Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-08 / 23. szám
Tizenharmadik évfolyam. Pápa, 1902. junius 8. DUNÁNTÚLI A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesziő ozlmére Uttldenclők. Az egyház és iskola köréből. A diiiÉtiíli ev. ref. egjtiázkerület hivatalos közlönye DSegJelenlk minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4= kor.), fürdetések, reclam atiők Faragó János tórounkatárs czimére küldendők. Életliossziglan-e, vag3^ tizóvre? A zsinati előmunkálatokról leven szó, Révész Kálmán esperes ur az esperesek választására nézve a mellett foglalt állást, hogy élethossziglan választassanak. Állásfoglalását röviden azzal indokolta, hogy alig félszázada csak, a mióta a tisztujitást ismeri egyházunk; tehát csak a régi helyes eljárást karolnánk fel újra; mai törvényeink szerint is élethossziglan választatnak a püspökök, egyházkerületi főgondnokok, egyházkerületi tanácsbirák, egyházkerületi jegyzők ; az esperesek, egyházmegyei gondnokok, egyházmegyei tanácsbirák és jegyzők pedig élethossziglan, vagy a hol a tisztújitás életbe van léptetve, 10 évre. Elég érdekes és életbevágó kérdés ez; megérdemli, hogy komolyan gondolkozzunk felette. Sok jó oldala van a tisztújitásnak. Alkalmat ád az esetleg be nem váló vagy a természet rendjén erejében már igen megfogyatkozott, de állásához mégis ragaszkodó, tehetetlen tisztviselőnek csendes, keserűség nélkül való eltávolítására, mellőzésére, a nélkül, hogy gyűlési heves jelenetek, keresett interpellátiók, leszavazások történnének. Az ily mellőzés soha se hagy oly kellemetlenséget hátra, mint az úgynevezett kiugratás; távolról se bontja oly tüzes ellenfelekre az egyházmegyéket, mint a — hogy ugymondjam — az erőszakos eltávolítás. Igaz ugyan, hogy a választásokat a presbytériumok eszközük, a melyek kevéssé ismerik az egyházmegye, kivált nagy egyházmegye lelkészeit, de e mellett még elegendő képességgel se bírnak az esetleg szóba hozott személyek egyéni súlyának, arravalóságának mérlegelésére és igy nem bizonyos föltétlenül, hogy az egyház közjava iránt való meleg érdeklődés, helyes belátással párosulva, ejti meg a tisztujitást. A presbytériumok tájékozatlanságán a lelkész és a tanító s azok az intelligens elemek vannak hivatva segíteni, a kik főleg a gyűléseken, de egyéb összejöveteleken való közvetlen érintkezés folytán ismerik a megüresedett tiszti állásra alkalmas egyéneket. így aztán többnyire jól is választanak. A jó tisztújításhoz, tehát minálunk első sorban az kívántatik meg, hogy a lelkészeket valóban az egyház közjava iránt való érdeklődés vezérelje, nem pedig személyi okok; személyes rokonszenv, vagy ellenszenv. A presbytériumok szavazataiért annál inkább őket terheli a felelősség, minél kevesebb gyülekezetükben a dolog természeténél fogva messzebbre és mélyebbre látó intelligens elem. De kétségtelen az is, hogy sok jó oldala van az élethossziglan való választásnak is. E jó oldalakat a 10 évenként történő tisztújitás árnyoldalai világítják meg. Hányszor megtörtént már, hogy a tisztújitás után a vesztes párt már az esperes beigtatása napján a jövő választás haditervén törte a fejét és 8—10 éven át kereste jobb ügyhöz méltó buzgósággal azokat a pontokat, a melyeken halálos sebet ejthetne a neki nem tetsző esperesen. De még ha nem tart is 8—10 évig a szeretetlen versengés, az esperesválasztás közeledtével — fájdalom — rendszerint fölüti fejét. Ekkor aztán mindig akadnak, a kik sorra szapulnak mindenkit, a kinek a neve vavalamiképpeu a jelöltek közé kerül s ez ellen nincs védelem. Tehát éppen azoknak jó hírét és tekintélyét igyekeznek legnagyobb erővel megnyirbálni, a kik közül valószínűen megválasztják az esperest. No a hol igy történik a tisztújitás, ott bizony jobb volna ha csak 25—30 esztendőben fordulhatna elő egyszer; vagy ha előbb szükségessé válnék, hát csak váratlanul jönne, hogy a készülődés minél kevesebb ideig tartana; vagy pedig menne sorba évenként, vagy 3 évenként az esperesi hivatal viselése; vagy valami felettes hatóság gyakorolná a választás, 23 23. szám.
