Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
537 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 538 nek? lsem, és pedig azért nem, mert itt a papiéin us se fejtheti ki igazán a maga lenyűgöző zsarnokságát; ezért nincs rá ok, hogy oly hasonló durva erőszakkal feleljenek neki. «Páris némely kerületében 100 gyermek közül 65 nincs megkeresztelve, 700 közül csak 200 jelentkezik az első szentáldozásra. Limogesben 18000 kereszteletlen találtatott. Besanconban 1500 volt a húsvéti áldozó s 9000 a választó polgár» . . . A békességet, ideális egyházi és erkölcsi állapotot hát éppen nem találjuk föl az egy vallásu pápista országokban. Hát az talán igaz, hogy az egy vallásu pápista országokban a papok eltartásának terhe sokkal kisebb mértékben nyomja az ország lakosainak vállát, mint nálunk?! Ismét országvilág tudja, hogy Spanyolországban minden 14 emberre esik egy pap, vagy szerzetes. Mi következik ebből? Az, hogy minden 14 emberre hárul egy papnak, vagy szerzetesnek az eltartása. No meg is látszik a szegény spanyolokon ! De ha legalább a művelődési és erkölcsi haszon megfelelne ennek a nagy anyagi tehernek ! De ugyan ki beszél ma úgy Spanyolországról, mint a művelődés és erkölcsi egészséges viszonyok zászlóvivőjéről? Spanyolországról, a mely még ma is a bikaviadalokban találja legfőbb élvezetét? Ki beszél Spanyolországról úgy, mint számottevő európai hatalomról? Az egy vallás és annak töméntelen papja bizony nem szerzett se békességet, se gazdagságot, se tudományos, se erkölcsi előkelőséget. Franciaországban — Írja tovább Ernszt Sándor országgyűlési képviselő— «Van 37 millió katholikus 50000 pappal, 220 ezer szerzetesnővel. A templomok ünnepeken zsúfolásig megtelnek, de vasárnap üresen maradnak. A janzenismus és gallakanismus végleg letűnt, a karitativ működés bámulatosan föllendült, 8000 missiós atya, 30.000 testvér áll csak a missiók szolgálatában.» S a nép mégis «fanatikus gyűlölője sokszor az egyháznak.» Franciaországban tehát van 50.000 pap, 8.000 missiós atya, 30 ezer testvér és 220 ezer szerzetesnő. Ez összesen 308 ezer egyén a római vallás szolgálatában. Ha csupán az 50 ezer papot veszszük: akkor minden 740 lélekre esik egy pap. De ott van még 38 ezer missiós atya és testvér, meg 220 ezer apáca, a kikről tudva van, hogy a rendes papoknál sokkal buzgóbban, szinte fanatikusan végzik a pápista hit oltalmazását, terjesztését és az áttérités mesterségét! Ezeket is csak francia vagyonból, a francia nép alapítványai és évi adakozásából kell eltartani. Ha ezeket is számítjuk, akkor minden 121 lélekre esik egy pap, illetőleg egy szerzetes! Nem tudom bizonyosan, de hiszem, hogy Olaszországban se kevesebb aránylag a papok száma, mint Franciaországban. Egyébként pedig az állapotok csak olyanok, mint az előző kettőben. Nem igaz hát a pápásoknak se az az állítása, hogy ha egy vallásu ország volnánk, volna belső békesség az országban, se az, hogy akkor az egyházi személyek eltartása kevesebb teherrel nehezülne népűnkre, mint ma. Csak ezt akartam ez alkalommal bebizonyítani, Egyébként pedig örüljenek magyarországon a pápások, mert ha nem volnánk és pedig ily szép számmal protestánsok, már réges régen arra a sorsra jutottak volna, mint a mire jutottak az egy vallásu országokban, t. i. legfőbb javukat: a világi birtokokat és a politika éntézésébe való rendkívüli befolyásukat! itt is elvesztették volna, akár csak a «rabló» Olaszországban. Egyébként én is, mi protestánsok is igen szeretnénk,, ha egy vallásu országgá lehetnénk, de nem a pápa, hanem a Krisztus főnöksége alatt. E kettő között pedig nagy közbevettetés van! K. J. Praktikái apróságok az elemi iskolából. „A hány ház, — annyi szokás“ mondja a közmondás, a mit én azzal toldok meg, hogy: „ahányfej, annyi vélemény és a hány tanitás, annyi a kiviteli módszer! Én az én kiviteli módszeremből közlök egyet-mást jelen alkalommal. I. Irvaolvasásnál, midőn az egyes vonalokat ismertetem, kezembe veszek egy pálczát, azt tenyeremre állítva, a tábla mellé támasztom, s kérdem: fekszik-e ez a pálcza, avagy áll? (Felelet: áll.) A krétával az álló páleza mellett egy vonalat húzok fölülről lefelé, s igy származtatom az állóvonalat ( | ) Ezután a pálcát lefektetem, alakját lerajzolom, származik a fekvő vonal ( — ). Igen sokan az állóvonalat szeretik függőleges vonalnak, a fekvő vonalat pedig vízszintes vonalnak nevezni, de szerintem az álló és fekvő elnevezés egy elemi első osztályban inkább ajánlatos és használhatóbb, mint a függőleges és vízszintes elnevezés. Mielőtt a kezdő gyermek kezébe íróeszközt adnék, egyes pálcikákat helyezek el Írásra készen ujjaik között, mely pálcikákkal velők a levegőben vezényszóra Írási gyakorlatokat végeztetek. Ha valamely betűt akarok a kezdőkkel megismertetni, akkor annak részeit iratom előbb igy /* i ezt összevezénylem, származik egy betű, hogy a hangja mi lesz, azt a mennyire lehetséges egy a mindennapi életből vett hanghoz fűzöm pld. Hogyan visit a kis malacz ? i í, hogyan ugat a kis kutya ? w, u, ú hát a nagy kutya ? ú ú ú Hogyan beszél a kis nyúl ? ü, ü. Hogyan berreg a pörgető: rrrrrr. Mit mond édes anyád, mikor csudálkozik ? OO. A ki nagyon fázik, hogyan tesz? Megmutatom, kezeimet ökölbe szoricom, alsó ajkamat befogom és remegve hangoztatom: v. Hogyan kergeted el a tyúkot ? s, Hogyan fúvód a levest ha meleg ? f. Hogyan beszél a kimlud (gincp mikor megakar csípni? sz, — s igy tovább! A hang és betüalak a természetből vett ismeretes dolgok alapján könnyen eszébe jut a kezdő tanulóknak, sőt a betütanulás élénkké válik előtte. Mikor»
