Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-25 / 21. szám
369 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 370 volt iskolahelyiséget 1815 január 25-ón a m. kir. udvari kincstárnak 1846. sz. a. kelt rendeleténél fogva, azon év márcz. 6-án 3530 írtért árverés utján eladta. A helv. hitfelekezetüeknek ősidőktől fogva a Mester utczában volt egy elemi iskolájuk s csak később a templommal együtt épitették az emeletes, tulajdonukat képező diszes iskolát. Erre nézve, bogy ezt felsőbb tanintézetté emelhessék, 1793-ik év ápril 23-án a felséghez engedélyért folyamodtak. Kérvényükben kiemelték : miszerint Csallóközben úgy Mátyus-földjén, valamint Bars megyében is bitrokonuknak száma igen nagy, felsőbb iskolával azonban nem bírván, ha a szülők gyermekeikkel rethorikát, logikát akarnak taníttatni, kénytelenek őket Kecskemétre, Losonczra küldeni, vagy költség hiányában ily nemű tanulmányoktól visszatartani. Felség-folyamodványukra 1793 május 15. a helytartótanács utján az építendő felsőbb iskola tárgyában ezen kérdések tétettek: 1. Mily osztályokat akarnak felállítani? A közönség terheltetése nélkül van-e azokra elegendő költségük és mennyi ? Ezen kérdésekre az említett hitfelekezet következő nyilatkozatot adott: 1- re. A már fenálló, syntaxiänäl befejező osztályokon kívül — a többi tanulmányokat, jelesül bitudományt; a bölcsészet elemeit egy tanár által, ki egyszersmind a Lyceum igazgatója is leend s kinek a többi tanítók alá rendelvék, rethorikát, bölcsészetet és logikát szinte egy tanár által azon móddal, mint egykor — mielőtt a múlt századbau (1672) templomjuk és iskolájuktól megfosztottak — tanitattak s más gymnásiumokban, jelesül Losonczon, Kőrösön és Kecskeméten tényleg ma is tanítják. 2- ra. a) helv. felekezetüek száma 4355; kik közül 920 adózó ; a többi rész előbbkelő nemesek, kuriálisták és kézművesekre adó nem rovatik. b) A templom és plébánia épület került közel 29 ezer írtba, buzgó hitrokonok adakozásából, az egyháznak adóssága nincs, c) Vagyonuk, illetőleg alapúk 10,050 frtot tesz ki. d) A mi ezt az iskolaépítésekor, jobbanmondva átalakításakor meghaladná, hasonlókép a jótevőktől bejö. vendő összeggel lesz pótolva. * * * Ugyancsak a felsőbb oskola tárgyában 1807. jan. 9-én a tanácshoz következő kérvényt nyújtották be: Hogy Komárom városában fönálló oskolánkat felsőbb tanodává alakíthassuk s ehez még szükséges két tanárt — kiknek fejenként évi 600 írt fizetést határoztunk — alkalmazhassunk, szándékunk ő felségéhez folyamodni, mielőbb azonban’ kérvényünket a királyi trónhoz juttatnánk, szükségünk van annak beigazolására, hogy mind a fölállítandó tanintézet létrehozása, mind pedig a szükséglendő két tanár fizetésének fedezésére elegendő vagyonnal rendelkezünk — egy hatósági bizonyítványra. Kérjük ennélfogva a t. tanácsot,' hogy állításunk megvizsgálására kebeléből két tagot kiküldeni méltóztatnék. Ezen kérvényre a tanács 1807. január 13-iki üléséből Kőmives Ferencz és Strahler József tanácsnokokat küldte ki. A kiküldöttek azon év febr. 17-én beterjesztik jelentésüket, mely szerint a tanárok fizetésére a vagyonosabbak által adott és ajánlott 1231 frt 3 kr kamat áll a folyamodók évenkénti rendelkezésükre. A mi a helyiséget illeti, az iskola épület emeletében a tanulók számára tágas termek vannak, továbbá az egyik tanár lakása leend az oskola kuriális telkén, a másiké pedig ennek szomszédságában levő szinte a folyamodók tulajdonát képező polgári telkü házban. S minthogy mind a szükséges helyiség az iskola számára megvan, mind pedig a tanárok fizetésére kellő összeggel, melyeket a vagyonosabbaktól nyertek, rendelkeznek a nélkül, hogy a nép terhére lennének, kérvényüket megadhatónak véleményezik. A városi levéltárban levő régi kézirat után közli : Vágmelléki. Zsoltárok és dicséretek, ev. re/, egyházi énekkarok, tanítóképző intézetek és a középiskolák felső osztályai számára, férfi karra átdolgozta S a r u cl y Ottó tanítóképzőintézet i tanár. Valahányszor zenei kiadványon magyar embernek a nevét látom, mindig az a kérdés támad bennem : „Ugyan mit akar a jámbor, kinek számára ir Kótáskönyvet“ ? A nagy közönség számára aligha, az nem érti a khinai betűket, a müveit, tudományos, tudós magyar ember meg lenézi, megveti azt. így történhetett aztán, hogy ezelőtt száz esztendővel egy lelkes magyar tudós, egy előkelő protestáns férfiú megírta kifogástalan, szép magyar nyelven az első zenei szakkönyvet s azt nyomtatásban közre is bocsátotta (megjelent Budán és e fönti cimen megjelent könyv szerzője mégis ily felsóhajtással küldi útjára munkáját „Vajha e könyvecske is hozzájárulhatna egyházi éneklésünk javításához“ ! Tehát száz esztendőnek az ő elmúlása minden nyomnélkül való volt a mi egyházi éneklésünkre nézve. Az az hogy nem egészen. — Feltehető, sőt igen valószínű, hogy egyházunk énekügye a múltban sokkal jobban állt, mint a jelenben, akkor még benső lelkesültséggel énekelte ifjú, öreg, szegény, gazdag áhítatra gerjesztő zsoltárainkat s magas szárnyalása dicséreteinket, s ma már ? nem elégít ki, sőt untat, tehát új kell, a mi kissé talán még megtudná mozgatni petyhüdt idegeinket. Na, kíváncsian várom az újítás eredményét, de semmi jót nem reményiek tőle. Jobb szeretném a jó régit, mint a kétes újat; azért is üdvözlöm örömmel e könyvecskét, mely régi kedves dallamaival s ódái lendületű szövegével a vallásos áhitatnak tiszta érzését kelti bennem. A könyvről magáról nem sok mondani valóm van, címének, céljának teljesen megfelelő. A harmonizálás, eltekintve egy-két hibától, korrekt, szabatos, bár nem mindig