Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
Tizenharmadik évfolyam.52. szám. Pápa, 1902. december 28. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ezimére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelaxnatiók Faragó János íőmunkatárs ezimére küldendők. Az egyházi adórendezés és következményei. A magyarországi ev. reform, egyház nagy és nevezetes esemény előtt áll: zsinatot akar tartani. Tudjuk, hogy mindig nagy megfontolás és körültekintésnek kell ezt megelőzni, s a fölvetett törvényjavaslatokat meg kell hányni vetni; de erre talán sohasem volt oly nagy szükség, mint most. Hisz látjuk, hogy mostani törvényeink mellett pusztulunk, veszünk; hiányait tehát pótolni kell. Ha emlékünkbe idézzük a lapokban pár év óta megjelent egyesek elmefuttatásait, valamint a lelkészi értekezletekről közölt tudósításokat, azt látjuk, hogy sokan a bajok egyik főokának a népiskolai vallásos nevelés elhanyagolását tartják. S ki merné azt állítani, hogy e zsinaton e tekintetben nem égetően szükséges intézkedni? Némelyek meg a nőnevelés felkarolásában látják az egyik fő mentőeszközt. S nem tudjuk-e, hogy mostani törvénykönyvünk ezen nagy és fontos kérdésről mélyen hallgat. Mások meg a papnövendékek képzésének, a mai rendszertől eltérő, új alapokra fektetését sürgetik. S nem kézzel fogható-e, hogy e tekintetben is tenni kell valamit? A közelebbi debreceni tanári congressus lefolyása nem intézkedésre készt-e bennünket? Avvagy nem elég méltó és fontos-e e kérdés arra, hogy legalább csak a főbb részletei is a törvényben legyenek körvon alozva? Olvastuk azt is, hogy a lelkigondozás intenzivebbé tétele az, a mi egyházunkat senyvedő állapotából kiragadja. S kérdezzük meg lelkiismeretünket, nem jogos-e e panasz? Nem kell-e bevallanunk, hogy zsinatunknak e nagy horderejű kérdésre is ki kell terjeszteni figyelmét? Sok ember nem-törődömségét látva, van-e más eszköz, mint hogy a teendőket körül kell Írni 8 azt felelősség terhe mellett kötelességgé tenni? De hallottunk olyan hangokat is, hogy a mai egyházi adózás mértéke az, a mi pusztulásunkat okozza. S nem olvashattuk-e az állami statistikából, hogy egyházunkat csakugyan az adózás miatt hagyják el legnagyobbrészt híveink ? Ezek, s még több itt fel nem sorolt reformokra nézve kell összeülendő zsinatunknak törvényt alkotni. Az előkészületekre a convent az első lépést megtette: nov. 25-én összejött s öt napon keresztül tárgyalta az elvi jelentőségű teendőket, illetve kérdéseket. Szinte nélkülözhetetlen, hogy a convent munkája a nyilvánosság előtt tárgyaltassék, megbiráltassék. Hiszen részint a készületlenség, részint pedig az egyes kérdések fontos volta miatt, a legtöbb dologban a döntést elhalasztotta a kerületek véleményének beérkezte utáni időre; vagyis mint a «Sárospataki Lapok» kifejezi, csak olyan «félbe-szerbe, szarka-fészek» forma munkát végezett. A kerületek és egyházmegyékre tehát nagy és fontos feladat vár. Megvallom, a convent munkájának minden főbb ágához szeretnék hozzá szólni; most azomban csak az egyházi adórendezésről szóló javaslatára s ennek a híveket, valamint a lelkészeket és tanítókat érintő következményeire terjeszkedem ki. Mi az adórendezésre nézve a convent javaslata? Röviden elmondva a következő: 52 Az egyház és iskola köréből. I dunántúli ev, ref. egyházkerlilet hivatalos közlönye. —5— megjelenik minden vasárnap.
