Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-26 / 4. szám
57 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 58 •okmányai közül, ha más egyházkerületből vagy más -egyházmegyéből jő, az illető esperes bizonyítványa, illetőleg elbocsátó levele, s ha már rendes tanító volt, az eskü letételről szóló bizonyítvány, nem niányozhatik. 435. §. a) Rendes tanítónak alkalmas lakással és kerttel (vagy ezek helyett 100 frt) legalább 800 korona fizetés vagy ezzel felérő természetbeli jövedelem. b) Segédtanítónak alkalmas lakás (vagy megfelelő lakbér) és ha élelmezést kap, 200 korona, élelmezés nélkül 400 korona. 440. §. A hol az egyházközség anyagi körülményei miatt külön tanító állomás nem tartható fenn, ott az elemi iskolai tanitás a lelkészre is bizható. Lelkésztanítói állomásra jövőre csak oly lelkészek alkalmazhatók, kiknek egyszersmind tanítói oklevelük is van. Az ily lelkész-tanító, állására nézve lelkésznek tekintendő» azon megjegyzéssel azonban, hogy tanítói minőségében elkövetett vétségei vagy mulasztásai, a tanítókra nézve fennálló törvények szerint büntetendők ; s az ily minőségben ellene kimondott azon helyről való távozás, vagy hivatalvesztés, szükségképen maga után vonja azon a helyen lelkészi állásának elvesztését is. 447. §-hoz. Ezen iskolafelügyelők kötelesek a szorgalom-idő alatt, a körükbe eső iskolákat legalább egyszer meglátogatni. 430. §. A theol. akadémiai tanárok számára nyugdíjazási s özvegyeik és árváik számára segélyezési alapról gondoskodni a fenntartó testület kötelessége. A fentebb elősorolt pótlások mellett, — újabb intézkedések folytán tehát teljesen kimaradnak a mostani egyházi törvénykönyv 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 190. 199. 200. 207. 238. 239. 240. 245. 246. 247. 248. 251. 256. 257. 260. 262. 264. 265. 266. 270. 471. 490. §-ok. Fő tiszteletű és Nagy méltóságú Konvent! Az egyházi törvénykönyv revisiéján kívül, meggyőződésünk szerint, a nem sokára összehívandó egyetemes zsinat foglalkozni lesz kénytelen a változott viszonyoknak megfelelően, több oly kérdéssel, a melyek gyülekezeteink fennmaradásának, tovább fejlődésének biztosítása mellett egyházunknak az államhoz és többi felekezetekhez való viszonyát érintik, vagy helyesebben az ezen viszonyra vonatkozólag hozott országos törvények gyakorlati alkalmazását célozzák, azok végrehajtását minden irányban és téren követelik. A fentebbi okok indították kerületünk bizottságát is arra, hogy a Főt. és Nmélt. Kon ven tét kérjük az alábbi indítványoknak a zsinati tárgyak közé leendő szives félvételére. I. Már a törvénykönyv revisiója alkalmával kifejeztük, hogy az egyházi adózás kérdésének híveink jogos igényeit kielégítő módon megoldása csak az 1848 : XX. t. c. végrehajtásának feltétele alatt vihető keresztül. A bajaink orvoslásával foglalkozó fejtegetések a szerencsés kibontakozásra elvezető ut kijelölésében mind az 1848: XX. c. végrehajtásához jutnak. A különféle kívánalmakkal ás szükségletekkel szemben véleményünk szerint a zsinat sem zárkózhatik el az 1848: XX. t. c. végrehajtását illető nézetének nyilvánításától. Indítványozzuk tehát, hogy a zsinat az idézett törvénycikk 2. §-át, melyben az e hazában bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg, akként óhajtsa végrehajtatni, hogy az ev. ref. vallásiaknak Canonon alapuló vagy már meglevő avagy ezután megállapítandó ünnepeik a más hitfelekezetüek s illetve r. kath. vallásunk innepeivel egyenlő elbírálás alá esőknek s az ünnepeiken nyilvánuló cultusaik hasonló jogosultsággal bíróknak tekintessenek. Az állam által rendezett nemzeti ünnepélyekre az ev. ref. vallásunk is meghivassanak s átalában teljesen szüntettessék meg a legcsekélyebb színezete is annak, hogy a r. kath. vallás még ma is uralkodó vallás Magyarországon. A kérdéses törvénycikk 3 ik szakaszát pedig, melyben kimondatik, hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, akként kívánja életbeléptettetni, hogy az állam által adandó segély mérvének megállapittatása céljából az egyházakat illetőleg állapíttassák meg bizonyos adó maximum, mely a többi hazai egyházak maximális adóarányának felel meg. Azután Írassanak össze az egyes gyülekezetek, egyházmegyék, egyházkerületek egyházi és iskolai szükségletei, vala.' mint a maximalis adó, vagy egyéb egyházi és iskolai jövedelmek alapján várható bevételek s a mennyiben ezen jövödelmek a szükségletek fedezésére elégteleneknek bizonyulnának, a mutatkozó hiánynak az 1848: XX. t. c. értelmében leendő fedezésére nézve az állam, illetőleg országgyűlés törvényhozásilag intézkedjék. II. A lelkészi fizetések rendezése tárgyában alkotott országos törvény teljes végrehajtása esetén a lelkészi kar alapjavadalmazása egyenlő lesz a hasonló tanulmányi időt s képzettséget igényelő más hivatalos állások díjazásával, lvöztudomási tény azonban, hogy noha az állami hivatalokban az alapfizetés jelentékeny korpótlékkal javíttatott, a tisztviselői kar . kedvezőbb anyagi helyzetbe juttathatásának kérdése elől még a pénzügyminister sem térhetett ki s e pontot a kormány a sürgősen megoldandó kérdések közé sorozta, sőt a fizetések emelését már meg is kezdette. Nyilván való tehát, hogy a minimális alapjavadalmazás a lelkészi karnál sem maradhat hosszú vagy épen örök időkig tartó állapot. A már megtett első lépés után feltétlenül következnie kell a másodiknak. így hozza ezt magával nemcsak egyházunknak, hanem az államnak is jól felfogott érdeke, melynek leghathatósabb támasza a tudományos képzettség és műveltség minden eszközeivel rendelkező ev. ref„ lelkészi kar. Ámde annak, hogy a lelkészi állásnak kellő vonzereje legyen a tudományos pályára készülő ifjú nemzedékre, az arra valóságon kívül, első rangú előmozdítója a kissé fokozottabb igényeket is kielégítő tisztességes díjazás.
