Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
749 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 750 dalműk teremtett: mindannyi együtt és összesen még a tizedrészét se teszi annak, a mit a Franklin- Társulat, igen szigorú kritikával, a „Magyar Remekírók“ könyvtárának 55 kötetre tervezett gyűjteményébe fölvenni szándékozik. * Ötvenöt kötet irodalmi kincs ! . . . Mi, a kik tudtuk, hogy mennyi a költő-fejedelmünk, de a könyvkiadás fejletlen volta miatt sohase láthattuk együtt, összegyűjtve ama szellemi nagyságokat, a kik méltók, hogy nap-nap után ott legyenek minden magyar szeme előtt, — az első pillanatban meghökkentünk. Féltettük a kiadótársúlatot, mely e mindenképpen nagy, de merész vállalatba fogott: féltettük a közönség részvétlenségétől, mert a vállalat oly pillanatban indult meg, a midőn a nemzet legfontosabb érdekei forogtak kockán, a melyek háttérbe szorítással fenyegették a tisztán művészi és irodalmi érdekeket. Ám ez az aggodalmunk alaptalan volt. A nemzet, mely természetes ösztönével megérezte, hogy a költészet, az irodalom pártolása, a nemzeti géniusz alkotásainak megbecsülése elválhatatlan kapcsolatban van a haza boldogulásával, sőt fónmaradásával is : lelkes pártolással felelt a Franklin-Társulat kibocsátott prospektusára, mely olcsó, egyöntetű, 55 kötetes kiadásban ajánlta föl nemzetének a „ Magyar-Remekírók“ főmüveit. A nagy vállatból, félév múltán, most kaptuk a második sorozatot. *) E második sorozat színvonala, — ha ugyan színvonalról lehet beszélni ott, a hol mindegyik iró a legmagasabb polcon áll a maga egyéniségével, — egy vonalnyival se alacsonyabb az elsőnél ; sőt e második sorozat még inkább jelzi a teljes gyűjtemény irányzatát és célját: azt ugyanis, hogy semmi se hiányozzék belőle, a mit csak a magyar nemzeti géniusz valóban nagyot és örökbecsűt alkotott. Mert a nagy államférfiak közül, a kik nemzetünk bölcseségének és ékesen szólásának mesterei voltak, itt már megkapjuk az elsőnek, Kossuth Lajosnak válogatott munkáit, melyeket nagy kegyelettel és helyes kritikával a dicső halott tulajdon fia, Kossuth Ferenc válogatott össze. És igy is van jól : hadd legyenek ott e gyűjteményben mindazok, a kik az ihlet, a hazaszeretet, a rajongó lelkesedés szálaiból szó'tték-fonták azt a vörös fonalat, az erős nemzeti érzést és fajszeretetet, mely egész irodalmunkon átvonul. Az meg, hogy a véletlen találkozásánál fogva Kossuth Lajos válogatott munkái éppen most jelentek meg, a midőn az egész nemzet egy szivvel*) Az első sorozat 1902. tavaszán jelent meg, a következő öt kötettel: Arany János munkái, I. kötet, sajtó alá rendezte Riedl Frigyes; — Tompa Mihály munkái, I. kötet, sajtó alá rendezte Lévay József; — Vörösmarty Mihály munkái, I. kötet, sajtó alá rendezte Gyulay Pál; — Garay János munkái, sajtó alá rendezte Ferency Zoltán; — Csiky Gergely színmüvei, sajtó alá rendezte Vadnay Károly. — A második sorozat most jelent meg, szintén öt kötettel: Arany János munkái, II. kötet, — Vörösmarty Mihály munkái, II. kötet; — Kossuth Lajos munkái, sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc; — Reviczky Gyula költeményei; sajtó alá rendezte Koroda Pál; — Szigligety Ede színművei, I. kötet, sajtó alá rendezte Payer József.— Az egész öt kötetes gyűjtemény ára 220 korona s az összeg havi 3 koronás részletekben is törleszthető. A „Magyar Remekírók“ megrendelhető a Franklin-Társulatnál, Budapesten. lélekkel ünnepli e legnagyobb fia születésének százados fordu’óját, csak növeli e sorozat nemzeti értékét minden magyar szivében, a ki hazánk függetlenségének apostolát s vele a hazát is őszintén szereti. A második sorozatban kapjuk Szigligeti színmüveinek az első kötetét is. E fényes, nagyra hivatott talentum pályáját Bayer József, a magyar színi irodalom nagy tudása történetírója mondja el, nagy alapossággal és szeretettel. Éppen jókor jött Szigligeti: a magyar színpad ügye akkor kezdett nagyobb fejlődésnek indulni, mikor ó föllépett. Hogy klasszikusnak fogja-e őt tartani a jövendőnemzedék is, hiú vita lehet csak ; nekünk és minden ma. gyár érzésű olvasónak örökké klasszikus marad, mert mélyen bele látott az emberi szív örvényeibe, a lélek szakadékaiba, tele volt általános műveltséggel, mély erkölcsi tartalommal, s mindenek fölött magyar volt: nemzetivé tudta tenni művészetét. Reviczky Gyula összes költeményeit szintén e sorozatban kapjuk. Életrajzirója, Koroda Pál, még közelébb férkőzik lelkűnkhöz, mint Bayer József, oly szeretetteljes, meleg közvetlenséggel ír korán elhunyt, szomorú sorsú barátjáról. Az újabb kornak Reviczky volt egyik legigazibb költője s mi, a kik némán és leverten követtük szegényes koporsóját, a mely oly fiatalon zárta magába e nagy tehetséget, bánatos szívvel köszöntjük ezt a szép, díszes kötetet, a minoról a bohém költő tán nem is álmodott ! . . . O az első modern, a ki helyet kapott a múlt klasszikusai közt : de méltó környezetéhez. Arany János és Vörösmarty Mihály szintén egyegy kötettel szerepelnek ebben a második sorozatban. Róluk talán szólni se kellene külön : hisz úgy él munkájuk emléke a nemzet köztudatában, mint a hogy a nagy törvényhozóké. Arany Jánosról különben (az első sorozatban) Riedl Fiigyes irt mintaszerű életrajzot. Ez a tanulmány, stilus- és fölfogás dolgában igazi nyeresége kritikai irodalmunknak ; a rövid keretben is teljes a kép; nem hiányzik egyetlen egy vonás sem a költő-fejedelem szerény szeretetreméltó jellem képéről. Riedl igazi mestere az essayirásnak: tanít, de nem tudálékos, s ha szabad ily hasonlattal élni: valósággal hidat ver az olvasótól a költőhöz. A hat kötetre tervezett Vörösmarty-kiadásból a másodikat (epikai költemények) kapjuk itten. Ez az új kiadás, mint irodalmi emlék, föl fog érni a nagy költő ércszobrával, mely rövid időn a magyar főváros egyik előkelő helyét fogja díszíteni. És szoborról szólván, a melynek fontos alkotó része a talapzat: írjuk ide mindjárt, hogy Gyulay Pál, a legelső magyar kritikus, oly talapzatot irt e kiadás elé Vörösmarty életrajzával, a mely mindenben méltó a költőkirály roppant nemzeti jelentőségéhez. Nehezen válunk meg e gyűjteménytől és még sokat szeretnénk róla írni, mert teljes mértékben érezzük és méltányoljuk azt a hiányt, melyet a n Magyar Remekírók'1 egyöntetű kiadása nemzeti irodalmunkban pótol. Nagyobbszabású vállalatra, mint a Franklin-Társulat ezzel, eddig még alig vállalkozott magyar kiadó. És második sorozattal még tulajdon nagylelkűségére is ráduplázott avval, hogy öt kötetben voltaképen hatot adott; mert e máso-
