20°/0~6 kor.; összesen : 20—|—30== 50 korona után 5+6=11 korona; az 50 -100-ig terjedő kategória külömbözeti összege 50 kor. után fizetendő 15°/0=7 kor. 50 fillér, összesen 50+50=100 korona után 11+7.5=18 kor. 50 fillér stb. A hol az ezen kulcs szerint bejött egyházi adó nem fedezné a kiadásokat, ott a szükséglet fedezve lenne a központilag kezelt államsegélyből, de osak azon gyülekezetekben, a melyek ezt kérik. A javaslatot*) indítványozó gróf Tisza István véleménye szerint „a segítés feltétele kell, hogy az legyen, hogy az illető gyülekezetek egész teherviselési képessége igénybe vétessék.“ Ez helyes, ámde nagyon téved a gróf ur s az egész convent, mikor a hívek teheviselési képességét ezen kulcsban állapítja meg. Ezen kulcsnak ugyanis kettős hibája van. Először is az, hogy 2 koronában állapítja meg a személyadót, a melyre vonatkozólag már e lapok hasábjain is eleget hangoztatta a lelkészi kar, hogy az lehetetlenség. Már pedig e tekintetben a lelkészi kar véleménye kell, hogy mérvadó legyen, mert ők legjobban ismerik a viszonyokat. Két korona személyadó mellett nem segítünk az adórendezéssel a szegényebb osztályon, — mig a gazdag gyülekezetek meg — nagyon jól mondotta Hegedűs Sándor — ellene fognak annak mondani, mert a mostani adójuknál ez magasabb. A másik hibája a javaslatnak az, hogy mikor a teherviselési képességre van fektetve, akkor a gyengébbet 25°/0 az erősebbet pedig csak 5°/0-al rója meg. Mert a magasabb kategóriában benfoglaltató kisebb kategóriának is külön megadóztatása csak kevéssé segít e bajon s nein törli el a javaslatnak azon végtelen hátrányát, hogy bizon ez nem progressiv adózás. Hiszen világos, hogy a kiváltságosoknak előnyt nyújt, a szegényebb osztályon meg vagy egyátalán nem, vagy alig-alig segít valamit. Az egyházi adó rendezésnél tehát ily magas és aránytalan kulcs alkalmazása mellett több sebet ütünk, mint gyógyítunk. De lássuk csak, mi következése lesz az egyházi adórendezésnek a lelkészekre és tanitókra. Közóhajnak látszik az, hogy a lelkészek és tanítók termény fizetése megváltassék pénzértékre. S hogy ez meg lesz, mutatja az adózási javaslat, mely tisztán pénzbeli adózásról tesz említést. Ha ez, vagy bármely pénzbeli adókulcs alapján az egyházi adózás keresztül megy, akkor ebből okvetlen következik, hogy a lelkészi conventió leveleket revideálni kell s pénzértékre *) E javaslatot már is, akármi utón a nyilvánosság elé kellett volna bocsátani egész terjedelmében, indokolással együtt. Szerk. átváltoztatni, mert hiszen a hivek csak pénzt fizetnek. Ámde, kérdés, hogy milyen értékbe, jobban mondva mennyibe lesz számítva a termény ? Hát bizon azt nem lehet sem többe, sem kevesebbe számítani, mint a mennyibe a cultus minister a congrua rendezés alkalmával felszámította. S nem szólhat ellene a lelkész, mert saját bevallása, sőt volt rá eset többszöri fölebbezése után lett megállapítva ; de nem tehet az egyházi felsőbbség sem, mert az ő ajánlata s aláírása mellett lett a lelkész bevallása fölterjesztve. Mi lesz tehát a lelkészekre — értem a congruásokat — az adórendezés következménye ? Az, hogy legalább is 95°/0 nagyon, de nagyon meg lesz károsítva. Hogy azután ennek maguk az okai, az más kérdés ; de a tényekkel számolnunk kell. De a híveknek csak pénzbeli adózása maga után vonja a tanítók, közelebbről a kántortanitók terményeinek megváltását is. Hát ennél miféle kulcs alkalmazható ? Bizonyára nem más mint a lelkészénél, mert, hogy egy ugyanazon faluban a hasonló minőségű fa a lelkésznek 8 frtot érjen, a tanítónak 12-őt, az lehetetlenség. Vagy hogy az egymás mellett fekvő papi s tanítói földek munkája megváltásakor a pap 4 frtot kapjon holdjáért, a tanító pedig 8 frtot, annak képtelenségét mindenki beláthatja. És vájjon oka-e az a tanító, hogy a lelkész a congrua rendezéskor helytelenül vallotta be jövedelmét ? Lehet-e őt azért büntetni ? Mert hogy a tanitóra büntetés lenne terményeinek a lelkészi congrua felszámítása szerinti megváltása, az napnál világosabb. íme az adórendezés folytán ilyen jövő vár a lelkészekre és tanítókra. Hogy a bajon segiteni kell, az bizonyos ; de hogy miként, az már azután fogas kérdés. Az adórendezéssel nem hagyhatunk félbe, mert arra égető szükség van; de az egyházi hivatalnokok ezreit sem károsíthatjuk meg, habár sok helyen maga az illető is a hibás. Ezekre óhajtottam felhívni most lelkésztársaim figyelmét. Keressék s közöljék a megoldási módot; közelebb én is, bár mint nem congruás nem vagyok közvetlenül érdekelve, elmondom véleményemet. Csetény. Bállá Endke. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés. Tartotta: Csizmadia Lajos theol. akad. tanár. 1902 szept. 11-én. (Folytatás.) I. Első dolgunk tehát tisztába jönni az Igével és a vele szorosan egybefüggő kérdésekkel. Lássuk meg: mi az ige ? miért, mi célból és mely utón módon adatott ez nekünk ? Az Ige : Istennek az emberekhez intézett beszéde, izenete. Kijelentése, közlése Isten azon gondolatainak, a melyeket az ember felfoghat és megérthet. Kijelentése
