Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

Tizenharmadik évfolyam.45. szám. Pápa, 1902. november 9. DUNÁNTÚLI A. lap uctlUini részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő cici­mére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reulamatiék Faragó János tőmunkatárs uzimére küldendők. Egyházközségi főgondnoki székfoglalo-beszéd. Mélyen Tisztelt Egyházi Közgyűlés. Református Hívek! Illendő tisztelettel fogadom a közgyűlés egyhangú határozatának a tolmácsolását, mely­­lyel engem a pozsonyi ev. ref. egyház világi vezéréül, főgondnokául választott; mintegy ihlet­­szerüen hat reám a bizodalom ilyetén való meg­nyilatkozása, különösen akkor, mikor ebben a gyülekezetben még ily kitüntetésre nem szolgál­tam reá és ha végig tekintek az előttem és kö­rültem levő tisztes gyülekezeten, lehetetlen arra nem gondolnom, hogy a választás, a megtiszte­­lés érdemetlent ért; hány hivatottabb, bölcsebb és érdemekben megőszült alak lett volna egy­házunk tagjai között, ki talán társadalmi állá­sánál, tekintélyénél fogva sokkal hathatósabban tudott volna kicsiny egyházunk érdekében közre­működni. Annak igazi vezéreként mutatkozni. De ha már engem ért a kitüntés, s álta­lános óhajtás az, hogy én legyek a világi ve­zére ennek az egyháznak, önként felmerült ben­nem az a kérdés, vájjon miféle okok indították a vezetőséget arra, hogy a választottat személyem­ben találják fel. Talán tenni vágyó fiatal erő jutalma akar ez lenni!? Ha igy van, megnyugtat ez a gondo­lat, mert ebből akkor erőt meríthetek a meg­lévő erőhöz, s akaratot az akarathoz, kitartást a kitartásomhoz; s eloszlatja ez a körülmény a bennem felmerült ama kételyt, hogy miként fo­gok megfelelhetni a bizalom által rám hárított feladatnak. Midőn mély fejhajtással köszönöm meg a kitüntető, megtisztelő választást, legyen szabad kijelentenem, hogy a szokástól eltérőleg a mai nappal megkezdendő működésem programmjá­­nak elmondásától eltekintek. Programmom egyet­len szóban talál kifejezésre, ez a munka, tevékeny­ség az egyház érdekében. Hogy azonban általában miként fogom fel a helyzetet, melybe jutottam, tartozom annak a kijelentésével, hogy főtörek­vésem mindig az leend, hogy a puritán egysze­rűség, a szeretet ezen magasztos vallásának a követőinél minél jobban kifejlődjék; az egyenes gondolkozás, a mesterkéletlenség ezen egyház minden tagjában úgy a magán életben, mint a társadalmi érintkezésben teljes mértékben kife­jezésre juthasson, mert csak igy sikerülend az életben is lábrakapott divat-hóbortot leküzdeni. Ez a szellem jusson kifejezésre életünk minden fázisában, az egész vonalon, ez tartsa tisztán erkölcsi életünket, melyet a modern mű­vészet lábbal tapos. Hisz a mi vallásunk a szív és az ész vallása. Hogy azonban ezt a célt megvalósíthassuk, szükségünk van arra, hogy híveinkben a vallá­sos érzést minden eszközzel neveljük és olyan magas fokra emeljük, hogy azok nehéz körül­mények között a bitben, a vallásban találják meg legfőbb megnyugvásukat, hogy legyen ná­luk a vallás a minden jóra, nemesre való tö­rekvés kutforrása. A mi egyházunkban ennek a szellemnek az ápolása meg van könyitve az által, mert egy­házunk az értelmiség jelentős fokán álló olyan tagokból áll, kik megértik az intő szózatot, mely a vallásos érzés ápolására buzdít. Főkötelességemnek fogom tartani, hogy az 45 • Az egyház és iskola köréből. 4 Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. 0 Hegjelenik minden vasárnap. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom