Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-07 / 36. szám
Tizenharmadik évfolyam. 3G. szám.Pápa, 1902. szeptember 7. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozímére küldendők. Elmélkedések az Iskolai év kezdetén. Valahányszor az iskolák kapui megnyílnak a nagy szünet után, hogy kebelükbe fogadják a tanulni kívánó ifjúság nagy seregét, mindannyiszor a tanítással foglalkozók vagy a közoktatás iránt érdeklődő' magánemberek, szülők fölvetik a fontos kérdést: vájjon miként is oldhatná meg az iskolázás akkép feladatát, hogy úgy a szülők, mint maga a társadalom is megvalósulva látná ifjaiban azt a sok szép reményt, a mi az iskolai esztendők megnyitásakor jogosan annyira eltölti keblüket. Jogosan ! ismételjük. Mert a szülők, valamint a társadalom is elvárhatja méltán, hogy ifjainak nevelésében s oktatásában az iskolák oly jó eredményt mutassanak fel, a mely a tőlük hozott áldozattal legalább is lehetőleg egyenes arányban álljon. A mint tudjuk, hazánkban az iskoláztatás költségei folyton emelkednek s már is oly teherként nehezednek főleg a szülők vállaira, hogy ha igy halad, rövid idő múlva összeroskadás lesz a következménye. Tehát ily nagy áldozattal szemben mindenesetre jogosult a, vágy, hogy az iskolázás teljesítse ama reményeket, melyekkel a tanév elején oly sok szülő viszi gyermekét a tanintézetbe. Es mégis örökös a panasz az egész iskoláztatási vonalon úgy a nevelés, valamint az oktatás eredményét illetőleg. A nevelésre vonatkozólag vádként hangoztatják, hogy az iskola kevésbbé törődik az erkölcsi érzet ápolásával, tömi folytonosan a fejet, de üresen hagyja a szivet. Az oktatásban kifogás alá esik, hogy sokat és sokfélét tanul az ifjú elme, de belterjes, intensiv ismeretet nem sajátít el az iskolában, vagyis: a várt siker itt is elmarad. Meg kell annyit engednünk e panaszoknak, hogy van bennök igazság. Mert egész iskoláztatásunkban minden jóakarata törekvés ellenére is nem eléggé domborodik ki az erkölcsi készségre szoktatása az ifjúságnak, valamint akarva, nem akarva is a legnagyobb erőlködés mellett is, az oktatás intensivitása belevész az extensiv tömő rendszerbe. Azonban téved, a ki e két sajnos állapot okát az iskoláztatás ily rossz irányú tudatos célzatában keresné. Mert oktatásunk a mint a múltban, úgy a jelenben sem hagyta, de nem is hagyhatta figyelmen kivül az erkölcsi érzet fejlesztésének fontosságát, minthogy e nélkül nemcsak nevelő-oktatás, de egyáltalán céltudatos közös tanítás sem lehet. 'Oktatás nevelés nélkül annyi volna, mint a lelki élet három, egymással szervileg is összefüggő tehetségéből az elmét elszakítani a sziv és akaratképesség szálaitól. Iskolai oktatás pedig a nevelői munkálkodás nélkül el sem képzelhető, mert, az iskola növendékei társadalmat alkotnak, a melyüek számtalan tünetei úgyszólván kikényszerítik az elöljárók nevelői útmutatását, tanácsát, elveit s parancsait s ha kell, büntetését. A tantárgyak nagyrészében pedig a vallástanitáson kivül is igen sok részlet, adat kinálkozik önkénytelenül is az ifjúság erkölcsi érzületének ébrentartására és helyes irányban való fejlesztésére. Tehát iskolázásunkat az erkölcsi érzület célzatos elhanyagolásával vádolni méltatlanság lenue. Azoknak a bajoknak, a melyek e téren föl-föltünedeznek, a főforrásai az iskolán kívüli hatásokban van, azokban a körülményekben, a melyek között az ifjú nagy idejét eltölti s a melyekből tudatlanul is besziv magába olyat, a mi a nemes erkölcsi érzetet megmérgezi. Úgy,• hogy e tekintetben valóban irigylésre méltó a múlt iskoláztatása helyzete, mert mig akkor az iskola erkölcsi nevelését támogatta az iskolán 36 Az egyház és iskola köréből. i iiinttli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Biegjeienlk minden vasárnap.---------------------------o ,A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiőb Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők.-----------------------------£
