Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
353 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. ~ 354 csak mondják : Uram, Uram; de nem cselekszik a mennyei Atyának akaratát. Félre az álszentekkel, a kik Jézust csak szájukkal, ajakukkal tisztelik, nehéz és elhordozhatlan terheket vetnek az embereknek hátára ; de ők azokat csak újokkal sem akarják illetni. (Máté 23, 4.) Ha még annyira simulnak is Jézus tanítványaihoz ezek a szemforgatók, mégis csak tolakodók, bünuek szolgái ezek, viz nélkül való kútfők, feliegek, melyek a széltől hányattatnak, kiknek a setétség homályossága örökké tart. (2. Pét. 2. 17.) Az Urnák tanítványai hallgatják is, cselekszik is az igét. Követik, a mint belőle tanultak. Kiviszik az életbe, a mint Isten szivünkbe adott. Munkásságukat, hitüknek, értelmüknek magaslatára emelik. Jézus elvárja tanítványaitól, hogy az Isten igéjét tőlük telhetőleg betöltsék, megvalósítsák. Tetteink pecsételik meg hitünket, ezek a mi értelmiségünknek igazhitiiségünknek és őszinteségünknek látható és megfogható bizonyítékai. Hit és cselekedetek a legszorosabban egymáshoz vannak kötve. A mit pedig Isten összekötött, ember el ne válassza. Ha kezdetben keveset tudunk is megérteni és felfogni, nem kell szégyenkeznünk miatta. „A Krisztusban való ismeretnek is — mondja Tertullián — megvannak a maga fokozatai, melyeken maga az apostol is keresztül ment, — a mint Írja is : mikor gyermek volnék úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek, úgy értettem mint gyermek.“ (1. kor. 13, 11.) A ki szive mélyéből a Jézus Krisztusénak vallja magát, az a megváltottak közé tartozik, — tekintet nélkül az ő ismeretének fokozatára. Kivált, ha az az egy, a mit felfogott, lesz életének szabályos és zsinórmértéke s ráilleuek e szavak : választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a setétségből az ő csodálatos világosságára hivott. (1. Pét. 2, 9.) És ha szorgalmatoskodik a kevésért, mind többre és többre lesz képes és hivatott. A hallgatás cselekvést követel, viszont a cselekvés a hallgatást, a megértést mozdítja elő s fokrólfokra megyünk előre értelemben, világosságban, mig nem megszűnik a hit és cselekedetek közötti ellenmondás, Krisztus tulajdonai, testének tagjai leszünk s diadallal mondhatjuk : mindenek a miénk. Akár Pál, akár Apóllós, akár Kéfás, akár e világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a következendők, mindenek mieink. Mi pedig Krisztuséi vagyunk ; a Krisztus pedig Istené. (1. Kor. 3, 21 — 23.) Egy szóval, az Ur tanítványai, testvérei, keresztyének vagyunk valóban. A Szentlélek tészen bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy mi Istennek fiai vagyunk (Róm. 8, 16.) és e bizonyságot az igazság királya e szavakkal pecsételi meg: „a boldogok, a kik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt.u (Luk. 11, 23.) Ismered-e ezt a bizonyságot ? Meg van neked ez a rokonsági és illetőségi okmányod ? Más szavakkal : az ige a te életednek forrása ? Krisztus a középpontja hitednek ? * Igen ? . . . Vigasztalódjál ! Keresztyén vagy igazán, valóban. Az Ur 'atyjafia, testvére gyanánt köszönt s e nevet mindenkor viselheted. Jézus maga biztosit erről: mondván: „az én anyám és az én atyámüni ezek, kik az Istennek beszédét hallgatják és azt cselekszik.“ D. Witz után t Csomasz Dezső. Komárom város történetéből. A protestánsoknak a régi temető helyén építendő templomjukra vonatkozó nyilatkozatra Komárom városa a helytartó tanácshoz következő ellennyilatkozatot terjesztett föl. Minthogy a helv. és ágost. vallást követők részéről imaház és papiak számára kért telek ugyanazon hely, melybe a pestisben elhaltak szoktak temettetni s a mit maguk sem tagadnak, hogy minden részről nyilvános utczáktól határoltatván mind a helybeliek, mint a Csallóközből és Vág túlsó részéről jövők állal közút gyanánt használtatik. Már pedig ezen teleknek átengedése, akár azon okból, hogy a város közepén ment minden épületektől, s a házak során túl fekszik s minden oldalról nyílt tér, akár azon okból, hogy ide egykor a járványban elhaltak temettettek — tekintetik, a helytartó tanács kegyes rendeletéivel ütközésbe jő. Mert ugyanis 1781 okt. 29-én 6983, 6984 számok alatti intézmények szerint a helv. és ágost. felekezetiteket vallásuk szabad gyakorlata sem az ország sarkalatos törvényével, sem kiválságuk erejével, sem egyéb király rendeleteknél fogva nem illeti. Ugyanazon rendelet 2-ik pontja szerint vallásuk gyakorlata úgy engedélyeztetik, hogy az e czélra felállítandó templom, tornyaik és harangjaikkal, valamint az utczáról való bejárattal, egyéb nyilvános egyházak módjára építtessék, magától következik az, hogy miután ezen hely mindenfelől nyílt, a templomnak oly módon építtetése, hogy a bejárat ne a nyílt utczáról legyen — s nem lehetséges s a főkormányszék rendeletével össze nem egyeztethető. Továbbá minthogy kir. rendeleteknél fogva azon hel}r, hol egykor a pestisben elhunytak temettettek, soha fel nem hányandó, mert az ily felnyitások alkalmával az egészségre igen is ártalmas kigőzölgések szokták a levegőt megfertőz1 etni, azért ezen hely, mert az imaház építése alkalmával feíhányatnék, s a felásott hullák maradványai az egészségre rombolólag hatnának — egészségi szempontból sem adható át az említett hitfelekezetüeknek. De más ok is szólt az átadás ellen. 1. Ezen hely a városban egyedüli az, hová a lakosok tűzvész alkalmával becsesebb értéküket, vagyonukat a pusztulás elől megmentendők, kihordani szokták és vizáradáskor, melyek pedig a Duna és Vágnak közvetlen a város mellett való folyása miatt évenként kétszer-háromszor is történnek, sokszor egész nyáron és őszön át tartanak, de sőt saját részökre — bódékat építvén, részint
