Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

367 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 368 ben nines arányban a teljesitett munkával és a hívek terhén semmit sem könnyit. Joggal járulhat tehát a prot. egyház a nemzet elé, hogy nagy adósságát törlessze, mert neki is szüksége van rá. És nem kér lehetetlent, kérése nem is túlzott, mert csak azt kívánja, hogy annyit adjon neki az ál­lam, a mire égető szüksége van, a mi nélkül élni és fennmaradni nem képes. Szóval nem kívánja, hogy őt az állam kitartsa, mint a r. kath. felekezetet, hanem csak segélyezze. De ezt a dotációt ne úgy adja mint kegyadományt és ne is egyoldalulag s önhatalmúlag, a mely esetről­­esetre változást szenvedhet, hanem országos törvény­nyel biztosítsa minden jöhető változás esetére és hall­gassa meg a prot. felekezeteket is, nehogy meglevő jo­gaik — autonómiájuk — csorbításnak legyenek kitéve, mint voltak a legújabb időben. Egyszóval nemcsak anyagi támogatást, hanem erkötczi elismerést is óhajtanék. A kérelmezés módja — az elhangzott beszédekben - higgadt, türelmes ; nem akar sérteni mást, nem kívánja a mások jogát csorbítani, jövedelmét kevesbbiteni, nem irigykedik a r. kath. egyház használatában levő nem­zeti javakért, sőt nyíltan ki is jelentik majdnem egy­hangúlag, hogy a secularisatiót a prot. egyház nem kí­vánja, sőt eszeágában sincs. Csak Kecskeméthy Ferenc beszéde árul el némi fenyegetést, a mi bizonyára arra vonatkozik. De hogy végkép megszűnt volna a secularisatio gondolata : az el nem hihető; ott van az mindenütt, a hol az 1848. évi XX. t.-c.-ről van szó és hiszi és re­méli is mindenki, hogy az nem kivihetetlen és eljő az idő, a mikor megtörténik, a mint megtörtént egészen r. kath. államokban, mert e nélkül az egyenlőség és vi­szonosság csak papíron van meg. Visszatérve a felszólaló lelkész-képviselők műkö­désére : a teljes elismerés hangján szólhatunk róluk, mert valóban az ő beszédeik nélkül a 48-iki törvény­alkotás nagy igazságai, a prot. egyház jogai és mostani helyzete valószínű, hogy elkerülték volna a közfigyel­met, melyet pedig a költségvetés tárgyalásánál oly nagy mértékben lekötöttek. De midőn elismeréssel szólunk róluk, az elisme­rést a legnagyobb mértékben meg kell adnunk Bizony Ákos képviselőnek is, a ki az ellenzék részéről egy maga szállt síkra a protestánsok jogai mellett a sok prot. képviselő közül. Egész beszéde tanúsága a ref. egyház ügyeiben való jártasságának és tanúsága annak, hogy féltő gonddal őrködik annak jogai felett. Nyíltan, őszintén mondja el, hogy az egyenlőség és viszonosság nem csak az anyagi téren hiányzik, de nincs meg egyebütt sem és nem is lehet akkor, midőn a két fél — t. i. a r. kath. és prot. — oly egyenlőtlen fegyverekkel mehet a harcba. Felidézi a múltból és a jelenből a reversalisok ügyében folytatott küzdelmeket a 30-as és 4ü-es évek rendi gyűlésein vívott harcok okait és azoknak most megismétlődését. És hogy a küz­delem továbbra is egyenlőtlen ne legyen, követeli, hogy adjon az állam a protestánsoknak legalább annyit, a mennyit azok cultur célokra az állam helyett adnak és ezt statisztikai adatokkal mutatja ki. Beszéde az elhang­zott beszédek között egyike a leghatározottabbaknak. Röviden szólott a javaslat mellett gróf Benyovszky Sándor. A r. kath. vallásu képviselők közül Rátkay László szólalt fel a párt megbízásából ajánlotta a javaslatot el­fogadásra és tiltakozott az ellen, hogy a javaslat a se­­cularisatiót akarná. így folyt le a függetlenségi párton a XX. t.-c. érdekében a mozgalom. Hát őszintén szólva, ettől a párttól többet vártunk, mert azt gondoltuk, hogy a 48-iki eszméket és törvényeket — a melyek őrizetét magára vállalta — nem olyan bágyadtan védi, mint a hogy tette, így megkellett elégedni a határozati javaslattal,, a mely hogy mily keveset foglal magában, mutatja az, hogy a néppárt nagyon csendes volt s a vihar, — a mit az első nap teremtett, — nem a javaslat ollen tá­madt, hanem az ellen, hogy A^eresa József a Vatikán türelmetlenségét fölmerte említeni és hogy bevezető be­szédében a secularisatiót is érintette. De miután meg­győződtek arról, hogy ettől tartaniok nem kell, az egész ügyet agyonhallgatással lenézték, csak Csernoch és az TJgron-párti Hellebront jelentették ki, hogy a javaslat nekik nem kell, mert az első szerint az egyenlőség és viszonosság az anyagi téren nincs a törvényben, egyebütt pedig tényleg is meg van, az utóbbi szerint a secula­­risatió is kimagyarázható belőle határozatlansága miatt, A 9 képviselő mégis megtette a maga dolgát és a párt hírnevét is megmentette. De jól esett volna ne­künk látni és hallani, ha a nem. prot. képviselők is minél többen szólaltak volna fel, mint tették a 40-es évek követei. Ámde ritkán születnek Beöthy Ödönök. Berhida. Vargha Kálmán. Komárom város történetéből. (Vége.) Oskola. A legrégibb időktől fogva áldozatkészséggel karol­ták fel Komáromban a gyermekek tanítását és nevelteté­­sét, igy már 1696 október 10-én a városi hatóság elemi iskolát építtet az u. n. Kajtor utcában, a városház szomszédságá­ban, mindkét nemű magyar és német ajkú gyermekek számára, oly formán, hogy az építkezés költségeibez a szü­lők nem járultak közvetlenül, hanem midőn gyermekeiket az iskolába feladták egyszermindenkorra 1 írt L0 krt fizetni tartoztak a városi főbíró kezeibe. A katholikusoknak a vár alatt levő iskoláját 1809- ben a kath. kincstár kibecsülvén, e helyett a sz. András utczában szereltek be egy iskolát, mi később szűknek bi­zonyulván, a Barátok és Szombati (ma Jókai Mór utcza) utczákra szolgáló házat, mely a megye tulajdonát képezte 1814 szept. 23-án 12000 írtért megvette és iskolai helyi­ségnek berendezte. A sz. András templom hátamegettb

Next

/
Oldalképek
Tartalom