Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
757 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 758 Ezt az igazságot, a történelem e nagy tanítását talán sohasem volt nagyobb okuuk hangoztatni, mint most. Alig volt kor, melyben az idők jelei sürgetőbben intenék a komoly gondolkodókat, hogy ez igazságra rámutassanak, hogy azt embertársaik szivébe mélyen bevésni igyekezzenek. Úgy tetszik nékem, hogy nagy valláserkölcsi válság küszöbén állunk. Fáradhatatlan ősi ellenségünk, az, a mely a vallást, a Krisztus evangéliumát csak világhatalmi érdekeire szokta felhasználni — merészen készülődik eltiporni mindama vívmányokat, melyek előttünk oly becsesek és drágák. A helyzetet még gonoszabbá teszi az, hogy sorainkból sokan nem tudják, nem képesek felfogni, méltányolni a reformátió áldásait — közönyösek iránta, közönyösek az evangéliom iránt. Ez a körülmény még sürgetőbbé teszi, hogy annál szivósabban ragaszkodjunk a reformátió szent örökségéhez. Ez a körülmény kötelességünkké teszi, hogy rámutas sunk, hangosan figyelmeztessünk mindeneket hogy az evangéliom adja az egyénnek és a köznek az igaz boldogságot, az adja boldogulásunk igaz alapját. Ezek után szívből üdvözölvén mélyen tisztelt vendégeinket, kik megjelenésökkel szívesek voltak bennünket megtisztelni: az ünnepélyt ezennel megnyitom. Reformatió-ünnepi ima. Rólad és a Te csoda dolgaidról akarunk megemlékezni oh mi Istenünk ! Kérünk légy figyelmes a mi hálaadó s téged magasztaló imánk erőtelen szavára. Találjon nálad kegyelmes fogadtatásra, a sziveinket eltöltő öröm és hálaérzetnek e tökéletlen, fogyatékos kifejezése. Buzgósággal eltelve borulunk le előtted s imádjuk nagy nevedet Isten, gondviselő édes Atyánk ! minden nap, melyet jóvoltod hozzátold napjainkhoz, minden perc, melyet megérnünk engedsz, a te világokat teremtő és fentartó hatalmadat, gondviselő jóságodat hirdeti minenkünk. De mégis e kegyelemből reánk virradt nap, a többinél hangosabban prédikálja nekünk, hogy a te mindenható és bölcs akaratod szerint történnek mindenek a földön és mennyen. Hogy nálad van egyedül a hatalom és erő, Te a ki a semmiből tudtál teremteni — a romokból is új világot alkothatsz. Megelevenítheted az élettelen tetemeket, életre keltheted a megszáradt és szétszórt csontokat. Miként közel 400 éve új életre keltéd haldokló egyházadat, nem engedéd, hogy Szent Fiad vére által szerzett örökséged végromlásba jusson. Vallást teszünk rólad és szent nevedet áldjuk Mindenható Isten ! A Te kifogyhatatlan kegyelmednek munkája volt az, hogy az evangéliom elrejtett fénye újra felragyogott a sötétben ülő népek előtt. Te szólitád elő a hitnek bajnokait, hogy életüket nem sajnálva, a csendes és nyugalmas életet mellő/.ve, a földi örömöket megvetve, — Te éretted, a Te ügyedért harcra keljenek. Tied a dicséret és dicsőség egyedül, hogy egyházunk sülyedező hajója végleg el nem merült. Tied a dicséret és dicsőség, hogy az egyház megmentetett, romjaiból kiépült, megújult, — bár keresztül vezetted súlyos megpróbáltatásokon, kísérteteken, de megőrzéd, megtartád üdvösségünk érdekében, mennyei országod e földi képmását. De oh felséges Isten ! mig itt magasztalunk csoda dolgaidért, mig lelkünk álmélkodva mereng a nagy célon, melyet elibénk tűztél, mely felé soha nem lankadó gondossággal vezérlesz bennünket: megszégyenülve kell magunkra gondolnunk. Alázattal kell bevailanunk, hogy méltatlanok vagyunk annyi kegyelmedre. Mintha hiába halt volna meg Krisztus érettünk, az általa szerezett örök javakat a földi jók oly könnven feledtetik. Erőtlenségünkben oly könnyen elfoglal és magával ragad a világ. Oly könnyen hűtlenekké tudunk lenni Te hozzád. Bűn, hitetlenség, kételkedés babona, testi érdekek oly könnyen és hamar eltávolítanak minket Te tőled ! Örök hála néked irgalmas Atyánk ! Hogy még sem fordulsz el tőlünk méltatlanságunk miatt. Leszállasz hozzánk : igéddel világítasz előttünk, tévelygésinkbol kiragadsz, gyengeségekben erősitesz. Megörvendezteted félelemtől remegő szivünket a bünbocsánat és az örök élet reménységével. Örök hála néked mindezért ! Oh mi Istenünk! légy és maradj továbbra is vezetőnk, oltalmazónk, gondviselőnk. Lakozzál közöttünk, lakozzál mindvégig a te igaz anyaszentegyházadban, hogy terjedjen az a föld kerekségén és virágozzék az idők végéig. Oltalmazd meg az ellenség tőrei, cselvetései ellen, védelmezd meg az erőszak ellen. Ne engedd,hogy az evangéliom, mely a te erőd minden hivő idvességére, valaha ismét elborittassék a babona és tudatlanság vakhomálya által. Védelmezz meg minket minden tévelygéstől, győzd meg a kételkedőket, keresd fel az elveszetteket, keltsd új életre a hitben meghaltakat. Adj mindnyájunkba új szivet és új lelket, hogy folyton útadaidban járhassunk, szent és bölcs akaratodat betölthessük és igy méltók lehessünk a mennyei polgárságra. Hallgass meg minketa te szent fiadért, az Ur Jézusért, ki igy tanitott minket imádkozni: Mi Atyánk! stb. Felséges Isten, minden áldásnak kiapadhatatlan kútfeje, áldd még kérünk ez ünneplésünket! Tedd állandóvá bennünk az öröm és hála érzetét, mely keblünket most betölti, hogy ezeknek ereje által szivvel-lélekkel tieid legyünk, életünkben és halálunkban Amen. Csizmadia Lajos.
