Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
905 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 906 és közlése Isten azon lelki tartalmának, mely az ember szellemi és erkölcsi fogékonyságának megfelel. Mely közlés által Isten az emberekben a magáéhoz hasonló érzelmeket és gondolatokat kelt életre. így a kijelentés voltaképen az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődésének irányitója, szabályozója. Sőt princípiuma, éltető elve a közönséges erkölcsiségnél magasabb rendű erkölcsi életnek. Annak az életnek, mely az új-testamentom terminológiája szerint kiindul az újjászületésből, ténylegessé válik a megtérésben, tetőpontját eléri a megszentelődésben és végcélja a váltság. Istennek ez a kijelentése, akaratának, gondolatainak ez a közlése nem egyszerre, hanem hosszú időkön keresztül, századokon és egyes kiválasztott emberek közvetítésével történt a korok szükségeihez képest. Végül a Krisztus által, kiben egész teljességében kijelenti önmagát (Zsid. 1.1.) A kit ép ezért az egyik evangéliom kiváltképen Igének, testté lett Igének nevez. (Ján. 1: 14.) Istennek a különböző' időkben adott kijelentését, a próféták és a Krisztus utján közölt beszédét, valamint az emberek érdekében véghezvitt cselekedeteit, üdvtényeit egy iratgyüjtemény : a szentirás foglalja magában. A szentirást, vagy közönségesen ismert és használt idegen eredetű nevén nevezve : bibliát a köztudat teljes joggal ruházta fel „Isten Írott Igéje“ névvel. Mert bár a benne foglalt egyes könyveken, mint irodalmi müveken az idő és a hely, a melyben és a hol Írattak tagadhatatlanul nyomukat hagyták : de viszont világosan nyomozható és felismerhető, hogy eredetükre és formájukra nézve bármennyire különbözzenek is egymástól, a tartalmuk lényegében ugyanaz. Mert bár a kijelentés közegéül felhasznált egyéneket századok választják is el egymástól és bár értelmi tehetségre, jellemre, viszonyaikra nézve végtelenül különbözzenek is egymástól: az általuk nyilatkozó kijelentés szelleme azonos. Ép ezért szükségtelen túlzásnak találjuk a többször és több oldalról feltett kérdést: vájjon a biblia a maga egészében Ige-e? Vagyis Ige-e mindaz, a mit tartalmaz ? Felhozzák, hogy sok tisztán emberi vonatkozású részlet van benne. A hitre és az erkölcsre tartozókon kívül az emberi ismeret majd minden ágából tartalmaz valamit. Van benne cosmogonia, történelem, földrajz, bölcselet stb. De, — és ezt különösen kiemelik, — az emberi ismeretek köréből legtöbbnyire oly felfogással tanít, mely a mi tisztultabb tudásunkkal nem egyeztethető össze. Hallottunk pl. gúnyolódásokat pl. Mózes természetrajzi classificatiója fölött, a mint az állatokat rituális szempontból tiszta és tisztátalanokra felosztva, egyeseket más fajok közé soroz, mint a mai természettudomány. Majd meg egyes oly kifejezésekre mutatnak rá, mint a melyek Istentől nem származhattak. Ilyen pl. Jeremiás keserű panasza : „Megcsaltál Uram engemetu (Jer. 20: 17.) Majd ismét a Koheletnek, a Prédikátornak pessimÍ8ta vergődését veszik ilyenül. Akadnak olyanok is, a kik történelmi érzék és ismerethiányában az ó-testamentom egyes parancsán, vagy erkölcsi tanításán botránkoznak meg. Sokan meg az ős hajdankor néhány kegyes emberének botlását, vétkezésének történetét szeretnék kitörülni a bibliából. Megadván mindenkinek az illő tiszteletet, megjegyezzük, hogy az e fajta kérdések feltevésében nem gyönyörködünk. Ama hiába való foglalatosságok közé sorozzuk, melytől az apostol óva int (I. Ján. 4: 7.) De nem kényelem-szeretetből, nem is a gondolkodástól való félelemből. Hanem, mert úgy vélekedünk, hogy minden, a mi a szentirásban foglaltatik, még ha nem egyenesen Isten szájából származott Ige is, de ahoz tartozik. Egyik lényegesebb, másik kevésbbé lényeges részét alkotja. De hozzá tartozik. Elválaszthatatlan járuléka, kerete az igének. Mi úgy vélekedünk dr. Hortonnal, hogy: „az ige nem egy csomó igazság, a miket egy könyvbe, vagy füzetbe ki lehet írni és be lehet tanulni. Nem is csupán néhány elv, a miket változott körülmények^ között egyes fölmerült esetekre alkalmazni lehet és kell. Hanem az Istentől egy bizonyos időben és bizonyos helyen kiindult eleven erély, melynek működése legtalálóbban a sziklát zúzó pörölyhöz, vagy az idegszálakat kikereső és szétválasztó éles bonckéshez hasonlitható *). Ilyenné pedig reánk nézve csak úgy lesz az ige, ha meg nem csonkítjuk. A hozzája tartozóktól, a járulékaitól meg nem fosztjuk. Egyébiránt mellékesen megjegyezzük, hogy a biblia cosmogoniája tömör és az ős népekéhez viszonyítva páratlanul józan. S főbb vonásaiban megegyez azzal, a mit a tudomány a világteremtéséről, — vagy hogy a tudós körökben kedvelt kifejezéssel éljünk, — a világ alakulásáról mondhat. A szentirás történeti adatai pe. dig a legújabb kutatások bizonysága szerint a legpontosabbak és hitelesebbek az őskorból fönt maradt okmányok között. És minden történeti tanítása isteni tanulságot nyújt. Páratlan igazságszeretetét, igaz mondását épen az bizonyitja, hogy egyes kegyes férfiak botlását, bűnét nem takargatja, nem szépitgeti. Híven rajzolja az emberi életet és ez által is tanít. A bibliának pedig a mai bővültebb és alaposabb ismereteinkkel ellenkező állításaira csak annyit jegyzünk meg: a biblia sohasem arrogalta magának egyes tudomány ágak létrehozását, fejlesztését, a tudományos tételek megállapítását. „A bibliának az emberi ismeretek bármely ágához tartozó közléseinek vezéreszméje nem a tudományos, hanem a vallásos. A természeti tények és elvek birodalmában természetfeletti ihletéssel mozog. Ez különbözteti meg az ó-kor miaden más irataitól, — de egyúttal ez a körülmény emeli föléje a tudományos gáncsoskodásnak is“ **). Istmétlem, a szentirás úgy a mint van, a maga teljességében lehet csak ránknézve a könyvek könyve, az emberiség családi könyve. Csak a teljes szentirás, vagyis a részeitől meg nem fosztott, meg nem csonkított ige alkalmas a tanításra, a feddésre, a megjobbitasra. (II. Tim. 3 : 16.) (Folyt, köv.) *) Dr. Horton’: „The Word of God“ 197. **) Laidlaw : „The antropology of Bible.“ 105. 52*
