Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-26 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60 E szempont által vezéreltetve, indítványozzuk, hogy a lelkészi korpótlék kérdése szintén vétessék fel a zsinati tárgyak közé, hogy ez az igen megszívlelendő s nagyon méltányos kivánalom a zsinat közremőködése mellett bizonyos fokig valósítható legyen. III. Az egyházi törvény 86. §. d) pontja a zsinat jog- és hatáskörébe tartozóként emliti az isteni tisztelet alakjának és rendjének lényeges vonásokban megállapitását. A ki azonban megfordult az ország különböző vidékein egyházaink istentiszteletén, sajnosán kellett tapasztalni, hogy e tekintetben hű tüköré a tényleges állapotnak, az a közmondás, hogy a hány ház, annyi szokás, tehát meg van ugyan a jog, de annak alkalmazása, érvényesítése nincs sehol. E tekintetben tehát csakugyan olyanok vagyunk, mint az oldott kéve, s ha ellenfeleink kárörvendezéssel hirdetik egyházunknak nem sokára elkövetkező szétzüllését, elpusztulását, ennek alapját a most vázolt azon sajnos igazságban kell keresnünk, hogy minket csak a puszta név tart együvé s ha e névnek nem adna jelentőséget a történeti múlt, tartalmat a nemzeti törekvésekkel összeforrottság az ezen törekvésekkel való azonositottság: a legkisebb vihar összeszedhetetlenül szétrázna bennünket. Ha már most tekintetbe vészük azt, hogy symbolicus könyveinket híveink 75°/ü-n még nevéről sem ismeri, miután a heidelbergi kátét népiskoláinkból, a helvét hitvallást középiskoláinkból elég meggondolatlanul, kiküszöböltük, teliát az egységesítő belső szellemi kapcsolatot semmivé tettük ; ha tekintetbe veszszük továbbá azt, hogy tempomaink puszta ridegségén kívül nincs semmi, a mi külsőleg mutatná együvé tartozásunkat : mindenki megokoltnak fogja találni azon indítványunkat, hogy énekeskönyvünk mindenütt egy legyen, a különböző vallásos cselekmények végzésének módja lehetőleg egyformásittassék, s ne történhessék meg az, hogy a hány a templom, annyiféle a karásonyi ágenda s az úrvacsora kiosztásának módja. IV. Az egyházi törvény 86. §. g) pontja a zsinatnak tartja fenn az egyházfegyelem meghatározását. Azonban ez is csak ius reservatum és semmi egyéb. Tudjuk ugyan, hogy egyházunk alapelvéből kifolyólag ez a legnehezebben megoldható s legkörültekintőbb bölcsességgel kezelendő kérdés. Azt is tudjuk azonban, hogy a mostani állapottal szemben nagymérvű haladásnak lesz minősíthető az egyházfegyelem gyakorlásában a főbb elvi szempontok összeállítása s törvényszakaszszá szerkesztése. Indítványozzuk ennélfogva, hogy a zsinat állapítsa meg az egyházfegyelem főbb elveit, a rószlegesitést pedig bízza az egyházkerületek véleményének kikérésére utasítandó conventre. V. A mostani törvénykönyvnek a köznevelés és közoktatás szervezetével foglalkozó része több olyan intézkedést tartalmaz, a mely ma már túlhaladott dolog. Viszont azonban hiányzik belőle a mai tényleges állapotnak megfelelő, vagy a változott viszonyok folytál* keletkezett követelményekkel számoló részlet, a mint erről mindenki meggyőződhetik a törvénykönyvnek az 1897. évi konventi jkönyv 29. 30. — az 1901. évi jkv 38. 66. 77. pontjaival (210 — 260 lap és 101 lap) leendcf összehasonlítása utján. Indítványozzuk tehát, hogy a köznevelési és oktatási szervezet előkészítése végett. bizottságot küldjön ki a convent, melybe tagokat a fenntartó testületek neveznek ki, magától értetvén,, hogy küldöttének, vagy küldötteinek kiadásait a fenntartó testület fedezi. Németh István, Vegyes közÍEményEj. — Személyi hir. Főtiszt. Antal Gábor püspök ura múlt héten Pápán volt s résztvett a papnövendékek párbeszédes vizsgálatain. — Dr. Németh Antal halála. Folyó hó 23 án kisérték örök nyugalomra Dr. Németh Antalt, a győri tankerület kir. főigazgatóját, ki mint a vallás és közoktatásügyi kormány képviselője főiskolánk főgymnasiumában is 16 éven át végezte hivatalos látogatását. Utoljára az 1899—1900-iki tanévben volt itt, mert a múlt tanévben már súlyos betegsége miatt volt kénytelen körútját félbeszakítani. Tevékeny munkás életet élt, tankerületében egymásután emelkedtek új épületek a középiskolai oktatás céljaira, a miknek létrehozásában az ő sürgető felterjesztéseinek jelentékeny része volt. Mint embert humánus eljárás jellemezte, a tanári lelkiismeretes munkát igen megbecsülte, s az ilyen munkás tanárokat valódi szeretettül övezte, a tanulóifjúságot pedig minden látogatásakor a tanárikar szeretetébe ajánlotta. Utolsó napjaiban is azt emlegette, hogy még nem mehet nyugalomba, mert még több jó diákja érettségi vizsgálatán ott akar lenni. Mint gymnasiumi tanár kezdte pályáját a budai főreáliskolában, 1861-ben nevezte ki a helytartótanács a pozsonyi főgymnasiumhoz tanárrá. Itt érte őt 1872-ben Esztergom, Komárom és Győr kir. tanfelügyelőjéül kineveztetése, s hat évvel utóbb a győri tankerület kir. főigazgatója lett, s maradt halálig. Szivbaj vitte sírba. Temetésén rendkívül nagy közönség jelent meg. A győri tankerületnek középiskolái talán mind képviseltették magukat temetésén, közöttük főiskolánk főgymnasiuma is. Tekintélyes szép családot hagyott maga után, fiai mind előkelő állást foglalnak el a társadalomban. Nyugodjanak békén porai ! — Jubileum. A senyeházi egyház 1805. jun. 9-én lett anyaegyházzá és igy 3 év múlva 100 éves jubileumát üli. Hogy a jubilálás ne csak külső ünnepi ceremóniából álljon, a múlt évi január 6-án tartott egyházi közgyűlésen a lelkész azt indítványozta, hogy ezen nevezetes nap megünnepléséhez az előkészületeket tegye meg a gyülekezet, még pedig oly célból, hogy az egyházat alapitó ősök em'ékére a jubiláris napon alapítványt tehessenek^ Az egyházi közgyűlés örömmel fogadta az indítványt és elhatározta, hogy ezen kegyeletes célra alkalmas időben
