Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
Tizenharmadik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1902. december 7. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czlm éré küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. DEegjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4- kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János iomuLiilsatárs ozimére liiilclen cl olz. A tolerantiáról. Az „Alkotmány“ négy számában foglalkozott közelebb a népkönyvtárak ügyével. Sehogy sincs megelégedve se a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa által összeállított s a kultuszministérium által helybenhagyott ifjúsági könyvjegyzékkel, se azzal, a mit a földmivelésügyi ininisterium az általa létesített könyvtárak számára készített. E jegyzékek n. i. azt bizonyítják, hogy „az állam által, vagy az állam támogatásával fölállított népkönyvtárakból szeretnének kirekeszteni minden olyan kön) vet, melynek felekezeti színezete van j csak az általános vallásosság, tehát a racionalismus tbeologiája szerint való vallásosság juthat érvényre..A jelszó az, hogy a vallás ne alkalmatlankodjék ezeknél a népkönyvtáraknál. A vallás vonuljon vissza „a templomba, mint valami azilumba.“ Szeretné tehát, ha a felekezeti színezetű könyvek is helyet foglalnának ama könyvjegyzékekben ; teszem azt a Luthernek, Zwinglinek, Kálvinnak Knox Jánosnak stb.-nek általunk megirt életrajzai, vagy az eperjesi vértörvényszéknek, a gályarabok történetének, a III. Károly és Mária Tkerézia alatti erőszakos és sima térítéseknek leírása ; avagy a jezsuiták működéséről s egykori eltöröltetésükről irt hű rajzok ! Vagy ha nem is éppen ezek, de a reformatiónak a népek szellemi és anyagi jólétére, előhaladására, a népjogok folytonos fejlődésére gyakorolt jótékony befolyásáról, a reformatiónak tiszta bibliai tanításairól irt vallásos és erkölcsi irányú könyvek. Úgy szintén az unitáriusoknak és a zsidóknak megfelelő irataik !. .. Az ám, ha a pápista valláson kívül mást is elismerne vallásnak! De szerinte csak egy vallás van, azokó t. i. a kik a pápát követik. 'A többi nem számit. Ezért aztán csak a mellett ránt kardot, hogy a pápista kiadványok miért nem vétettek föl a jegyzékekbe ? ! A könyvjegyzékek összeállításánál mint súlyos mulasztást felpanaszolja azt a mostoha elbánást, melyben a Szent-lstván■ Társulat kiadványai részesültek. Megjegyzi, hogy nem beszél belőle se üzleti érdek, se elfogultság; „mi éppen az elfogultság ellen szállottunk sikra, úgymond. A felekezeti elfogultság ellen, legyen az akár a szabadköm,ires felekezeti elfogultság, akár a protestáns felekezeti elfogultság“ . . . Hát nem igaz a példabeszéd, hogy a ki sárgaságban van, mindenkit és mindent sárgának lát?! A magyar állam ma „szabadkőmives felekezeti állam; vallása az ész-vallás, a rationalismus. Ez a tényleges uralkodó vallás, a többi — akár bevettnek, akár elismertnek mondott — csak többé- kevésbbé tűrt vallás.“ ... A felekezeti elfogultság ellen beszél Magyarországon az Alkotmányi A mindenek által jól ismert, megtestesültelfogultság kiadja magát elfogulatlanságnak ! Hisz ha a protestánsoknak is egyenlő mértékkel akarna mérni : akkor fel kellett volna panaszolni azt is, hogy miért nem jelöltek ki e könyvtárak részére iratokat a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, a Luther-Társaságnak, a Dávid Ferenc egyletnek stb. népies, vallásos és real ismereteket közlő iratkáiból ? Fel kellett volna hívnia bennünket is együttes föllépésre a vallásos iratok érdekében. De ez már más ugy e ? ! Igazán figyelemre méltó és feltűnő az az arrogantia, a melylyel lépten nyomon érvényesíteni akarja fensőségét a pápistaság. Megmerik kérdezni az országgyűlésen, hogy a római kath. ministerek miért nem jelentek meg a római kath. nagy gyűlésen ?! Tüntetnek, hogy a pápa püspöke nem vehet részt a protestánsokkal közös istenitiszteleten! Követelik, hogy az ő népies iratkáik, mik nem csak a más vallásuak ellen, de a magyar törvényhozás által alkotott törvények és intézmények ellen is gyűlöletet, megvetést szórnak, vétessenek föl a közös népkönyvtárakba ! Abban, a mit a tolerantiáról mond, általánosságban megegyezem vele. Azt mondja t. i. hogy „az a tolerantia, a mely közönbös a különféle vallásbeli tanok és intézmények iránt, olyan indolentia volna Isten irányában, a melyhez foghatót hiába keresnénk. A tolerantia egy hamis jelszó. A dogmatikai tolerantia tényleg nem létező dolog. A hitvallások nem tekinthetik egymást „kedves kollegák“ nak. A katholicismus nem, mert meg van győződve, hogy Istennek a hamisítatlan
