Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
Pápa, 1902. január 5. Tizenharmadik évfolyam. 1. szám. Felhívás előfizetésre! E számmal a tizenharmadik évfolyamát kezdi meg lapunk. Olvasó közönsége jól ismeri hát szellemét, irányát, törekvését. Ezért szükségtelennek tartjuk, hogy részletes programmot adjunk. Elég, ha rámutatunk, hogy mint az egyházi közéletnek orgánuma, igyekszik annak minden terét s azon minden mozzanatot figyelemmel kisérni. Elég, ha fölemlítjük, hogy sikerült az érdeklődést oly mértékben fölkeltenie, hogy mig egyrészről részesül annyi anyagi támogatásban, amennyi fentartásához szükséges, addig másrészről szépen sorakoztak szellemi támogatására is szerte az egész egyházkerületben. A szerkesztő maga néha hónapokig alig jut szóhoz, annyi a közölni való. Ezt természetesen nem panaszként emlitjük föl; ellenkezőleg: örvendetes jeleként annak, hogy mind szélesebb és szélesebb körre terjed a közügyek iránt való tevékeny érdeklődés. Vajha ne lankadna ez új évben is. Most meg éppen jelentőségteljes évek jönnek ránk a zsinattartás miatt. Szeretjük hinni, hogy ez az érdeklődést, a támogatást még fokozni fogja. Mi pedig minden jogosult kívánalomnak igyekszünk megfelelni. E részben bátran rámutathatunk arra a tényre, hogy ha az ügyek sürgőssége kívánta, éppen nem tartózkodtunk mellékletek adásával siettetni azoknak letárgyalását. A tárgyilagos vitatkozásoknak, a legellentétesebb álláspontról is, szabad folyást engedünk. A tapasztalat igazolja, hogy nem gátol ebben bennünket lapunk hivatalos jellege. Bátran szólhat tehát bárki is, szólhat magyaros nyíltsággal, de tárgyilagosan Midőn az eddig tapasztalt anyagi és szellemi támogatásért hálás köszönetét mondunk lapunk minden előfizetőjének és munkatársának: szeretettel kérjük azt jövőre is; kérjük, hogy legyenek szívesek előfizetéseiket minél előbb megújitani, A SZERKESZTŐ. Karácsonykor! *) Itt van ismét az áldott karácsony ünnepe. Úgy tetszik, bogy ilyenkor talán az ég is közelebb jön a földhöz és a lég reszketve hozza az angyalok örömdalát: „dicsőség a magasban Istennek, békesség a földön s az emberekhez jó akarat.“ A templomokban megzendül az örömének s az evangéliom örömöt hirdet mindenféle népnek és nemzetségnek. Már 1900 éve elmúlt, mióta ez az öröm hirdettetik, mégis úgy látszik, hogy oly sok a bánai, szomorúság ezen a világon. Mert forr, forrong, zúgolódik az emberiség nagyrésze most is; az anyagiakban való telhetetlenség, a pénzimádás, a féktelen önzés s az ezek nyomán járó elégedetlenség olyan sok bajt, sok szomorúságot okoz még most is. Pedig azok a csillagok, melyek a Jézus bölcsője körül lágyulnak, el tudnák oszlatni a földi bajokat s igen sok tekintetben örömnek, örvendezésnek, jóreménysógnek hazájává változtatnák ezt a viszontagságos földi életet. Az azonban okvetetlenül szükséges, hogy minden egyes lélek magába vegye s azután kövesse is azokat az égi javakat, kincseket, melyek ott ragyognak a Jézus bölcsője körül. Tudjuk, hogy a Jézus evangéliomának egyik legtündöklőbb pontja, legdrágább köve az, hogy Isten előtt személyválogatás nincsen, hanem kedves előtte minden lélek bármely nemzetségből való is — ha az Urat féli s annak akaratját cselekszi. A lélek, az egyén alkotja az emberi társadalmat, az egész emberiséget is; úgy hogy az emberi nem megváltása, megtartása, csak az egyes lélek, egyén megváltása, megtartása által következhetik be. Ezt a dicső, örök értékű, isteni munkát végezte el Jézus, mikor megmutatta az utat, mely az égbe, a magasba, az örök dicsőség hazájába vezet. Elévülhetetlen örök érdeme a reformációnak, hogy *) Karácsonykor nem közölhettem ezt az erősen polemikus cikket: most im közlöm. Szerte. 1 *---------------------------* Az egyház és iskola köréből. * 7 * A. lap széliéiül részét előfizetési dijak r:;r::TM: i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatás közlönye. Kis József ^ ,J Faragó János felelős szerkesztő oísí— * * foixiu.nliaLtá,rs czimére mére küldendők. megjelenik minden vasárnap. *_____^denaßfc.____ a ------------------»
